Újabb izgalmas napra virradtak sófiúink és sólányaink. Hogy a cím mit is sugall? Bizony, a mai feladatot!
Tovább…
Elérkezett a Gólyahét utolsó napja, a gólyák bánatára és a tanárok nagy örömére. Reggel nyolc óra előtt már zajosak voltak az iskola folyosói, ugyanis a kilencedikes osztályokban az ifjú madárkák izgatottan öltözködtek, sminkelődtek, készülődtek a mai próbatételre, ami kifejezetten érdekes volt számukra és a nézők számára is.
Tovább…
Csütörtökön a Diáktanács újabb kreatív feladattal rukkolt elő a mi kis hosszú csőrű madárkáink számára. A gólyaheti viadalba páronként egy tollal s egy lappal kellett indulniuk.
Feladatuk az volt, hogy 10 perc alatt egy-egy 8 soros, avagy 2 szakaszos szerelmes verset írjanak a saját mentoruknak. Földre is „leborultak” (leültek), apait-anyait beleadva igyekeztek megfelelő szerelmi vallomást írni. A mentorok pedig türelmetlenül várták a szív legmélyéből felfakadó szerelmetes költeményeket.
Tovább…
Újabb izgalmas nap virradt gólyáinkra. A tegnapi „szárnyaló” feladat után ma ismét szembe kellett nézniük egy „színes” kihívással. Erre, mint már megszokhattuk, a „hídon” került sor.
A Diáktanács tagjai a „legszínesebb” kártyájukat húzták ma elő: a gólyapároknak ki kellett egymást sminkelni. Feladatuk már tegnap elkezdődött, hiszen az elmúlt évekkel ellentétben, idén a gólyáknak kellett a kellékeket elhozniuk, és természetesen ezek is feltételhez kötöttek voltak. Legalább öt kozmetikai cikk… az ecset nem számít… Maga a próba fejenként öt percet tartott. Ennyi idő alatt kellett minden gólyának a saját párját szédítően széppé varázsolnia.
Tovább…
Molnár Karolina (IX. A)
Szeretek sportolni, a barátaimmal és a családommal lenni. Szeretek vigyázni a kisebbik testvéremre. Szabadidőmben a barátaimmal szoktam lenni. Azért jelentkeztem gólyának, hogy megismerkedjek a többi kilencedikes diákkal, és mert azt gondoltam, hogy jó móka lesz. És annak is bizonyult.
[Fotó: Ilona János]
Mănescu Geanina Patricia (IX. C)
Tánc- és énekórákra járok. Nagyon szeretem a zenét… szeretem az egyszerű, de nagyszerű stílust… mert tudod… minél egyszerűbb, annál szebb. Jelentkeztem gólyának, mert kiskorom óta vártam ezt a pillanatot… anyukámnak azzal ettem meg a megmaradt idegsejtjeit is, hogy mind mondogattam neki a gólyabált… pedig csak kicsi elsős voltam… és álmodozó.
[Fotó: Ilona János]
Rákóczi Rebeka (IX. A)
Szabadidőmben szeretek kirándulni és a barátaimmal lenni. Már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy gólya lehessek, mivel sokan mondták, hogy egy felejthetetlen élmény és nem fogom megbánni. Azért is jelentkeztem, hogy megmutassam, mit tudok, és hogy egy jót szórakozzak a többi gólyával együtt.
[Fotó: Ilona János]
Lovas Loránd Sándor (IX. A)
Lovas Loránd vagyok (sokaknak csak Babó). Általában kosárlabdával a kezemben bóklászom az iskola folyosóin, mivel ez a kedvenc sportom. A másik szenvedélyem pedig a kirándulás. Szeretem a kalandokat, melyek egy új táj felfedezésével járnak és remélem, hogy a jövőben még több helyre eljutok majd. Továbbá egy vidám embernek tartom magam és remélem, hogy a gólyabálon is megmutathatom ezt.
