Tényleg csak néhány kép, ízelítőként, a ma esti szalagavatóról. Bővebb válogatással és helyszíni riporttal holnap jelentkezünk. De a körkérdést a résztvevők és a közönség számára már ma elindítjuk: Tetszett? A galéria alatt lehet válaszolni.
[Fotó: Bacsilla Sándor, Bortoș Júlia, Ilona János]
Ma, április 24-én került megrendezésre az Arad, mozgósítsd magad! (Arad, mobilizează-te!) verseny döntője, melynek első fordulóját simán megnyerte a Csiky. A mai döntőn iskolánkat a következő tíztagú csapat képviselte: Takács Geta (anyuka), Vida Mihály (apuka), Bálint Botond, Sallai Krisztina, Spier Alexandra, Vida Norbert (IV. osztály), Horga Annamária (VII. B), Belean Eduard (VII. A), Sipos József (VII. A) és Mészár Zsófia (VIII. o.). Rajtuk kívül hat cserejátékos állt készenlétben: Rónai Helén (anyuka), Mihály Gábor (apuka), Csáki Rhode Imola (III. osztály), Lészay Csaba (IV. o.), Ördög Tímea (VII. A) és Hari Zsolt Áron (VII. B).
Négy ellenfele volt iskolánknak, mégpedig az Adam Muller Guttenbrunn Elméleti Líceum, a Dimitrie Ţichindeal Pedagógiai Líceum, a Mihai Eminescu Általános Iskola és a Simándi Általános Iskola válogatottja.
Mindvégig nagy volt a csapatok közötti versengés, az eredmény pedig igen szoros lett. Csapatunk régebbi tagjainak déjà vu érzése lehetett: iskolánk 35 ponttal ismét második lett (ugyanúgy, mint tavaly)… Pedig sok és lelkes szurkoló is biztatta a csikyseket! Győzött a pedagógiai líceum csapata, harmadik pedig a Guttenbrunn lett.
Akárcsak tavaly, most is reméljük, hogy jövőre még ennél is jobb eredményt szerzünk. A csapatnak a fáradságos felkészüléséért és az elért szép eredményért gratulálunk!
Az idei szalagavatóra (nagykorúsítási ünnepségre, maturandusra) holnap, azaz április 24-én kerül sor. Délután 6-kor kezdődik a színházban. A tizenegyedikesek (is) szép műsorral, a tizenkettedikesek pedig szép ruhákkal, frizurával, sminkkel készülnek. Ott leszünk, beszámolunk, fotózunk.
És hogy milyen volt a tavalyi, 2013-as maturandus? IDE kattintva megnézhetjük!
És hogy milyen volt a tavalyelőtti, 2012-es maturandus? IDE kattintva azt is megnézhetjük!
Iskolánk néhány éve tart fenn jól működő testvériskolai kapcsolatot a łodzi 13-as számú Bem József Gimnáziummal. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően idén mi látogathattunk el Lengyelországba. Iskolánk küldöttsége 15 diákból és három tanárból állt. A sokszínű és tanulságos programról néhány vállalkozó szellemű kiránduló naplót vezetett; ezt szeretnénk most megosztani olvasóinkkal.
[A naplójegyzetek a galéria alatt kezdődnek.]
[Fotó: Csomós Roland]
Vasárnap 2014. 04.06.
Iskolánk előtt találkoztunk, bepakoltunk a buszba, s nyolc után nekivágtunk a hosszú útnak. Zimándközön és Zimándon még felvettük a csapat néhány vidéki tagját, s ezzel minden együtt volt egy remek kiránduláshoz. Hosszú volt az út, de szép tájakat láttunk: a Tátrát, festői kisvárosokat, ám a 11 órás buszozás után azt vártuk a legjobban, hogy Krakkóba érjünk. Ott egy szállodában kipihenhettük az utazás fáradalmait, hogy aztán másnap újult erővel indulhassunk Łodz felé.
Hétfő, 2014. 04.07.
