Az áprilisi hónapban sem tétlenkedtek az V–VIII. osztályos matematikusok.

Április 20-án Kurunczi Viktória VI. osztályos diákunk a ±Poezie versenyen képviselte iskolánkat. Ezen a versenyen olyan tételeket kell hogy megoldjanak a diákok, melyek román nyelvi ismereteket és matematikai tudást is feltételeznek. Viki az ott elért pontszámmal bejutott az országos szakaszra, melyet az idén Focşani-ban tartanak, május 25-én.

Április 22-én négy csikys diák vett részt a szegedi Makkosházi Matematikaversenyen. Az V. osztályosokat Mészáros Leticia, a hatodikosokat Farkas Zsófia, a hetedikeseket Hegyi Boglárka, a nyolcadikosokat pedig Ilona Judit képviselte. Ők azok a diákok, akik a Zrínyi Matematikaversenyen elsők vagy másodikok lettek, de nem jutottak ki a döntőre. A hasznosat összekötöttük a kellemessel. Mivel a verseny ottani idő szerint délután 2 órakor kezdődött, előtte megláttogattuk a Szegedi Vadasparkot, a verseny után pedig a Vértó mellett 2010-ben felállított székelykapukat néztük meg. 

A Simonyi Zsigmond helyesírási verseny országos döntőjének idén a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum adott otthont április 26–28. között.

Azon a napsütéses hétvégén 15 megye 74 legügyesebb helyesírója mérte össze a tudását, valamennyien V–VIII. osztályos diákok. Arad megyét Spir Petra V. osztályos, Bíró Endre VI. osztályos, Ilona Judit VIII. osztályos (Csiky Gergely Főgimnázium) és Miklós Annamária VII. osztályos (Aurel Vlaicu Általános Iskola) tanulók képviselték, kísérőként pedig Puskel Tünde Emese tanár néni tartott velünk.

Szombaton, a versenyfeladatok megoldását követően, Válaszútra kirándultunk és meglátogattuk a Kallós Zoltán Múzeumot. A népművészeti kiállítás megtekintése után múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt.

A vasárnapi eredményhirdést követően (bár nem végeztünk az élmezőnyben, de valamennyien tisztességgel helytálltunk, amiért köszönetet mondunk felkészítő tanárainknak), Kolozsvár nevezetességeivel, többek között a botanikus kert szépségeivel ismerkedtünk. 

Időpont: napsütéses csütörtök reggel, április 25. Helyszín: az aradi nagyállomás. Jelenlévők: IX., X., XI. turizmus osztályok, kb. 40 tanuló és három pedagógus, köztük én is, a IX. B osztály osztályfőnöke. Állapot: mindenki nagyon álmos és még nincs teljesen tisztában azzal, hogy mire is vállalkozott, ami később ki is derül.

Közel egyórás út után megérkezünk a helyszínre, Radnára, ahol először a központi épületek építészeti stílusát mutatja be Hasas Paul, turizmus tanár, aki nagyon komoly dokumentációval készült az egész kirándulásra. Rövid sétát teszünk a radnai kegytemplomig. (A „rövid” jelzőről alaposan megoszlik diákjaink véleménye…) Ott egy jól informált idegenvezető bemutatja nekünk a templomot, mesél az építési körülményeiről és megosztja velünk azokat a legendákat is ( pl. a török lovas lovának a patanyoma), amelyek a templom történetéhez fűződnek.

A templomlátogatást egy hosszabb gyalogtúra követi (kisebb-nagyobb fagyiszünetekkel és nyavalygásokkal) a solymosi várig, ám menet közben komoly nehézségbe ütközünk. Mármint mi, pedagógusok, mivelhogy diákjaink egy része azt közli velünk, hogy ezt a „rettenetesen hosszú” utat fel a várhoz ők képtelenek megtenni. Hosszas rábeszélés után sikeresen meggyőzzük őket arról, hogy ez nem fog ártani az egészségüknek, sőt. És lám, igazunk van, tudniillik mindenki épen és egészségesen érkezik meg a várhoz. 

Az Országos Magyar Diákszövetség felvételi tájékoztató karavánja április 25-én, csütörtökön Aradra is megérkezett. A Csiky közgazdasági kabinetjében felállított standoknál egyetemisták várták az érdeklődőket, válaszoltak a kérdésekre és meséltek az egyetemi életről. Megismerkedhettünk a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Tudományegyetem, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Temesvári Műszaki Főiskola ajánlataival és szakjaival. Sok diáknak már konkrét elképzelése van arról, hogy hol, milyen egyetemen vagy főiskolán fogja folytatni tanulmányait, mások viszont még azt sem tudják, hogy egyetemre mennének, vagy inkább dolgoznának. Jó és hasznos volt ez az ismertető karaván, mert segített abban, hogy a számunkra legjobb egyetemet, szakot válasszuk ki, ahol a jövőben tanulni szeretnénk.

Gulyás Beatrix (XI. A)

A minden évben megrendezett körút nagy segítséget nyújt azoknak a diákoknak, akik magyar nyelven szeretnének továbbtanulni, de még nem döntötték el, hogy melyik egyetemet válasszák. A nagyváradi, temesvári, kolozsvári, illetve marosvásárhelyi egyetemek, szakok kínálatának megismerésén kívül megvásárolhattuk az Egyetemi kalauz 2013 című kiadványt is, amiben minden fontos információt megtalálhatunk a felvételi eljárásról. Az egyetemista életről, ösztöndíjakról az egyetemeket képviselő diákokat kérdezgettük, akik szívesen adtak felvilágosítást. Köszönjük a szervezőknek, hogy lehetőségünk volt erre a találkozóra, hiszen sok tanuló esetében ez megkönnyítette a döntést.

Siska-Szabó Lilla (XII. A) 

„Amikor szóltok, kezdem!” – jelzi a szervezőknek. Rendben, kezdheted, jelzik vissza azok. És Nagy Bandó András kezdi. Mégpedig Kányádi Sándort idézve: „A vers az, amit mondani kell!” Merthogy április 24-én, szerdán a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében összegyűlt legkisebb csikyseknek (előkészítő, illetve elemi osztályosoknak) az ismert humorista, író és szerkesztő főként verseket mond. Állatokról, virágokról, természetről. És énekel. Sőt, a verseket, énekeket el is játssza. Mutatja, hogyan repül a pöttyös katica, no meg hogyan repül a vakond egyik kertből a másikba, ha a gazdák ide-oda billentik a lapáttal. És mutatja az általa rajzolt, festett képeket is a magával hozott sok-sok könyvből. Melyeket szintén ő írt, illusztrált, szerkesztett, tördelt. Hihetetlennek tűnik? Pedig Nagy Bandó András valóban ért mindezekhez, s nem csak a humoros történetek előadásához.