Időpont: napsütéses csütörtök reggel, április 25. Helyszín: az aradi nagyállomás. Jelenlévők: IX., X., XI. turizmus osztályok, kb. 40 tanuló és három pedagógus, köztük én is, a IX. B osztály osztályfőnöke. Állapot: mindenki nagyon álmos és még nincs teljesen tisztában azzal, hogy mire is vállalkozott, ami később ki is derül.
Közel egyórás út után megérkezünk a helyszínre, Radnára, ahol először a központi épületek építészeti stílusát mutatja be Hasas Paul, turizmus tanár, aki nagyon komoly dokumentációval készült az egész kirándulásra. Rövid sétát teszünk a radnai kegytemplomig. (A „rövid” jelzőről alaposan megoszlik diákjaink véleménye…) Ott egy jól informált idegenvezető bemutatja nekünk a templomot, mesél az építési körülményeiről és megosztja velünk azokat a legendákat is ( pl. a török lovas lovának a patanyoma), amelyek a templom történetéhez fűződnek.
A templomlátogatást egy hosszabb gyalogtúra követi (kisebb-nagyobb fagyiszünetekkel és nyavalygásokkal) a solymosi várig, ám menet közben komoly nehézségbe ütközünk. Mármint mi, pedagógusok, mivelhogy diákjaink egy része azt közli velünk, hogy ezt a „rettenetesen hosszú” utat fel a várhoz ők képtelenek megtenni. Hosszas rábeszélés után sikeresen meggyőzzük őket arról, hogy ez nem fog ártani az egészségüknek, sőt. És lám, igazunk van, tudniillik mindenki épen és egészségesen érkezik meg a várhoz.
Fent a tanár úr összegyűjti azokat a házi dolgozatokat, amiket a diákoknak kellett készíteni a hely jellegzetességeiről és ismét egy tartalmas bemutatás következik a várral kapcsolatosan. Végre eljön az a pillanat is, amire fiaink egész nap vártak, a tűzrakás és az általuk nehezen felcipelt kaja elkészítése, valamint a farkasétvágy enyhítése. Azért, hogy ez a fejedelmi ebéd ne váljon gyomrunk kárára, a tanár úr egy nagyon érdekes játékot ismertet meg velünk. Sajnos az is intenzív mozgást igényel, emiatt már nem sokan vesznek részt benne, de aki igen, az viszont nagyon jól szórakozik.
Mivel a vonat nem vár, muszáj elindulnunk lefele és utána az állomásra. Este 8-kor Aradon szétválnak útjaink. Mindenki nagyon fáradtan, de élményekkel tele tér haza, no meg azzal a nem igazán kellemes gondolattal, hogy másnap péntek és iskola…
Köszönjük mindenkinek, diáknak, tanárnak egyaránt, aki részt vett ezen a kiránduláson és segített a szervezésben. Júniusban újra elindulunk így együtt!
[Fotó: Szász Tímea]
