Negyedik évemet töltöm a bentlakásban. Számomra megszokottá váltak a tanév első hetei. Első évben még nagyon izgalmas és érdekes volt minden, de most már nyugodtabban szemlélem az eseményeket. Megkértem Gáll Csillát, az egyik új bentlakót, hogy írja le friss tapasztalatait, élményeit.
„Amikor ideérkeztem a bentlakásba, nem gondoltam volna, hogy megszokom. Lehet, hogy nem is minden pillanata kellemes, de ahhoz képest eléggé megszerettem. Szeretem azt, ha körül vagyok véve barátokkal, jó ismerősökkel és olyan új emberekkel, akiket már sikerült megismernem. Örülök annak is, hogy segítenek a nagyobbak, ha kérdezek vagy kérdezünk valamit. Látszik rajtuk, hogy mindenképp segíteni akarnak. Nagyon szeretem a meleg teát, amit már este is szoktunk kapni. Ha ki akarunk menni a közeli boltba vagy valahova vásárolni, akadnak problémák a pedagógusokkal, hogy kiengednek-e. Van néhány olyan dolog, ami nem olyan kellemes, de mégis hasznos, például a meditáció. Nem nagyon ízlett a bentlakási étel, de mostanára már megszoktam, és van ami nagyon is finom, még az anyu főztjéhez is hasonlíthatom. Sajnos vannak alkalmak, amikor alig eszek ebédnél, de meg lehet oldani. Még sosem éheztem. Először nehéz volt, alig teltek a napok, hiányoztak az otthoniak, itt meg minden új volt, de mostanában már könnyebben mennek a dolgok.”
Zajlik tehát az élet a kollégiumban. A meditációk mellett a néptáncosok minden hét keddjén Sztankó Károly bácsi vezetésével próbálnak. A pécsi vendégdiákok ittléte alatt kézműves tevékenységen vehettünk részt, amelyet Takács Máthé Mónika, kollégiumi felügyelő tanár irányított. Szabaidőnkben a számítógéptermet is használhatjuk. És készülünk a bentlakási gólyabálra, amelyet november 16-án, szerdán tartunk meg. Akik szervezik: a végzős bentlakók (lásd a galéria első fényképét). Akiknek elsősorban szervezik: az újonc bentlakók (lásd a galéria második fényképét).
[Fotók: Ilona János, Moroz Annamária]
