Már a tanév elején tudtam, hogy 10 év elteltével a Könyvmolyok klubja Napsugár vetélkedőjének „fejére” korona kerül. Ugyanis a fő és ugyanakkor egyetlen támogatóm, a kolozsvári Napsugár szerkesztősége jóvoltából már évek óta megoldott problémám az év végi könyvjutalmak kérdése. Csakhogy idénre Zsigmond Emese főszerkesztő beígérte az illyefalvi táborozást az első négy legtöbb pontszámot elérő könyvmolynak. Vetélkedés volt a javából: egyszer fent, egyszer lejjebb, egyszer bent az első négyben, egyszer kint a bűvös négyesből. És megtörtént a csoda! Naschauer Kinga-Beatrix (negyedikes) csak a második fordulótól kapcsolódott be a vetélkedőbe, de mert kitartó szorgalommal dolgozott, eljutott a negyedik helyre. Back István-Levente (másodikos) csak akkor nem volt közel a célhoz, amikor éppen más versenyekre való készülődés osztotta fel szabadidejét. De megérdemelten jutott el mégis az 5. helyről Illyefalvára, ugyanis a 3. helyezett Cirják Zsana-Mária (harmadikos) az országos kosárlabdabajnokságon vett részt csapatával Brassóban (korcsoportjában bajnokok lettek!), ezért csak pár órás látogatás jutott neki Illyefalvából. Az 1. helyezett Mészár Anna-Orsolya, illetve a 2. helyezett Tóthpál Eszter (mindketten harmadikos) tanulóknak minden dicséret kijár, hiszen ők már tavaly is „kibérelték” maguknak az előkelő helyezéseket. 

Legalábbis ha komolyan vehető az a néhány mondatos párbeszéd, amely a kabinet ma (szombat) reggeli ülésén Victor Ponta kormányfő és Ecaterina Andronescu tanügyminiszter között elhangzott. Kábé a következőképpen (szabad fordítás, elnézést a pontatlanságokért, forrás yahoo.com stb.):

Ponta: – Kezdődik az iskolaév. Miniszterasszony, megkérem, hogy az ülés alatt mondja el nekünk, miért 10-én és miért nem 17-én kell hogy kezdődjön?
Andronescu: – 15-én lesznek a megnyitó ünnepségek.
Ponta: – 15-e az szombat, ugye? Tehát akkor lesznek az ünnepségek, a tanítás pedig 17-én kezdődik.
Andronescu: – Igen.
Ponta: – Nagyszerű ötlet és az a fontos, hogy felkészülve legyünk arra, amit a tanév jelent. 

Pont(a), ennyi. Érthető? Nekem sem. Merthogy tavaly ősz óta úgy tudjuk (tanárok, diákok, szülők, minisztérium, kiskutya, kismacska, mindenki), hogy az idei tanév szeptember 10-én fog kezdődni. Erreföl röpke egy héttel az esemény előtt, úgy, mellesleg kiderül, hogy minek az, elég lesz 17-én is. Jó, tudom, minden diák egy emberként üvölt most fel, hogy JEEEE, SZUPEEER!!! (Hm, ha belegondolok, hogy gyermekkoromban hányszor, de hányszor reménykedtem valami ilyesmiben a nyári, téli, tavaszi szünidő végén. Hát tessék, megérte türelmesen várakozni, most végre bekövetkezett…) Meg hát a pedagógusok számára is van még tennivaló bőven, főleg az előkészítő osztályok terén. (Sanda gyanúm, hogy az egész késleltésnek ez lehet az egyik lehetséges oka. Elég csak körbenézni a neten, hogy mekkora a lemaradás ezen a téren az ország legtöbb iskolájában.)

Na, mindegy. Várjuk ki türelmesen, hogy hétfőre megnyugszik az ország az (újra) államelnök leányának esküvője után, kijózanodnak kialusszák magukat a döntéshozók, és logikus okfejtéssel rukkolnak elő a későbbi tanévkezdésre vonatkozóan. Ha ugyan… De nem, neeem, az már biztos nem lehet, hogy mégis 10-én… S ha mégis? Á, akkor se lepődnénk meg rajta. Igaz? 😀