Hősök nyomában, Kőszegen

honismereti_akademia_kisebbIdén július 30. és augusztus 4. között zajlott le a XXIV. Honismereti Ifjúsági Akadémia, ezúttal Kőszegen. A Csiky Gergely Főgimnázium részéről a végzős Kecskés Lóránt és alulírott nyújtottunk be közös pályázatot Olasz Angéla történelemtanár segédletével, amely sikeresnek bizonyult, így részt vehettünk a Honismereti Szövetség által szervezett programsorozaton.

A megnyitóra a Jurisich-vár lovagtermében került sor, ezt a várkapitány szobrának megkoszorúzása követte, majd érdekfeszítő előadásokat hallgattunk meg a Jurisich Miklós Gimnázium nagytermében, vacsora után pedig ismerkedős játékokon vettünk részt.

Dolgozatunk Példaképem, Damjanich János, a „veretlen hadvezér” címmel találóan illeszkedett a megadott témakörhöz (Arcok és harcok – hősök, példaképek), bemutatását 31-re, azaz szerdára tűzte ki a vezetőség. Előadásunkat vastapssal fogadta a közönség, amely örömmel töltött el minket. A korreferátumok után tartalmas városnézés következett. Az esős időjárás miatt a Szulejmán-kilátó aznapra tervezett meglátogatása azonban sajnos elmaradt.

Harmadnap kirándulással telt az idő. Őrvidékre átutazva megtekintettük a festői szépségű lékai lovagvárat, valamint a helyi templomot, ellátogattunk a rohonci holokauszt-emlékműhöz, majd visszatértünk a mai Magyarországra. Szétnéztünk Nardán, a „hűségfaluban” és a Vasfüggöny Múzeumban is. Az utolsó szerdai esemény a Bükfürdőn történő strandolás volt.

2-án Kőszeg 1532-es védőinek tiszteletére faültetés történt, aznap fedezhettük fel a várat és a helyi temetőket is.

Azokban a napokban számos kulturális rendezvénynek (koncertek, tűztánc, bokszmérkőzés stb.) adott otthont Kőszeg. 3-án került sor a várjátékokra, a vár 1532-ben lezajlott török ostromának reprezentálására. Az ostromnapok ezzel feltették az i-re a pontot, úgy gondolom, méltó befejezése volt a programoknak.

Az Akadémia vasárnap zárult. Onnan hazautazva döbbentünk rá társammal, hogy utolsó alkalommal képviselhettük (volt) iskolánkat előadóként a Honismereti Ifjúsági Akadémián, tehát véget ér életünknek még egy kedvelt időszaka. Köszönettel tartozunk Olasz Angéla tanárnőnek segítségéért, áldozatos munkásságáért, illetve a Honismereti Szövetségnek a kiváló programok szervezéséért, valamint biztató szavakkal a jövő generációnak: érdemes oda járni, jó érzés ott előadni.

[Fotó: Olasz Angéla]

« 1 A 2 »

A kopjafa felújítása

kopjafa_felujitas_savA Csiky Gergely Főgimnázium hátsó udvarában pont 10 éve áll az a kopjafa – Brittich Erzsébet alkotása –, amely az elhunyt aradi magyar pedagógusoknak és egykori diákoknak állít emléket. Ilyen kopjafa Erdély több neves iskolájának udvarában, kertjében található, amit évfordulós találkozókon szoktak megkoszorúzni, hiszen a régi diákoknak már nehéz a temetőkbe járni.

Az évtized időjárási viszontagságai, az erős napsütés, havazás, viharok és a hőmérséklet-ingadozások megviselték a tölgyfából készült művészeti alkotást. Ezért külön öröm, hogy Erdély legismertebb kopjafa-készítője, a néptáncos „kopjafadoktor”, Balázs Antal nyugalmazott tanító, Magyarországról útban hazafelé, Sepsiszentgyörgyre, megállt egy napra Aradon és felújította, lecsiszolta, átfestette a Főgimnázium udvarában álló kopjafát.

A művész néhány nappal előtte egy magyarországi faluban állított 13 kopjafát az aradi vértanúk emlékére, s ezeket saját, ilyen szállításokra felszerelt teherkocsiján vitte háromszéki műhelyéből a felállítás helyére. Külön kiemelte, hogy mennyire fontos annak a gesztenyefának az árnyéka, amely az egykori 1-es Iskola (volt Zárda) udvarában levő nagy fának a „gyermeke”, s amit az iskola magyar tagozatának költözésekor ültettek a pedagógusok, hiszen mindenképpen csökkenti az oszlopot érő ultraibolya sugarak hatását.