[Fotó: Bacsilla Sándor]
Borbély Hunor Attila (IX. A)
Azért jelentkeztem, mert ki szerettem volna próbálni magam egy ilyen versenyen. Szeretek táncolni, dobolni és zenét hallgatni. Kedvencem a heavy és a death metál, de a reggae is bejön. Imádok bringázni és a barátaimmal „lógni”. Végül, de nem utolsó sorban a II. világháborús regényeket is nagyon szeretem.
[Fotó: Ilona János]
Almási Csenge (IX. A)
Csenge vagyok, Csenge vagyok, egy gombgyárban dolgozom… Hoppá, ezt nem ide! Hiszek a bolondokban, ezt hívják a barátaim önbizalomnak. Ha az alvás sport lenne, olimpiai bajnok is lehetnék. Emellett szeretek olvasni, barátaimmal csavarogni, a többi szabadidőmet alvással töltöm. Gólyának lenni izgalmas dolog, kicsit túlságosan is az. Mégis bízom abban, hogy egy életre szóló élménnyel gazdagodom.
[Fotó: Ilona János]
Tóthpál Eszter (IX. A)
Szeretek sportolni, biciklizni, olvasni és a barátaimmal lenni. Azért jelentkeztem a gólyabálra, mert szeretek ismerkedni és kipróbálni magam új helyzetekben. Úgy gondolom, hogy ez egy jó alkalom megismerni a sulis társaimat. Eddig a próbák nagyon tetszettek, sokat nevettünk egymás hibáin és remekül szórakoztunk. Örülök, hogy beneveztem, eddig minden olyan, mint amire számítottam, ahogy a „nagyok” mesélték.
[Fotó: Ilona János]
Sipos Richárd (IX. A)
Szeretek barátkozni, sportolni és internetezni, mint minden fiatal. Szeretem az állatokat, van egy „szőke” labradorom, akit Kirának hívnak. Szeretek ping-pongozni, jobban mint tanulni. A gólyabálra azért jelentkeztem, hogy új barátokat szerezzek, és hogy jobban megismerjem az évfolyamtársaimat.
[Fotó: Ilona János]
Nagy Krisztián (IX. C)
14 éve próbálom megfejteni, hogy ki vagyok, de idáig csak annyit tudok, hogy Nagy Krisztián vagyok, a barátaim Ányénak szólítanak. Nagyiratoson lakom, a IX. C-ben igyekszem nem csak a padot koptatni. Átlagos vagyok, a lábam a földig ér, a hátam nincs elől. Mostanában arra ébredek, hogy már nem alszok. Hobbim: vadgesztenye-szelidítés, erőspista legyengítese. Szeretek szórakozni, ezért is jelentkeztem gólyának. Vannak vonásaim, amiket még nem ismerek, de bátran és bizakodva keresem az utat, hogy többet megtudjak magamról. :))
[Fotó: Ilona János]
Sáfár Boglárka Erika (IX. A)
A barátaim Pudvának szólítanak. Lassan 16 éve élek ebben a Naprendszerben és szívom ezt a levegőt, mint minden ember. Horoszkópom a csiga. Tudom, hogy olyan nem létezik, de a többi se. Nyerni nehéz lesz, elismerem, de nem nekem, ezt leszögezem, mivel fantasztikus barátaim vannak, akik tudom, hogy végig velem lesznek, és ők azok, akik bátorítanak és erőt adnak, hogy végig csináljam ezt.
[Fotó: Ilona János]
Kovács Nikolette (IX. A)
Nem mindennapi szeretetbomba. Valójában ez jellemez, legfőképp a nem mindennapi. Éhező művész vagy jobban mondva hobby szinten torkos grafikus. A szó szoros értelménél ragadom a „cirkusz”-t a bohókás, sötét, random jellememmel, valamint a The greatest showman üzenetét, és szembeszállok a világ által alkotott akadályokkal.
Likker Alexandra (IX. A)
Szeretek a családommal, barátaimmal lenni, zenét hallgatni és végül, de nem utolsó sorban olvasni. Úgy gondolom, hogy a gólyabál egy jó lehetőséget nyújt, hogy kipróbáljam magam új helyzetekben és hogy jobban megismerjem az évfolyamtársaimat. Már nagyon vártam, hogy gólya lehessek és egyáltalán nem bántam meg, hogy beneveztem, mivel ez egy felejthetetlen élmény.
