Apáczai Csere János Nemzetközi Magyar Nyelv, Irodalom és Kultúra Tantárgyverseny, 2014.

Apaczai_2014_sav

Mivel már a cím is igen hosszú, megpróbálom röviden vázolni a helyzetet.

A magyar tantárgyverseny országos szakaszán sikerült harmadik helyezett lennem, így itt nem volt vége, hanem csak ezután következett a neheze. Az első három helyezett ugyanis a nemzetközi tantárgyversenyen is részt vehetett. A húsvéti vakációmat idén tehát a tanulás jellemezte, ezerrel készültem a versenyre. Kb. két hetünk volt felkészülni a következő fordulóra, ami azért volt kissé húzós, mert itt nemcsak írásbeli rész, hanem szavalás és dramatizálás is van. Idén a 11–12. osztályosok Csáth Géza novelláiból kellett hogy készüljenek az írásbeli fordulóra. Szavalni Áprily-verssel lehetett, a dramatizálás témája pedig Petőfi élete volt.

Április 24-én reggel indultunk Dévára Rudolf Ágnes tanárnővel, akinek ezúton is szeretném megköszönni, hogy foglalkozott velem, s felkészített a versenyre.

Első nap csak ismerkedtünk a versenyzőkkel, hisz nemcsak Romániából, hanem Magyarországról, Szerbiából, Szlovákiából és Ukrajnából is érkeztek diákok. Aznap este csoportokra osztottak minket, s készülhettünk a rövid jelenet bemutatására.

Péntek reggel került sor a dolgozatok megírására, majd délután megnéztük Déva nevezetességeit. Szombaton reggel kellett az előkészített jeleneteket bemutatni, majd következett a szavalás. Ezek után megkönnyebbülten utaztunk Vajdahunyadra, hogy megcsodáljuk a várat. Este megtudtuk az összesített eredményt, vége szakadt a nagy izgalomnak. Mindenki örült magának/ másoknak, majd a számunkra rendezett bulival zártuk a napot.

A vasárnapi hazautazás előtt a díjkiosztásra is sor került, ahol minden versenyző értékes nyereményeket kapott.

Ez a verseny számomra nagyon érdekes és tanulságos volt, rengeteg új emberrel találkozhattam, vagy esetleg már ismert embereket újra láthattam. Gratulálok minden díjazottnak, s remélem, jövőre újra találkozhatunk! 

Párizs szimbóluma, az Eiffel-torony

Eiffel_toronyA tornyot a francia forradalom 100. évfordulójára tervezett monumentális világkiállítás egyik fő attrakciójának szánták. A kor építészeit hajtotta a vágy, hogy ezer lábnál (azaz kb. 305 méternél) magasabb tornyot építsenek. 1887-ben Gustave Eiffel szerződést kötött a francia kormánnyal, a finanszírozás ügyében. (A költségeket 8,5 millió aranyfrankra becsülték). Az építkezés ellen több neves művész és polgár tiltakozott, többek között Guy de Maupassant, Alexander Dumas és Charles Garnier is. 26 hónap alatt készült el az építmény és az embereknek annyira tetszett a kilátás, hogy már nem akarták lebontani.

A második világháborúban a megszálló náci csapatok be akarták olvasztani és fegyvert készíteni a toronyból, de erre szerencsére nem került sor. Ócskavasnak sem hordták el, pedig egy francia szélhámos, Victor Lustig kétszer is eladta 1925-ben.

Több információ és kép az Eiffel-toronyról: ITT.

Tanulmányúton Lengyelországban

Lengyelorszag_sav

Iskolánk néhány éve tart fenn jól működő testvériskolai kapcsolatot a łodzi 13-as számú Bem József Gimnáziummal. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően idén mi látogathattunk el Lengyelországba. Iskolánk küldöttsége 15 diákból és három tanárból állt. A sokszínű és tanulságos programról néhány vállalkozó szellemű kiránduló naplót vezetett; ezt szeretnénk most megosztani olvasóinkkal.
[A naplójegyzetek a galéria alatt kezdődnek.]

[Fotó: Csomós Roland] 

Vasárnap 2014. 04.06.
Iskolánk előtt találkoztunk, bepakoltunk a buszba, s nyolc után nekivágtunk a hosszú útnak. Zimándközön és Zimándon még felvettük a csapat néhány vidéki tagját, s ezzel minden együtt volt egy remek kiránduláshoz. Hosszú volt az út, de szép tájakat láttunk: a Tátrát, festői kisvárosokat, ám a 11 órás buszozás után azt vártuk a legjobban, hogy Krakkóba érjünk. Ott egy szállodában kipihenhettük az utazás fáradalmait, hogy aztán másnap újult erővel indulhassunk Łodz felé.