Balázs Antal, több kitüntetés birtokosa, barátainak, az aradi emlékoszlop ötletgazdáinak – Matekovits Mária és Mihály – felkérésére állt meg Aradon és végezte el ezt a munkát ingyen, ugyanakkor tiszteletét fejezte ki a Csiky Gergely Főgimnázium munkaközösségének és diákjainak.

[Fotó: Spier Tünde]

Kábítószer-megelőzés határok nélkül, a Szórvány Alapítvány szervezésében

szorvany_tabor_sav

Amikor június 26–28-án az elméleti osztályok már vakáción voltak, a szakosztályok pedig az évzáróra készültek, öt diák a X. C-ből – Adamcsek Nándor, Horváth Roland, Lévai Karola,Tötös Kornélia és Varga Lukács – a júniusi hőségben vonatra ült és Temesvárra utazott. A Szórvány Alapítvány által szervezett „Kábítószer-megelőzés határok nélkül – NoDrugs” című három napos, középiskolásoknak szóló programon osztották meg eddigi tudásukat és szereztek új információkat a témában.

A programba idegenvezetős városnézés, a TEMISZ-esek vezette játékest, témába illő filmnézés is belefért, de az interaktív módon, különböző játékokkal feldolgozott komoly téma állt a középpontban.

Beszéljenek a diákok, amikor azt kérdeztem tőlük, hogy miért érte meg elmenni ebbe a táborba.

„Szerintem ez a tábor nagyon érdekes volt, mivel játékosan tanultunk meg sok mindent, és nem csak »beültünk a padokba és hallgattuk a bemutatót«, hanem interaktív órák voltak, amin többek közt a segítségnyújtásról tanultunk.” (Lévai Karola)

„Sosem voltam még ilyen táborban. Sok új dolgot tanultam, mint pl. a drogok csoportosítását vagy néhány fontos szabályt, amit akkor kell betartani, ha buliba megyünk.” (Tötös Kornélia)

„Azért érte meg a részvétel, mert tudat alatt tanulod meg a dolgokat, miközben játszol és nagyon hasznos lehet majd egyszer az életben.” (Varga Lukács)

Az V. A osztálykirándulása Révre

5a-osztalykirandulas_sav

Június 25–27. között három emlékezetes napot töltött az 5. A osztály Réven, az oszival, Pálfi Anettel, és Leib György tanító bácsival.

Első nap korán reggel keltünk, és álmosan, fáradtan, az oszi nélkül indultunk el. Gyuri tanító bácsi mindig valami új dolgot mutatott az úton, mindig kedvünkben akart járni, és még azt is megoldotta, hogy a vonatban a lányok együtt üljenek. Amikor Sonkolyosra értunk, Pap Csaba tiszteletes úr várt minket. Hamar Révre értünk, a parókiához. Az első nap a hely felfedezésével telt. Megszerettük a parókia mögött, a Sebes-Körös partján levő „Bogárfalvát”, a közeli játszóteret, ahol órákat töltöttünk el. Felültünk a pörgőhintára, és addig pörögtünk, amíg rosszul nem lettünk. Az estét a focipályán töltöttük, majd szalonnát sütöttünk. Későig fent voltunk és sokat meséltünk.

Másnap reggel a révi Zichy-barlanghoz indultunk, ugyancsak az oszi nélkül, de tudtuk, ha majd visszaérünk, ő ott vár majd ránk a parókián. 3 km-t gyalogoltunk a vonatsíneken, de nem is tűnt olyan soknak, mert arra koncentráltunk, hogy ne lépjünk máshova, csak a sínek mellett lévő deszkákra. A cseppkőbarlanghoz szép tájakon vezetett az utunk. Meredek lépcsőkön másztunk felfelé és lefelé a barlangban. Tele volt a barlang gyönyörű cseppkövekkel, és megtudtuk, hogy ha hozzáér valaki akár egyetlen ujjal is, az ujjunkról odakerülő zsír 200 évre leállítja a cseppkő fejlődését. A hidacskát, amin át kellett volna menjünk az utolsó terembe, elárasztotta a víz, ezért mezítláb haladtunk tovább a 3 fokos vízben. Sárosan, vizesen értünk ki a barlagból, majd kis pihenő után, indultunk a vízeséshez. Mikor mindenkinek elege lett a mászásból és a pancsolásból, visszaindultunk a parókiára. Útközben felmásztunk a Tündérvár nevű barlanghoz, ahol a tiszteletes asszony és a tanító bácsi elmesélték, hogy itt volt réges-régen a vám, ahol csak úgy engedték át a kereskedőket, ha fizettek egy 8 éves gyerek súlyának megfelelő sódarabot.