A tegnap éjszakát Krakkóban töltöttük, de ma reggel korán keltünk, hisz még nem értük el úti célunkat: Łodz városát. Ismét összepakoltunk, és indultunk is, mert még várt ránk egy felejthetetlen, bár megrázó látogatás Auschwitzban és Birkenauban, a holokauszt két legismertebb koncentrációs táborában. Több órás látogatásunk alatt magyar idegenvezetőnktől sok fontos új információt tudhattunk meg. Rengeteg történetet ismertünk eddig is, de egyik sem ért fel a látogatással, ahol saját szemünkkel láthattunk a táborokat, az áldozatok személyes tárgyait. A látogatás után folytattuk utunkat Łodz felé, ahol már izgatottan vártak minket, s mi is izgultunk az „új családjaink” miatt. Az iskola előtt találkoztunk vendéglátóinkkal, megkaptuk a heti programot, és mindenki „hazament” a fogadójával.
Kedd, 2014. 04.08.
Reggel nyolckor az iskola előtt gyülekeztünk, mára városnézést terveztek nekünk Łodzban. Természetesen egymás szavába vágva meséltük, hogyan telt az első éjszaka, mit kaptunk enni, milyen a házigazda, hány háziállat van, és hasonló létfontosságú dolgokat. Mikor mindenki megérkezett, elindultunk a városba. Útközben sok mindent megtudhattunk a város történelméről, nevezetességeiről, hírességeiről, megnéztük a Filmmúzeumot, és két gyönyörűen felújított palotát is meglátogathattunk. A városnézés után a fogadóink az iskolánál vártak minket, s délután szabadfoglalkozás volt, sokan a Manufaktúrában töltöttük el az időt, ahol együtt szórakozhattunk. Ez egy volt gyárkomplexum, amelyet felújítottak, stílusosan kibővítettek, és bevásárlóközponttá, illetve szabadidőközponttá alakítottak át.
Tovább…
Az Iskola másként héten kedd a hagyományőrzés és a kézművesség napja volt mind a harmadik, mind a negyedik osztályban. A tavaszi ünnepköröket tekintettük át, és a hozzájuk fűződő népszokásokat. A Húsvét és a Pünkösd volt a fő téma, volt pünkösdi királyválasztás, amit a különböző ügyességi próbák előztek meg. A tevékenységet az udvaron fejeztük be régi gyermekjátékokkal és májusfaállítással. Az ágakat együtt díszítettük fel, és nem a kapura, hanem az iskola udvarában helyeztük el, így minden kislány megkapta.
Április 7–10. között rendezték meg Szatmárnémetiben az Ökumenikus vallásolimpiát magyar nyelven. A verseny mottója: „Evezz a mélyre.” (Lk 5,4)
A megyei forduló után két tanulónk minősült az országos szakaszra: Farkas Zsófia a VII. A, illetve Back Annamária a VIII. osztályból.
Az ünnepélyes megnyitót a szatmárnémeti Római katolikus székesegyházban tartották. A versenynek a Református Gimnázium adott helyet. Jelen voltak katolikus, református, evangélikus és unitárius felekezetű gyerekek, összesen 105-en.
A díjkiosztó ünnepséget a református Láncos templomban rendezték meg. Ekkor tudtuk meg, hogy Back Annamária a III. helyet szerezte meg, de Zsófi is szép eredményt ért el.
A verseny mellett egy kis szórakozásra is futotta, városnézés, látogatás a nagykárolyi Károlyi kastélyban valamint Kaplonyba. Egy kis welness programmal is elkényeztették a versenyzőket, ugyanis utolsó este aquaparkban voltunk. Szép volt, jól éreztük magunkat!
Idén is megrendezésre került a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakasza. Aradról nyolcan jutottunk tovább az országos szakaszra, így április 9-én (szerda) délután zuhogó esőben indultunk útnak Puskel Tünde Emese tanárnővel.
A felújítások miatt az aradi állomáson igen nehezen jutottunk el a hetedik vágányra, már arra is felkészültünk, hogy itthon maradunk… Végül mégis sikeresen felszálltunk a vonatra, (kissé) kócosan és ázottan, és elrobogtunk Temesvárra. Megérkezésünk után a Bartók Béla Elméleti Líceum kollégiumában szállásoltak el, s egy kiadós vacsora után készek voltunk végig aludni a megnyitó ünnepség hosszú és unalmas beszédeit. Kellemesen csalódtunk, hisz mégsem volt az olyan unalmas, mint máskor, elhangzott néhány poén, a szervezők, miniszterek és egyéb méltóságok tréfás kedvükben voltak. Este többé-kevésbé korán ágyba bújtunk, mert másnap volt a dolgozatírás.