Hétfő, 2014. 04.07.
A tegnap éjszakát Krakkóban töltöttük, de ma reggel korán keltünk, hisz még nem értük el úti célunkat: Łodz városát. Ismét összepakoltunk, és indultunk is, mert még várt ránk egy felejthetetlen, bár megrázó látogatás Auschwitzban és Birkenauban, a holokauszt két legismertebb koncentrációs táborában. Több órás látogatásunk alatt magyar idegenvezetőnktől sok fontos új információt tudhattunk meg. Rengeteg történetet ismertünk eddig is, de egyik sem ért fel a látogatással, ahol saját szemünkkel láthattunk a táborokat, az áldozatok személyes tárgyait. A látogatás után folytattuk utunkat Łodz felé, ahol már izgatottan vártak minket, s mi is izgultunk az „új családjaink” miatt. Az iskola előtt találkoztunk vendéglátóinkkal, megkaptuk a heti programot, és mindenki „hazament” a fogadójával.

Kedd, 2014. 04.08.
Reggel nyolckor az iskola előtt gyülekeztünk, mára városnézést terveztek nekünk Łodzban. Természetesen egymás szavába vágva meséltük, hogyan telt az első éjszaka, mit kaptunk enni, milyen a házigazda, hány háziállat van, és hasonló létfontosságú dolgokat. Mikor mindenki megérkezett, elindultunk a városba. Útközben sok mindent megtudhattunk a város történelméről, nevezetességeiről, hírességeiről, megnéztük a Filmmúzeumot, és két gyönyörűen felújított palotát is meglátogathattunk. A városnézés után a fogadóink az iskolánál vártak minket, s délután szabadfoglalkozás volt, sokan a Manufaktúrában töltöttük el az időt, ahol együtt szórakozhattunk. Ez egy volt gyárkomplexum, amelyet felújítottak, stílusosan kibővítettek, és bevásárlóközponttá, illetve szabadidőközponttá alakítottak át. 

   Tovább…

Iskola másként – hagyományőrzéssel

Hagyomanyorzes_kicsiknel_sav

Az Iskola másként héten kedd a hagyományőrzés és a kézművesség napja volt mind a harmadik, mind a negyedik osztályban. A tavaszi ünnepköröket tekintettük át, és a hozzájuk fűződő népszokásokat. A Húsvét és a Pünkösd volt a fő téma, volt pünkösdi királyválasztás, amit a különböző ügyességi próbák előztek meg. A tevékenységet az udvaron fejeztük be régi gyermekjátékokkal és májusfaállítással. Az ágakat együtt díszítettük fel, és nem a kapura, hanem az iskola udvarában helyeztük el, így minden kislány megkapta. 

Szerdától szombatig – Mikes Kelemen, országos szakasz

Mikes_Kelemen_orszagos_sav

Idén is megrendezésre került a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakasza. Aradról nyolcan jutottunk tovább az országos szakaszra, így április 9-én (szerda) délután zuhogó esőben indultunk útnak Puskel Tünde Emese tanárnővel.

A felújítások miatt az aradi állomáson igen nehezen jutottunk el a hetedik vágányra, már arra is felkészültünk, hogy itthon maradunk… Végül mégis sikeresen felszálltunk a vonatra, (kissé) kócosan és ázottan, és elrobogtunk Temesvárra. Megérkezésünk után a Bartók Béla Elméleti Líceum kollégiumában szállásoltak el, s egy kiadós vacsora után készek voltunk végig aludni a megnyitó ünnepség hosszú és unalmas beszédeit. Kellemesen csalódtunk, hisz mégsem volt az olyan unalmas, mint máskor, elhangzott néhány poén, a szervezők, miniszterek és egyéb méltóságok tréfás kedvükben voltak. Este többé-kevésbé korán ágyba bújtunk, mert másnap volt a dolgozatírás.

Amíg mi, diákok vért izzadtunk, hogy jó dolgozatokat írjunk, a kísérő tanárok és az országos bizottság kirándult, várost nézett. Az írás után jólesett a meleg ebéd s az azután következő játékok és előadás. Míg az V–VIII. osztályosok játszottak, a licistáknak dr. Egyed Emese egyetemi tanár, a javító bizottság elnöke tartott irodalmi előadást. Este ismételten kulturális előadást tartottak a tiszteletünkre: színházban voltunk. A kisebbek A hétfejű tündért, a nagyobbak pedig az Aradon már bemutatott Parasztoperát nézték meg.

