Halleluja

Szerintem mindenki ismeri a Hallelujah című számot. Számos énekestől hallhattuk már, olyanoktól mint John Cale, Jeff Buckley, Allison Crowe, Alexandra Burke stb. Hallhattuk már filmekben, számos tehetségkutató műsorban, az utcán, bevásárló központokban, templomban papok által énekelve… Upsz! Igen. Jól látta(d): templomban papok által énekelve, pontosabban egy pap által énekelve. :)

Ray Kelly atya, egy ír pap, nagy meglepetéssel szolgált egy fiatal párnak és szeretteiknek az esküvői szertartáson. A laza pap a szertartás közepén váratlanul elénekelte Leonard Cohen Hallelujah című slágerét, méghozzá úgy, hogy a szöveg személyre szabottan a fiatal párnak szólt. A gyönyörűen elénekelt dal után pedig folytatta a ceremóniát, mintha mi sem (avagy mise) történt volna.

A YouTube-on néhány nap alatt (április 7. óta) a tisztelendő atya több mint 29 millió megtekintést gyűjtött össze. A BBC is megkereste őt egy interjúval, amiből kiderült, hogy szabadidejét énekléssel tölti, s már három lemeze is megjelent, nem véletlen tehát, hogy ilyen bátran vállalta be ezt a rendkívül nehéz dalt. Ha minden pap ilyen „jófej” lenne, biztos, hogy népszerűbbek lennének a templomi esküvők, és a templomba járás is. :)

Tanulmányúton Lengyelországban

Lengyelorszag_sav

Iskolánk néhány éve tart fenn jól működő testvériskolai kapcsolatot a łodzi 13-as számú Bem József Gimnáziummal. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően idén mi látogathattunk el Lengyelországba. Iskolánk küldöttsége 15 diákból és három tanárból állt. A sokszínű és tanulságos programról néhány vállalkozó szellemű kiránduló naplót vezetett; ezt szeretnénk most megosztani olvasóinkkal.
[A naplójegyzetek a galéria alatt kezdődnek.]

[Fotó: Csomós Roland] 

Vasárnap 2014. 04.06.
Iskolánk előtt találkoztunk, bepakoltunk a buszba, s nyolc után nekivágtunk a hosszú útnak. Zimándközön és Zimándon még felvettük a csapat néhány vidéki tagját, s ezzel minden együtt volt egy remek kiránduláshoz. Hosszú volt az út, de szép tájakat láttunk: a Tátrát, festői kisvárosokat, ám a 11 órás buszozás után azt vártuk a legjobban, hogy Krakkóba érjünk. Ott egy szállodában kipihenhettük az utazás fáradalmait, hogy aztán másnap újult erővel indulhassunk Łodz felé.

Hétfő, 2014. 04.07.
A tegnap éjszakát Krakkóban töltöttük, de ma reggel korán keltünk, hisz még nem értük el úti célunkat: Łodz városát. Ismét összepakoltunk, és indultunk is, mert még várt ránk egy felejthetetlen, bár megrázó látogatás Auschwitzban és Birkenauban, a holokauszt két legismertebb koncentrációs táborában. Több órás látogatásunk alatt magyar idegenvezetőnktől sok fontos új információt tudhattunk meg. Rengeteg történetet ismertünk eddig is, de egyik sem ért fel a látogatással, ahol saját szemünkkel láthattunk a táborokat, az áldozatok személyes tárgyait. A látogatás után folytattuk utunkat Łodz felé, ahol már izgatottan vártak minket, s mi is izgultunk az „új családjaink” miatt. Az iskola előtt találkoztunk vendéglátóinkkal, megkaptuk a heti programot, és mindenki „hazament” a fogadójával. 

Kedd, 2014. 04.08.
Reggel nyolckor az iskola előtt gyülekeztünk, mára városnézést terveztek nekünk Łodzban. Természetesen egymás szavába vágva meséltük, hogyan telt az első éjszaka, mit kaptunk enni, milyen a házigazda, hány háziállat van, és hasonló létfontosságú dolgokat. Mikor mindenki megérkezett, elindultunk a városba. Útközben sok mindent megtudhattunk a város történelméről, nevezetességeiről, hírességeiről, megnéztük a Filmmúzeumot, és két gyönyörűen felújított palotát is meglátogathattunk. A városnézés után a fogadóink az iskolánál vártak minket, s délután szabadfoglalkozás volt, sokan a Manufaktúrában töltöttük el az időt, ahol együtt szórakozhattunk. Ez egy volt gyárkomplexum, amelyet felújítottak, stílusosan kibővítettek, és bevásárlóközponttá, illetve szabadidőközponttá alakítottak át.  Folytatás

