Időpont: napsütéses csütörtök reggel, április 25. Helyszín: az aradi nagyállomás. Jelenlévők: IX., X., XI. turizmus osztályok, kb. 40 tanuló és három pedagógus, köztük én is, a IX. B osztály osztályfőnöke. Állapot: mindenki nagyon álmos és még nincs teljesen tisztában azzal, hogy mire is vállalkozott, ami később ki is derül.

Közel egyórás út után megérkezünk a helyszínre, Radnára, ahol először a központi épületek építészeti stílusát mutatja be Hasas Paul, turizmus tanár, aki nagyon komoly dokumentációval készült az egész kirándulásra. Rövid sétát teszünk a radnai kegytemplomig. (A „rövid” jelzőről alaposan megoszlik diákjaink véleménye…) Ott egy jól informált idegenvezető bemutatja nekünk a templomot, mesél az építési körülményeiről és megosztja velünk azokat a legendákat is ( pl. a török lovas lovának a patanyoma), amelyek a templom történetéhez fűződnek.

A templomlátogatást egy hosszabb gyalogtúra követi (kisebb-nagyobb fagyiszünetekkel és nyavalygásokkal) a solymosi várig, ám menet közben komoly nehézségbe ütközünk. Mármint mi, pedagógusok, mivelhogy diákjaink egy része azt közli velünk, hogy ezt a „rettenetesen hosszú” utat fel a várhoz ők képtelenek megtenni. Hosszas rábeszélés után sikeresen meggyőzzük őket arról, hogy ez nem fog ártani az egészségüknek, sőt. És lám, igazunk van, tudniillik mindenki épen és egészségesen érkezik meg a várhoz. 

Az Országos Magyar Diákszövetség felvételi tájékoztató karavánja április 25-én, csütörtökön Aradra is megérkezett. A Csiky közgazdasági kabinetjében felállított standoknál egyetemisták várták az érdeklődőket, válaszoltak a kérdésekre és meséltek az egyetemi életről. Megismerkedhettünk a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Tudományegyetem, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Temesvári Műszaki Főiskola ajánlataival és szakjaival. Sok diáknak már konkrét elképzelése van arról, hogy hol, milyen egyetemen vagy főiskolán fogja folytatni tanulmányait, mások viszont még azt sem tudják, hogy egyetemre mennének, vagy inkább dolgoznának. Jó és hasznos volt ez az ismertető karaván, mert segített abban, hogy a számunkra legjobb egyetemet, szakot válasszuk ki, ahol a jövőben tanulni szeretnénk.

Gulyás Beatrix (XI. A)

A minden évben megrendezett körút nagy segítséget nyújt azoknak a diákoknak, akik magyar nyelven szeretnének továbbtanulni, de még nem döntötték el, hogy melyik egyetemet válasszák. A nagyváradi, temesvári, kolozsvári, illetve marosvásárhelyi egyetemek, szakok kínálatának megismerésén kívül megvásárolhattuk az Egyetemi kalauz 2013 című kiadványt is, amiben minden fontos információt megtalálhatunk a felvételi eljárásról. Az egyetemista életről, ösztöndíjakról az egyetemeket képviselő diákokat kérdezgettük, akik szívesen adtak felvilágosítást. Köszönjük a szervezőknek, hogy lehetőségünk volt erre a találkozóra, hiszen sok tanuló esetében ez megkönnyítette a döntést.

Siska-Szabó Lilla (XII. A) 

„Amikor szóltok, kezdem!” – jelzi a szervezőknek. Rendben, kezdheted, jelzik vissza azok. És Nagy Bandó András kezdi. Mégpedig Kányádi Sándort idézve: „A vers az, amit mondani kell!” Merthogy április 24-én, szerdán a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében összegyűlt legkisebb csikyseknek (előkészítő, illetve elemi osztályosoknak) az ismert humorista, író és szerkesztő főként verseket mond. Állatokról, virágokról, természetről. És énekel. Sőt, a verseket, énekeket el is játssza. Mutatja, hogyan repül a pöttyös katica, no meg hogyan repül a vakond egyik kertből a másikba, ha a gazdák ide-oda billentik a lapáttal. És mutatja az általa rajzolt, festett képeket is a magával hozott sok-sok könyvből. Melyeket szintén ő írt, illusztrált, szerkesztett, tördelt. Hihetetlennek tűnik? Pedig Nagy Bandó András valóban ért mindezekhez, s nem csak a humoros történetek előadásához. 

Hosszú idő után (a sulirádióra gondolok) újra saját műsora lesz iskolánknak! Pataky Lehel Zsolt, a Temesvári Rádió magyar adásának munkatársa néhány csikys diák segítségével a csikys diákok/tanárok életébe fog betekintést nyújtani egy havi rendszerességgel sugárzott félórás rádióműsor segítségével. A rádióműsor szerkesztése iránt eddig érdeklődők Rudolf Ágnes tanárnő felkérésére csatlakoztak, de a csoport még egyáltalán nem végleges, továbbra is várunk olyan diákokat, akik kipróbálnák, milyen a rádiós élet, esetleg akik erre a pályára szeretnék építeni karrierjüket.

A tervezett műsor az iskola életéről szól majd, olyan eseményekről fog beszámolni, amelyek a Csiky valamennyi tagját érintik. Olyan rovatok jelennek meg majd benne, amelyek mindannyiunk érdeklődését felkelthetik. Az első adás május 15-én lesz hallható – remélhetőleg inkább nagyobb, mint kisebb sikerrel. Természetesen itt, a weblapon is idejében jelezzük majd ezt az eseményt!

Addig is javaslatokat várunk a tervezett csikys rádióműsor címére és rovataira vonatkozólag! Mi érdekelne titeket, milyen témákról hallanátok szívesen? Kik szólaljanak meg a műsorban? Az ötleteket itt, hozzászólásként, vagy személyesen, a képeken látható csikysekkel közölhetitek. Tegyétek meg! 

Iskolánk immár másodszor iratkozott fel Erdei Emese tanárnő közreműködésével a magyarországi és a határon túli magyar iskolák versenyére, a Nagy Vagy-ra. Idén 30 iskola vett részt a vetélkedőn. A csapatokat öt csoportba osztották, s mindegyikbe hat csapat került. A Csiky Gergely Főgimnázium az 5. csoportba került a következő vetélytársakkal: Bonyhádról a BONI Széchenyi István Általános Iskola, Budapest III. kerületből a Dr. Béres István Általános Iskola, Csongrádról a Csongrádi Oktatási Központ, Hajdúhadházról a Hajdúhadházi Református Óvoda és Általános Iskola, illetve egy soproni általános iskola (amelyet éppen most neveznek át).

A verseny vízi és szárazföldi játékokból állt. A vízi versenyen vettünk részt először, április 6-án a kecskeméti élményfürdőben. Itt 4 versenyszámban kellett bizonyítsunk: 2 uszodai, 1 csúszdás és 1 hullámmedencésben. Csapatunk tagjai itt a következők voltak: Bálint Botond (III. osztály), Mészár Anna (IV. o.), Naschauer Kinga (V. o.), Mészár Zsófia (VII. o.), Adjudeanu Patrik (VIII. A o.), Csomós Roland (VIII. B o.), Bella Natalia (anyuka), Mészár Gabriella (anyuka), Spier Mihály (apuka), illetve Cserneczky Árpád (tanár).