Amikor visszaértünk a szállásunkhoz, beléptünk a kapun, és az oszi mosolyogva várt minket. A nap hátralevő részét bújócskázással, focizással, szalonna- és pillecukor-sütéssel töltöttük. Sokat szaladgáltunk, nevetgéltünk és énekeltünk a tábortűz körül.

Az osztálykirándulásunk harmadik napján a sonkolyosi Nagy Magyar-barlanghoz látogattunk el, ezóttal már az oszi kíséretében is. Miután átmentünk a Körös felett a függőhídon, egy tágas barlanghoz jutottunk, ahol könnyebben másztunk, mert sokkal kisebb volt a révi barlangnál és itt nem volt semmi a fejünk fölött, ami akadályozott volna. A függőhíd, a Körösben való pancsolás és kődobálás mindenkinek tetszett.

Úton hazafelé nagyon sokat meséltünk, játszottunk és nevettünk együtt, amire bőven volt időnk, mivel a vonatunk két órá késéssel ért Aradra a viharok miatt. 23 órakor az aradi állomásra értünk, ahol a szülők már nagyon vártak minket. Sajnos, csak ennyit tartott a mi kirándulásunk, de reméljük, hogy jövőre is elmegyünk!!

[Fotó: Leib György]

« 1 A 2 »

Július végéig lehet pályázni a Nyilas Misi-ösztöndíjra

nyilas_misi_2019-2020_sav

A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület ösztöndíj-pályázatot hirdet a 2019–2020-as tanévre. A pályázatot ösztöndíj-támogatás céljából 2019. július 31-ig, a 2018–2019-es tanévben magyar nyelvű oktatásban részt vevő, VI–X. évfolyamon tanuló, tehetséges és szociálisan hátrányos helyzetű diák szülője/gyámja, mint magánszemély nyújthatja be.

A pályázat részletes leírását IDE kattintva olvashatjuk el, tölthetjük le. A pályázati adatlap ITT, a pályázó tanuló részletes osztályfőnöki jellemzésére való űrlap pedig ITT található meg.

A pályázattal kapcsolatban további információkat a 10.00–16.00 óra között hívható 0264-531153-as, 0787-671137-es telefonszámokon vagy a nyilas_misi@yahoo.com e-mail címen kaphatnak az érdeklődők. A pályázati csomag a www.nyilasmisi.ro honlapon is megtalálható.

Honismereti tábor Gergelyiugornyán

honismereti_tabor_sav

Budapest Főváros Önkormányzata az Iskolakapun kívüli tevékenységek programsorozat keretében július 8–13. között ismét megszervezte Gergelyiugornyán (Vásárosnamény) azt a Honismereti tábort, melynek célkitűzése a Kárpát-medence határon túli régióját képviselő diákok közötti kapcsolatteremtés. Az aradi diákok mellett szabadkai, székelyudvarhelyi és szlovákiai csoport vett részt a táborban. A Csiky Gergely Főgimnáziumból négy diák ismerkedhetett meg a beregi, zempléni táj néprajzi, természeti és helytörténeti értékeivel.

Hétfői érkezésünk után megismerkedtünk a hellyel, majd egymással is. Mindenki röviden bemutatta az iskoláját, ahonnan jött, és néhány szóban a várost is, ahol az iskola található. Bár megvolt a bemutatkozás, még nem ismertük egymást olyan jól, de erre nagyon jó alkalom volt a majdnem egy hetes program. A hét végére egész jó társaság lett belőlünk és nagyon jól összehangolódtunk.