Ménesi Vivien (IX. A)
Általában Ménesinek szólítanak. Bármilyen hülyeségben szívesen részt veszek. Hobbim a rajzolás, a fotózás és a néptáncolás, mely már szinte az életem részévé vált. Azért jelentkeztem gólyának, mert szeretek új dolgokat kipróbálni és valljuk be, egyszer van ilyen az életben, ezért nem szeretnék kimaradni belőle.
Mureșanu Erika (IX. A)
Szabadidőmben szeretek énekelni, zongorázni, olvasni és a barátaimmal lenni. Azért jelentkeztem gólyának, mert egy örökre szóló élmenyben lesz részem. Jobban megismerhetem az évfolyamtársaimat, és új dolgokat próbálhatok ki, azonkívül egy csomó kihívást tartogat a gólyabál, amelyekkel szívesen nézek szembe.
Sisa Csenge (IX. A)
Helló, Csenge vagyok. Szeretem a zenét, és imádok táncolni. 9 éve néptáncolok. Szeretek kirándulni és a barátaimmal lenni. Azért jelentkeztem a gólyabálra, mert egy kihagyhatatlan eseménynek tartom, ahol érdekes feladatok, megmérettetések vannak, és ezek mellett egy jó buli, ahol olyan élményeket gyűjthetek, amiket soha nem felejtek el.
Gál Szilveszter (IX. C)
Üdv, kedves szavazó, aki épp ezt olvasod! Szilver vagyok, a 9. C osztályában rontom a levegőt! Imádok a haverokkal baromkodni és megismerni új embereket, előnyben vannak a humoros személyek. Sok hobbim van, pl. focizok, gördeszkázok, szeretek bulizni. Szavazz rám, hidd el nem bánod meg!
December 14-e nagy nap volt számomra és Szabó Péter Patrik számára. Magyarországról eljött hozzánk Pánczél Károly, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, illetve dr. Sándor Tamás, a munkatársa, hogy átadják a Csodasarkot, a Miénk a város díját. A Miénk a város egy virtuális verseny, amelyben több héten keresztül kell különböző feladatokat megoldani.
A versenyfeladatokat kevesen oldották végig, de én és néhány iskolatársam (Patrik, Tamás és Anna) kitartóak voltunk és nem eredménytelenül. Mind a négyen abban a tudatban versenyeztünk, hogy ha nyerünk, az iskolának nyerjük a Csodasarkot. A nyeremény egy-egy focilabdából, könyvekből, kártyajátékokból, társasjátékokból, kosárlabdából, illetve kosárlabda-palánkból állt.
Reméljük, jövőre ti is velünk versenyeztek. Itt: http://mienkavaros.hu/.
Rudolf Barnabás
Tamás István (IX. A)
Isti vagyok, hellósztok!
Idén legyek én a trónfosztó.
A IX. A matek-infó szakra járok,
Ahol ritka jó arcok a srácok.
Még nem ismertek, de várj,
Hidd el édes vagyok, mint a lekvár.
Poénokat is mondok olykor,
De az időzítés mindig jókor.
A suli a gólyabáltól hangos,
Verseng a sok furfangos.
Ígérem, velem boldogabb az élet,
Mellettem téged bánat sosem érhet.
Az ígéret csak gyenge nektár,
De nincs ennél jobb reklám.
Szóval, kérlek szavazz rám,
Mosolyra fakasztom majd a szád.