Iskola másként – hagyományőrzéssel

Hagyomanyorzes_kicsiknel_sav

Az Iskola másként héten kedd a hagyományőrzés és a kézművesség napja volt mind a harmadik, mind a negyedik osztályban. A tavaszi ünnepköröket tekintettük át, és a hozzájuk fűződő népszokásokat. A Húsvét és a Pünkösd volt a fő téma, volt pünkösdi királyválasztás, amit a különböző ügyességi próbák előztek meg. A tevékenységet az udvaron fejeztük be régi gyermekjátékokkal és májusfaállítással. Az ágakat együtt díszítettük fel, és nem a kapura, hanem az iskola udvarában helyeztük el, így minden kislány megkapta. 

Országos harmadik hely a vallásolimpián!

Vallasolimpia_02Április 7–10. között rendezték meg Szatmárnémetiben az Ökumenikus vallásolimpiát magyar nyelven. A verseny mottója: „Evezz a mélyre.” (Lk 5,4)

A megyei forduló után két tanulónk minősült az országos szakaszra: Farkas Zsófia a VII. A, illetve Back Annamária a VIII. osztályból.

Az ünnepélyes megnyitót a szatmárnémeti Római katolikus székesegyházban tartották. A versenynek a Református Gimnázium adott helyet. Jelen voltak katolikus, református, evangélikus és unitárius felekezetű gyerekek, összesen 105-en.

A díjkiosztó ünnepséget a református Láncos templomban rendezték meg. Ekkor tudtuk meg, hogy Back Annamária a III. helyet szerezte meg, de Zsófi is szép eredményt ért el.

A verseny mellett egy kis szórakozásra is futotta, városnézés, látogatás a nagykárolyi Károlyi kastélyban valamint Kaplonyba. Egy kis welness programmal is elkényeztették a versenyzőket, ugyanis utolsó este aquaparkban voltunk. Szép volt, jól éreztük magunkat!

Vallasolimpia_01

Hétköznapi hősök

Hetkoznapi_hosokFeltehetőleg mindenki segített már másoknak valaha. Velem egyszer az is megesett, hogy egy kiránduláson egyedül császkáltam egy számomra ismeretlen vároban és egy néni kért segítséget tőlem, majd kicsivel később más turisták is. Vicces volt, hisz én se tudtam, mi hol van, és ők sem. Egy jó tanács: ahol tudtok, segítsetek. Nemcsak azért, mert lehet, hogy videóznak, hanem (főként) azért, mert segíteni valakinek, jót tenni valakivel olyan, mint győzelmet aratni a lustaság, a mindennapi problémákban való elmélyülés felett és a lelkünknek is jót tesz.

2014. április 7-én került fel az a videó a YouTube-ra, amelyet azóta több mint 169 ezren láttak. A Hősök Tere projekt egy civil kezdeményezés, a szervezők célja pedig az volt, hogy minél többen váljanak hétköznapi hősökké. A projektben színészek formáltak meg különböző élethelyzeteket. Érdekes látni, hogy a járókelők hogyan reagálnak egy-egy szituációra. Eltévedt vak lány, földön fekvő ember, dobozokkal botladozó nő, autó tetején felejtett mózeskosár és még számtalan élethelyzet. A projekt mottóját a videó végén is olvashatjátok: „Az vagy, amit teszel.”

Szerdától szombatig – Mikes Kelemen, országos szakasz

Mikes_Kelemen_orszagos_sav

Idén is megrendezésre került a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakasza. Aradról nyolcan jutottunk tovább az országos szakaszra, így április 9-én (szerda) délután zuhogó esőben indultunk útnak Puskel Tünde Emese tanárnővel.

A felújítások miatt az aradi állomáson igen nehezen jutottunk el a hetedik vágányra, már arra is felkészültünk, hogy itthon maradunk… Végül mégis sikeresen felszálltunk a vonatra, (kissé) kócosan és ázottan, és elrobogtunk Temesvárra. Megérkezésünk után a Bartók Béla Elméleti Líceum kollégiumában szállásoltak el, s egy kiadós vacsora után készek voltunk végig aludni a megnyitó ünnepség hosszú és unalmas beszédeit. Kellemesen csalódtunk, hisz mégsem volt az olyan unalmas, mint máskor, elhangzott néhány poén, a szervezők, miniszterek és egyéb méltóságok tréfás kedvükben voltak. Este többé-kevésbé korán ágyba bújtunk, mert másnap volt a dolgozatírás.