Kedden a napot azzal kezdtük, hogy ellátogattunk Nagyarra, ahol megnéztük a Petőfi-fát, majd felolvastuk a költő A Tisza című versét. Ezután elmentünk oda ahol a Himnusz született, Szatmárcsekére, megnéztük a „csónakos fejfás” temetőt, ahol többek között Kölcsey sírját is láthattuk. A napot evezéssel folytattuk. Kettes és hármas csapatokra osztódtunk és nekivágtunk egy kalandokkal teli kenutúrának. Eleinte nem volt könnyű megszokni a kenut, de a végére mindenki belejött és együtt eveztünk egy igazi vadregényes, tavirózsákkal gazdag útvonalon.

A szerdai nap kirándulással telt: ellátogattunk Széphalomra, ahol a Kazinczy Ferencz emlékére felállított emlékházban jártunk, majd egy kisebb nyelvi vetélkedőn vettünk részt. Ezt követte Sátoraljaújhely, ahol libegővel felmentünk egy lelátóig, majd kipróbálhattuk a térség leghosszabb bobpályáját is.

Csütörtökön kerékpárra pattantunk és a Tisza gátjain bicikliztünk, „mindössze” 48 km-t. Nem tűnt nehéznek az út, mivel többször is meg-megálltunk. Tarpán Megcsodálhattuk az Észak-Tiszántúl egyetlen megmaradt szárazmalmát, mely a mai napig teljes épségben megőrizte eredeti szerkezetét, az úgynevezett járgányos malmot. Csarodán meglátogattuk azt a református műemléktemplomot, melynek keskeny tornyában sohasem fügött harang. Majd Tákoson fogyasztottuk el a vacsorát a Baráth Vendégházban: egy igazi „ízlovag” által készített vasalt karajt, lapcsánkával.

A pénteki napot a pihenésnek szántuk. Délelőtt a Szilva termál- és élményfürdőben voltunk, délután pedig a tanárok csocsó- és ping pong-bajnokságot rendeztek, amelyen mindenki részt vett. A tábor záróestéjén összegeztük a hét eseményeit, és nagyon jó hangulatban activityztünk, karaokéztunk.

Köszönet a tábor szervezőjének Németberta Sándornak, Gózon Gyula testnevelő tanárnak és Váradi Istvánnak, aki nemcsak biztosította számunkra a kerékpárokat és kenukat, hanem vezette is a túrákat.

[Fotó: Németberta Sándor, Gózon Gyula, Váradi István, Kassay-Erős Attila]

Érettségi – a nyári vizsgasorozat végleges eredményei

bac_2019_vegleges_nyari_eredmenyek_sav

A korábban kiadott időponttól eltérően már július 12-én, péntek este közzétették a 2019-es érettségi nyári vizsgasorozatának végleges eredményeit. Az óvások elbírálása nyomán eggyel több, tehát 38 sikeres érettségizőnk van a vizsgasorozatra beiratkozott és azon megjelent 66 diák közül, s ez 57,57 %-os átmeneteli arányt jelent.

Összesen 11 csikys nyújtott be óvást a román jegyének növelésére, s ebből 5-öt bíráltak el pozitívan, 3 diák pedig a magyar jegyét óvta meg, sikertelenül. 13 diák a matematika jegyét szerette volna növelni, és közülök 10-nek ez sikerült is, ám csak egyiküknek jelentett ez átmenő átlagot is.

A statisztika a következőképpen változott: az összesen 71 beiratkozott diák (61 idei, 10 korábbi végzős) közül 66-an jelentek meg minden vizsgán (5 korábbi végzős hiányzott), s közülük 38-an értek el átmenő jegyet, 28-an megbuktak. Ez 57,57 %-os átmeneteli arányt jelent. Az idei végzősök átmeneteli aránya 60,65 % (61 diák közül 37 vizsgázott sikeresen), a korábbi végzősöké pedig 20,00 % (5 megjelent diák közül 1 vizsgázott sikeresen). A sikeresen vizsgázó csikys diákok átlaga 7,10.

Összesen 1 diák, Kurunczi Viktória (XII. A) ért el 9-es feletti átlagot (sikeres óvás nyomán 9,37, a korábbi 9,08 helyett), további 10 diák pedig 8-as felett teljesített.

2 idei és 3 korábbi végzősünk minden tantárgyból átmenő jegyet ért el, de néhány századdal a sikeres érettségihez szükséges 6-os átlag alatt maradt a végső jegye. 4 diák román nyelv és irodalomból, 9 diák matematikából, 1 diák román, illetve magyar nyelv és irodalomból, 4 diák románból és matematikából, 1 diák magyarból és matematikából, 1 diák románból és informatikából, 1 diák románból, magyarból és matematikából, 2 diák pedig románból, matematikából és földrajzból vizsgázott sikertelenül.