[Fotó: Bacsilla Sándor]
Păcurar Bianka (IX. A)
A becenevem Bia, vagy Kispăcurar. Imádok sütni és beszélni. Legfőbb tulajdonságaim közé tartozik a makacsság és a túl sok önbizalom. Beszélőkém ritkán van csukva, ezért az emberek idegeire is tudok menni. Azért jelentkeztem a gólyabálra, mivel V. osztályos korom óta erről álmodom. Nem azért jelentkeztem elsősorban, hogy nyerjek, de ez is benne van a pakliban. Nem tartom magam visszafogottnak. Nem sok ember kedvence vagyok, dehát nem lehetsz mindenki kedvence. Velem nem a legjobb vitázni, hacsak nem unatkozol vagy nagyon sok szabadidővel rendelkező ember vagy.
[Fotó: Bacsilla Sándor]
Spir Rebeka Petra (IX. A)
Bár a tanulás mellett nem sok időm jut egyéb tevékenységekre, de a szabadidőmet szívesen töltöm a természetben, szeretek túrázni és új dolgokat felfedezni. Emellett megszállott könyvmoly vagyok, akármilyen akciódús kortárs könyvet szívesen olvasok. Azért jelentkeztem a gólyabálra, mert szeretnék több időt tölteni az új osztálytársaimmal, emlékeket szerezni, és úgy gondolom, hogy ez egy felejthetetlen élmény, amelynek csak kilencedikben lehetünk részesei. Márpedig nem gyakran kilencedikes az ember.
[Fotó: Bacsilla Sándor]
Szerencsére, no meg nagy örömömre bejutottam a temesvári orvosi egyetemre. Első egyetemi napom érdekesen indult, mert alapból egy fél órát kínlódtam a bentlakási szobám ajtajával, mivel az egyértelműen nem működött.
Enyhe késéssel (szégyenemre) végül odaértem az egyetem főépületébe, amelynek dísztermébe nem fértünk már be, így eléggé rövidre sikeredett az évnyitó (számomra és a többi társam számára is, akik megunták az udvaron való ücsörgést az esős időben esernyővel vagy akár nélküle).
Leszámítva a temesvári végtelenbe nyúló dugókat és az oda-vissza rohangálást egyik épületből a másikba a kurzusok és labormunkák miatt, minden nagyon jó, a város, a közösség, maga az egyetemi élet.
Első éves (harmadhetes) egyetemistaként mindenkit, aki az egészségügyben szeretne dolgozni bíztatom, hogy válassza Temesvárt… de lehet, hogy rövid időn belül nem így fogom gondolni a dolgokat. Kérdezzetek az első szesszió után!
(Păcurar Ariana, Temesvár, Victor Babeş Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem, Orvosi Kar, Balneofiziokinetoterápia és orvosi felépülés szak)
Az első napon egyből óráink voltak, 9–13-ig digitális képszerkesztés. Röviden bemutatták az egyetemet s a karunkat, majd miután körbevezettek a különböző termekben s a könyvtárban, megkaptuk az első csoportos feladatunkat, az óra végén pedig még házi feladatot is, egy kompozíciós gyakorlat formájában. Egy óra szünet után, mialatt enni alig jutott időnk, visszatértünk az egyetemre és Újvárosi László tanár úr bevezetett minket a tervezőgrafika rejtelmeibe, már amennyi az első két órába belefért.
Bár elég fáradtan fekszek majd le, de érdekesnek találtam az órákat, máris sok új dolgot tanultam, pl. milyen volt a fényképezőgép előde (camera obscura, skatulya), a tanárok jó benyomást keltettek, tapasztaltnak tűnnek, s már dolgozunk is egy pályázaton. Az első nap fárasztó volt ugyan, de mindenképp pozitív élményként őrzöm meg, s biztos, hogy a péntekünk még fárasztóbb lesz, hiszen reggel nyolctól este nyolcig művészeti anatómia óránk lesz.
(Simpf Erika, Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad, Képzőművészeti Kar, Reklámgrafika szak)
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi karán hétfőn 10 órakor rendezték meg az ünnepélyes tanévnyitót, amin Héjja Szabolcs, a BÁV Románia ügyvezető igazgatója tartott előadást az elsőéveseknek, majd bemutatkoztak leendő tanáraink is, illetve tanácsokat osztott az újaknak a kar igazgató asszonya, dr. Dézsi-Benyovszki Annamária.