Másnap reggel temesvári sétára vittek minket, amit a IX–XII. osztályosoknak dr. Balázs Géza nyelvész professzor előadása szakított meg, ami igen nagy sikert aratott. Az ebéd elérkeztéig már mindannyian tudtuk, hogy Temesvár a Bánság fővárosa, etnikai sokszínűség jellemzi, hisz élnek ott románok, magyarok, szerbek, horvátok stb. stb. 🙂 Az ebéd elfogyasztása után elég sokan igénybe vettük a Bartók diáklapjában olvasott kocsmaajánlót, majd siettünk vissza a dolgozatok kiértékelésére. Idén mi, Aradiak is igen jó eredményt értünk el, ketten is helyezettek lettünk. A gratulációk, nagy ölelések és sírások után a Bartók Diákszínpad Csongor és Tünde előadása nevettetett meg minket, licistákat, a kisebbek pedig táncházban voltak. Az ezután tartott zenés teaház hamar véget ért, így a helyiekkel együtt kiruccantunk a városba tovább fokozni a jókedvet.

A díjkiosztó ünnepség szombat reggel vette kezdetét, s miután átvettük díjainkat – Dudás Izabella (VII. A) különdíj, Ilona Judit (IX. A) dicséret, Kovács Henrietta (XI. A) III. díj – ebédeltünk, könnyes búcsút vettünk a többiektől, s az állomásra siettünk.

Idén a temesváriak kitettek magukért, a szervezés kedvünkre való volt, hisz nem kellett folyton egyik programról a másikra sietni, hanem a szabadidőben ismerkedhettünk a többi irodalmat kedvelő társunkkal és kedvünkre járkálhattunk a városban. Gratulálunk nekik!

A viszontlátásra jövőre Zilahon!

[Fotó: Ilona Judit] 

A magyar költészet napján

Kolteszet_napja

Babits Mihály
Messze, messze

Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon.

Olaszhon. Göndör fellegek,
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
harapni friss a levegő.

Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak

Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.

Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, labdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.

Svédhon. Csipkézve hull a fjord.
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.

Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!

(1908)

És ugyanez képpel, zenével, Jordán Tamás előadásában:

Őseink nyomdokain – Látogatás Ópusztaszerre

Opusztaszer_sav

A turizmus szakosztályok (IX. B, X. B, XI. B, XII. C) számára nem jelent nagyon nagy újdonságot a kirándulás szó (szakukból adódóan már több kiránduláson részt vettek), de erre a határon túlira mégis izgalommal készültek. Bevallom, mi, pedagógusok is (Hasas Paul turizmus tanár, Nyári Melinda és László Anett osztályfőnökök) amiatt, hogy minden papír rendben legyen, mindenkinél ott legyenek a megfelelő iratok stb.

Az időjárás is kedvezett nekünk, és egy szinte már kora nyári napnak is ígérkező reggelen (április 8., kedd) indulhattunk útnak. A buszbeli nagy csendnek talán a fáradtság, talán az izgalom lehetett az oka, nagy nyugalommal érkeztünk meg kb. két órányi buszozás után a helyszínre.

Ott nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a kora tavaszi időpont miatt (még nem kezdődött el az idény) a mi 45 fős csapatunk vehette birtokába az egész Emlékparkot. Az első és egyetlen időponthoz kötött program a Feszty-körkép megtekintése volt. Ezzel kezdtük múltbeli utazásunkat, és nagy örömmel láttuk, hogy diákjaink szinte szájtátva gyönyörködnek Feszty Árpád alkotásában. Ezután az Emlékpark központi területét jártuk be, a szoborparkot, a templom romjait, a Csete-jurták épületeit. Diákjaink és hasunk kérésére ebédszünet következett egy helyi fogadóban (egyetlen kellemetlen élményünk a kirándulás során), amiután ismét visszatértünk a parkba, ahol továbbhaladva megtekintettük a korabeli bőrből készült lakósátrakat, berendezésüket, a lányok kipróbálhatták a fonás mesterséget, a fiúk pedig az íjászatot. Legutolsó és talán mindenki számára legmaradandóbb élményt jelentő helyszín a Skanzen volt, ahol a „falu lakosai” nagy szeretettel meséltek nekünk a korabeli községházi, iskolai, szatócsbolti, pékségi életről, megelevenedett előttünk a halászkunyhó, a parasztház, a bálterem élete, teljes berendezésével együtt.

Este 6 óra volt már, amikor egy utolsó névsorolvasást követően elindultunk fárasztó, de tartalmas és szórakoztató tanulmányi utunkról hazafele.

[Fotó: Nagy Attila] 

Eközben a kollégisták

Neptancproba_sav

Gőzerővel készülnek a szalagavatón való fellépésükre a kollégiumi néptáncosok. (Pontosítsunk: az iskolai néptánccsoport többségében kollégista tagjai.) Akárcsak a korábbi években, most is kedd délután 5-től próbálnak Sztankó Károly békéscsabai koreográfus, néprajzkutató irányításával. Marosszéki legényest és forgóst gyakorolnak, ez lesz a végzősök szalagavató ünnepségének nyitó száma. 

   Tovább…