A fenti idézet volt a mottója annak a csapatos nyelvi vetélkedőnek, amelyet az V–VIII. osztályos diákok számára szerveztünk november 11-én, pénteken délelőtt a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében, hogy közösen ünnepeljük a magyar nyelv napját.
Magyartanár kollegáimmal együtt gondoltunk arra, hogy ezzel a játékos vetélkedővel idén emlékezetessé tehetjük ezt a napot diákjaink számára. A próbálkozásunk sikeresnek bizonyult, ugyanis nem csak a kicsiknél (V–VIII. osztály), de a líceumi osztályokból is szép számmal voltak jelentkezők.
A kisebbeknél végül 9 csapat gyűlt össze, közöttük iskolánkat 4 csapat képviselte, a többiek a megye más magyar nyelvű iskoláiból érkeztek.
A Nyelvtörők, Szótagok, Villámok és Anonymusok (ők voltak csikys csapatok) mellett versenybe szálltak a kisiratosi Csillámpónik, az ágyai Tőzikék, az Aurel Vlaicu Iskola Szupernégyes csapata, az erdőhegyi Nyerő négyes csapat és a zerindi Szupercsapat. A 60 percre szabott, összesen 74 pontot érő, tíz darab nyelvi feladat (volt köztük megfejtésre váró anagramma, képrejtvény, eszperente és még sok más érdekesség) nem kis fejtörést okozott a versenyzőknek, de végül mindenki a csapatmunkának köszönhetően elégedetten tette le a tollát.
Az izgalom azonban itt még nem ért végett, ugyanis ezután következett a feladatok javítása, amelyben segítségemre voltak a jelenlévő magyartanár kollegáim is. Végül, bő fél óra után, megszületett a végeredmény és kialakult a díjazottak sorrendje. A csapatok feszült figyelemmel nézték a kivetítőn megjelenő táblázatot, amelyben az eredmények voltak láthatóak.
A díjazottak sorrendje a következő lett: I. helyen végeztek a kisiratosi Csillámpónik, 50 ponttal, II. helyezett az Aurel Vlaicu Iskola Szupernégyes csapata lett 49 ponttal, III. helyen a Csiky Anonymus csapata végzett 48 ponttal, dicséretes a Csiky Nyelvtörők csapata lett.
A díjazottak értékes könyvcsomagot és okleveleket vehettek át, köszönet ezért támogatóinknak: az aradi Szabadság-szobor Egyesületnek és a Pro Schola Csiky Gergely Egyesületnek.
Mi, szervezők úgy éreztük, hogy mindenki elégedetten hagyta el a helyszínt, teret engedve a nagyobbaknak. Reméljük, hogy hagyományt teremtettünk.
[Fotó: Godó Ákos]