Amíg mi, diákok vért izzadtunk, hogy jó dolgozatokat írjunk, a kísérő tanárok és az országos bizottság kirándult, várost nézett. Az írás után jólesett a meleg ebéd s az azután következő játékok és előadás. Míg az V–VIII. osztályosok játszottak, a licistáknak dr. Egyed Emese egyetemi tanár, a javító bizottság elnöke tartott irodalmi előadást. Este ismételten kulturális előadást tartottak a tiszteletünkre: színházban voltunk. A kisebbek A hétfejű tündért, a nagyobbak pedig az Aradon már bemutatott Parasztoperát nézték meg.
Másnap reggel temesvári sétára vittek minket, amit a IX–XII. osztályosoknak dr. Balázs Géza nyelvész professzor előadása szakított meg, ami igen nagy sikert aratott. Az ebéd elérkeztéig már mindannyian tudtuk, hogy Temesvár a Bánság fővárosa, etnikai sokszínűség jellemzi, hisz élnek ott románok, magyarok, szerbek, horvátok stb. stb. 🙂 Az ebéd elfogyasztása után elég sokan igénybe vettük a Bartók diáklapjában olvasott kocsmaajánlót, majd siettünk vissza a dolgozatok kiértékelésére. Idén mi, Aradiak is igen jó eredményt értünk el, ketten is helyezettek lettünk. A gratulációk, nagy ölelések és sírások után a Bartók Diákszínpad Csongor és Tünde előadása nevettetett meg minket, licistákat, a kisebbek pedig táncházban voltak. Az ezután tartott zenés teaház hamar véget ért, így a helyiekkel együtt kiruccantunk a városba tovább fokozni a jókedvet.
A díjkiosztó ünnepség szombat reggel vette kezdetét, s miután átvettük díjainkat – Dudás Izabella (VII. A) különdíj, Ilona Judit (IX. A) dicséret, Kovács Henrietta (XI. A) III. díj – ebédeltünk, könnyes búcsút vettünk a többiektől, s az állomásra siettünk.
Idén a temesváriak kitettek magukért, a szervezés kedvünkre való volt, hisz nem kellett folyton egyik programról a másikra sietni, hanem a szabadidőben ismerkedhettünk a többi irodalmat kedvelő társunkkal és kedvünkre járkálhattunk a városban. Gratulálunk nekik!
A viszontlátásra jövőre Zilahon!
[Fotó: Ilona Judit]
Ha a nagyobbak már hellyel-közzel mellőzték a pénteki tevékenységeket az iskolában (hm, diplomatikus megfogalmazás), a kicsik annál lelkesebben csiviteltek aznap is az osztálytermekben és a folyosókon. Reggel főleg a negyedik és az ötödik osztályok tájékán volt nagy a zsibongás, mivel futballmérkőzésre készült a két évfolyam válogatottja.
Tanítójuk, illetve osztályfőnökeik és osztálytársaik biztatása közben lelkesen kergették a bőrt keresztül-kasul, a Csiky-udvar teljes hosszában, amint az a mellékelt fotókon is látszik. Voltak látványos támadások, heves összecsapások, parázs jelenetek a kapuk előtt, volt kapufára rúgott tizenegyes, és néha-néha némi vita is egy-egy szabálytalan szerelés, vagy meg nem adott kezezés kapcsán, tehát volt minden, aminek egy futballmérkőzésen lennie kell. Számos technikás, gyors játékosra is felfigyelhetett volna egy futballedző, ha a közelben tartózkodik, de ami késik, nem múlik. A „vörösök” és a „fehérek” küzdelmében végül az előbbiek, vagyis az ötödikesek győzedelmeskedtek, mégpedig (némileg stílusosan) 5–0-ra. De a negyedikesek sincs miért szégyenkezzenek, derekasan küzdöttek az utolsó percig. Mindnyájuknak szóljon tehát az elismerés: Szép volt, fiúk!