A Tanügyminisztérium által közzétett statisztika szerint az óvások elbírálása után országosan 69,1 % a sikeres érettségizők aránya, az idei végzősöké 75,5 %, a korábbi végzősöké pedig 26,1 %.

A csikysek részletes eredményeit a tanügyminisztérium honlapján IDE kattintva nézhetjük meg, az osztályokra lebontott átlagokat tartalmazó táblázatokat pedig ITT találjuk meg.

Gratulálunk a sikeres érettségizőknek! Jó pihenést és sikeres pályaválasztást!

Akik az őszi vizsgasorozatra szeretnének beiratkozni, 2019. július 17-én, 18-án és 19-én (szerdától péntekig), naponta 9–14 óra között jelentkezhetnek az iskola titkárságán. Az őszi vizsgasorozat teljes menetrendjét ITT tanulmányozhatjuk.

Sonkolyoson táboroztunk

sonkolyos_tabor_7_sav

Június 18–21. között nekünk, hetedikeseknek is élménydúsan kezdődött a nyár, pont úgy, mint sok más osztálynak is. A mi úticélunk Sonkolyos volt, ahová osztályfőnökünk, Rogoz Marianna vezetésével táborozni indultunk, vonattal.

Lehet, sokan azt gondolják, hogy első nap pihentünk, hát ez a mi esetünkben egyáltalán nem így történt. Már amikor odaértünk, az oszinkat értesítették, hogy van egy szabad hely raftingozni, ami vadvízi evezést jelent. Először nem gondoltuk, hogy ennyire élvezni fogjuk, viszont ezt az extrém programot az egész osztály imádta, még akkor is, ha a végén egy kicsit fáradtak voltunk.

A második napon már reggeli után elmentünk meglátogatni a Nagy Magyar-barlangot. Erre is nagyon kíváncsiak voltunk, mert sokat hallottunk róla. Nem is csalódtunk, a barlang nagyon szép és érdekes volt, és az idegenvezető is nagyon élvezetesen mesélt, sokat tanultunk tőle. Ezután viszont az idő már nem tartott velünk, emiatt a tábor környékén maradtunk. Ez viszont nem tartott minket vissza a szórakozástól és minden perc napsütést kihasználtunk, ilyenkor kinti tevékenységeket szerveztünk, fociztunk vagy frizbiztünk. Nagyon jól éreztük magunkat a nem túl pompás időjárás ellenére is, amikor pedig esett az eső, akkor bent vagy éppen a terasz fedett részén próbáltuk elfoglalni magunkat.

A következő és utolsó teljes napon kicsit hamarabb keltünk a megszokottnál, mivel reggel paintballozni mentünk. Nagyon izgatottak voltunk, mert ezt a programot már hónapokkal előtte megbeszéltük. A helyszínen megtanították a fegyverek kezelését és a játéklehetőségeket, illetve a szabályokat. A lövöldözés végére mindenki egy felejthetetlen élményt tudhatott maga mögött, nagyon meg voltunk elégedve és örültünk, hogy ezt is kipróbálhattuk.

Ugyanezen a napon, az utolsó este alkalmából tábortüzet készítettünk. Szalonnát is sütögettünk, ami egyesek számára újdonság volt, de akik már többször is figyelték a lángok játékát, azok is élvezték. Mivel nagyon jól éreztük magunkat, észre sem vettük, hogy telik az idő és talán ez volt az az este, amikor a legkésőbb feküdtünk le, de ezt egyáltalán nem bántuk meg.

Utolsó reggel boldogan, de mégis búslakodva tekintettünk az előttünk álló vonatút felé. Még egyszer, utoljára hosszan sétáltunk a Sebes-Körös partján, elbúcsúztunk tőle. Majd összecsomagoltunk és elindultunk az állomás felé. Épségben hazaértünk, örültünk, hogy újra itthon vagyunk, de boldogan gondoltunk vissza a kirándulásra is, amire mindig emlékezni fogunk, alig várjuk a következő ilyen alkalmat.

[Fotó: Rogoz Marianna]

« 1 A 2 »