Amíg mi, diákok vért izzadtunk, hogy jó dolgozatokat írjunk, a kísérő tanárok és az országos bizottság kirándult, várost nézett. Az írás után jólesett a meleg ebéd s az azután következő játékok és előadás. Míg az V–VIII. osztályosok játszottak, a licistáknak dr. Egyed Emese egyetemi tanár, a javító bizottság elnöke tartott irodalmi előadást. Este ismételten kulturális előadást tartottak a tiszteletünkre: színházban voltunk. A kisebbek A hétfejű tündért, a nagyobbak pedig az Aradon már bemutatott Parasztoperát nézték meg.

Másnap reggel temesvári sétára vittek minket, amit a IX–XII. osztályosoknak dr. Balázs Géza nyelvész professzor előadása szakított meg, ami igen nagy sikert aratott. Az ebéd elérkeztéig már mindannyian tudtuk, hogy Temesvár a Bánság fővárosa, etnikai sokszínűség jellemzi, hisz élnek ott románok, magyarok, szerbek, horvátok stb. stb. :) Az ebéd elfogyasztása után elég sokan igénybe vettük a Bartók diáklapjában olvasott kocsmaajánlót, majd siettünk vissza a dolgozatok kiértékelésére. Idén mi, Aradiak is igen jó eredményt értünk el, ketten is helyezettek lettünk. A gratulációk, nagy ölelések és sírások után a Bartók Diákszínpad Csongor és Tünde előadása nevettetett meg minket, licistákat, a kisebbek pedig táncházban voltak. Az ezután tartott zenés teaház hamar véget ért, így a helyiekkel együtt kiruccantunk a városba tovább fokozni a jókedvet.

A díjkiosztó ünnepség szombat reggel vette kezdetét, s miután átvettük díjainkat – Dudás Izabella (VII. A) különdíj, Ilona Judit (IX. A) dicséret, Kovács Henrietta (XI. A) III. díj – ebédeltünk, könnyes búcsút vettünk a többiektől, s az állomásra siettünk.

Idén a temesváriak kitettek magukért, a szervezés kedvünkre való volt, hisz nem kellett folyton egyik programról a másikra sietni, hanem a szabadidőben ismerkedhettünk a többi irodalmat kedvelő társunkkal és kedvünkre járkálhattunk a városban. Gratulálunk nekik!

A viszontlátásra jövőre Zilahon!

[Fotó: Ilona Judit] 

Futball-gála a kicsiknél!

Futball_4-5_osztalyok_kisebbHa a nagyobbak már hellyel-közzel mellőzték a pénteki tevékenységeket az iskolában (hm, diplomatikus megfogalmazás), a kicsik annál lelkesebben csiviteltek aznap is az osztálytermekben és a folyosókon. Reggel főleg a negyedik és az ötödik osztályok tájékán volt nagy a zsibongás, mivel futballmérkőzésre készült a két évfolyam válogatottja.

Tanítójuk, illetve osztályfőnökeik és osztálytársaik biztatása közben lelkesen kergették a bőrt keresztül-kasul, a Csiky-udvar teljes hosszában, amint az a mellékelt fotókon is látszik. Voltak látványos támadások, heves összecsapások, parázs jelenetek a kapuk előtt, volt kapufára rúgott tizenegyes, és néha-néha némi vita is egy-egy szabálytalan szerelés, vagy meg nem adott kezezés kapcsán, tehát volt minden, aminek egy futballmérkőzésen lennie kell. Számos technikás, gyors játékosra is felfigyelhetett volna egy futballedző, ha a közelben tartózkodik, de ami késik, nem múlik. A „vörösök” és a „fehérek” küzdelmében végül az előbbiek, vagyis az ötödikesek győzedelmeskedtek, mégpedig (némileg stílusosan) 5–0-ra. De a negyedikesek sincs miért szégyenkezzenek, derekasan küzdöttek az utolsó percig. Mindnyájuknak szóljon tehát az elismerés: Szép volt, fiúk!