Az idén a Húsvétvasárnap kivételesen április 1-jén van. Hirtelen arra gondolhatunk, hogy mindez véletlen egybeesés, mert hát a naptári időszámítás erre a napra helyezte a feltámadás ünnepét. Jó keresztyénekként egyből rávághatjuk: a Húsvétnak semmi köze nincs, nem is lehet az úgynevezett „bolondok napjához”, amelyen megtréfáljuk, jó értelemben átverjük egymást. 

Azonban ha kilépünk a jól megszokott és behatárolt, olykor gondolkodásunkat is beszűkítő keretek közül, ledöbbenünk Isten humorán. Krisztus feltámadása tulajdonképpen egy nagy átverés. Isten részéről a lehető legnagyobb átverés. De nem az ember, hanem a gonoszság szempontjából nézve!

Gondoljuk csak végig! A Jézus feltámadását megelőző héten a gonoszság rövid időn belül látszólag végső győzelmet arat. Árulás, tagadás, cserbenhagyás, megszégyenítés, lemeztelenítés, keresztre feszítés – mindez néhány nap, néhány óra leforgása alatt. Nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat… Isten hallgat, úgy tűnik, semmit nem tesz. A képlet pedig, látszólag, most is ugyanaz: ami jól indult, szép és nemes volt, az szertefoszlik, tragédiába torkollik.

Aztán eljön a harmadnap, és hajnalban megszólal egy hang: „Nincs itt, mert feltámadott.” És ettől kezdve minden megváltozik. Új perspektívák nyílnak, hirtelen kitágulnak a határok. Az Élet végérvényesen átverte a Halált. Légy részese, légy élvezője és boldog továbbvivője az Örömhírnek. Boldog április 1-jei Húsvétot!