„Amikor szóltok, kezdem!” – jelzi a szervezőknek. Rendben, kezdheted, jelzik vissza azok. És Nagy Bandó András kezdi. Mégpedig Kányádi Sándort idézve: „A vers az, amit mondani kell!” Merthogy április 24-én, szerdán a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében összegyűlt legkisebb csikyseknek (előkészítő, illetve elemi osztályosoknak) az ismert humorista, író és szerkesztő főként verseket mond. Állatokról, virágokról, természetről. És énekel. Sőt, a verseket, énekeket el is játssza. Mutatja, hogyan repül a pöttyös katica, no meg hogyan repül a vakond egyik kertből a másikba, ha a gazdák ide-oda billentik a lapáttal. És mutatja az általa rajzolt, festett képeket is a magával hozott sok-sok könyvből. Melyeket szintén ő írt, illusztrált, szerkesztett, tördelt. Hihetetlennek tűnik? Pedig Nagy Bandó András valóban ért mindezekhez, s nem csak a humoros történetek előadásához.
És ért, sok-sok hasonló előadás nyomán, a gyermekekkel való foglalkozáshoz is. Pedig nincs egyszerű dolga! 100 kisdiákot lecsendesíteni és szóval, énekkel tartani több mint egy órán át úgy, hogy közben ne unatkozzanak és ne pilledjenek el az egyre melegebbé váló teremben – igazi próbatétel. (Nem kisebb, mint este az aradi színház diák- és felnőtt közönségét szórakoztatni és elgondolkodtatni a régebbi és újabb történetekkel, élményekkel.) Bizony, aki nem figyel nála, az könnyen megjárhatja. Néhány figyelmeztetés után két renitens fiúcska egyből a díszterem színpadának lépcsőjén, azaz a szégyenpadon találja magát, és kissé megszeppenve figyeli az előadó „szigorúan” összehúzott szemöldökét. A többieknek nincs kedvük a lépcsőre kerülni, ezért hát kevesebbet fickándoznak a székükön.
Miből áll a vers? Honnan származik a páva neve? Melyik a legismertebb madár? Hány lába van a póknak? Ki az, aki volt már szerelmes? („Egy tanítónéni sem nyújtja a kezét?…”) Ki az, aki most is szerelmes? Sorjáznak a kérdések, folyamatos a párbeszéd az előadó és az izgő-mozgó közönség között. Minden témát versek és közösen elénekelt énekek, no meg friss poénok zárnak le. („Mondjatok egy ismerős vakondot: Túró Rudi!…” „Ha a vakondot egyes számban vakondoknak is mondják, akkor a sok vakond a vakondokokok?…”) S ha úgy kívánja a helyzet, a könyvíró-versmondó-mesélő-éneklő ideiglenes tanító bácsi énekére táncra perdül egy kisfiú és egy kislány, akik azelőtt egészen biztosan nem táncoltak egymással sem és közönség előtt sem. Röpül az idő, hamar véget ér a kisiskolásokkal való találkozó, amely az Aradi Kamaraszínház és a Csiky Gergely Főgimnázium közös szervezésében jött létre. Az előadó kicsit még beszélget a szervezőkkel, érdeklődőkkel, majd összecsomagolja az el nem adott könyveket, elbúcsúzik, gépkocsijába ül és elmegy. Reméljük, még visszajön! Mert mi visszavárjuk!
Hangos ízelítő Nagy Bandó András csikys látogatásáról: Katica-dal és egy felnőtteknek (is) szóló dal.
Katica-dal