Az első benyomásaim az egyetemről, a bentlakásról és magáról a városról összességében pozitívak, tetszik az itteni nyüzsgő élet (de egyben hiányzik Arad nyugodt légköre), a szinte végtelen szórakozási lehetőség és a kihívás, hogy felfedezzem Erdély szívének városát (erre könnyen alkalmam is volt, amikor véletlenül két megállóval később szálltam le a buszról :D).
A szobatársakkal szerencsére jól kijövök, hiszen pont úgy hozta a szerencse, hogy mindannyian magyarok vagyunk, s remélem, hogy a kezdeti jó kapcsolatunk a jövőben is megmarad.
(Sipos Szilárd, kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi kar, Marketing szak)
Sipos Szilárd videoblogot is indított kolozsvári élményeiről. Az első kisfilmjét alább tekinthetjük meg.
Szegeden már 4 hete megkezdődött a tanítás, de visszaemlékezve az első napomra talán annyi lenne, hogy:
Reggel borús idő volt és nem is tudtam biztosan, hogy melyik épületben lesznek az óráim, de a kollégiumi szinttársaim felajánlották, hogy elkísérnek, aminek nagyon örültem. A sárga villamoson rengetegen voltak és ahogy kinéztem az ablakon, idegennek éreztem a várost, mert semmi ismerőset nem találtam. Az egyetem épülete hatalmas volt, de egyből megtetszettek a boltívek, faragott padok, automata függönyök, még a hat óriási tábla is. A tanárok az első órákon elmondták a követelményrendszert, a lineáris algebra tanárnő kicsit rám is ijesztett, ahogyan kijelentette, hogy az a bizonyítás, amelynek 0,001 %-a hiányzik, már semmit sem ér. Visszatérve az osztályra, összesen 30-an vagyunk, ami egyetemen egy kis létszámnak számít, úgyhogy viszonylag gyorsan összeismerkedtünk. A hazaúton természetesen már meg is áztam az első napomon.
(Juhász Dóra, Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Matematika alapszak)
Az első nap nagyon rossz volt, mivel senkit sem ismertem, ráadásul az évnyitóm nem is az egyetemen volt, hanem az Ifjúsági Házban, fogalmam sem volt, merre kell menni, hol található meg, végül két órával hamarabb indultam és épphogy időben odaértem.
A megnyitó amúgy érdekes volt, mivel három-négy cég vezetője is ott volt, és elmondták, hogy nagyon várják, hogy közreműködhessenek velünk a második évtől kezdve. Aztán bejelentették, hogy 16:00 órától tartunk két kurzust, de két óra várakozás után kiderült, hogy egész héten nem lesz megtartva sem a kurzus, sem a labor az adott tantárgyból.
Második nap máris lemaradtam egy laborról, mivel az órarend már első nap változott és senki nem tájékoztatott róla, az egyetem honlapján sem volt fenn, csupán másnap reggel függesztették ki. Utána viszont összebarátkoztam néhány idősebb diákkal, akik eligazítottak mindenben és nagyon segítőkészek voltak.
Kemény hét volt, mivel már az első matek kurzuson 10 oldalt írtunk, és minden kurzust, szemináriumot és laborgyakorlatot megtartottunk, míg más karokon első héten inkább csak a városban sétálgattak. Várom a második hetet, mivel most már ismerek minden termet, tudom, hogy mikor kell elindulnom, nem kell mindenhová órákkal előtte útnak induljak.
Nagyon jó élmény megtapasztalni azt, hogy magamra vagyok utalva és saját magam kell hogy gondoskodjak mindenről. Addig volt nehéz, ameddig megtanultam a városban tájékozódni. Az évfolyamtársaimmal még elég keveset beszéltem, inkább az idősebbeket kérdezgettem, mivel ők telefonszámmal vagy máshogy is segíteni tudnak bármelyik tanárral, az órarenddel, vagy a termekkel kapcsolatban.
(Drăgan Patrik, Temesvári Műszaki Főiskola, Automatizálás és Számítógépek Kar, Informatika szak)