Játék és bizalom négy napban – Élménybeszámoló az algyógyi kirándulásról

nyitokep_sav

Tavaly az Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központ által meghirdetett SuliJó csapatépítő projekt keretében a X. C osztály lett Erdély legösszetartóbb osztálya. A tizedikesek egy négynapos kirándulást nyertek Algyógyon és környékén, amelyre március 27–30. között került sor. [A galéria alatt a részletes beszámoló!] 

[Fotó: Bortoș Júlia, Kató Kata, Rudolf Ágnes, Takács Zoltán] 

Első nap
Délután két óra után néhány perccel indultunk az iskolánk mellőli Megbékélés parkjától, egy bőröndökkel rogyásig tömött mikrobusszal. Az út hosszúsága ellenére az utazás hamar eltelt, mert az osztály humorforrásai feldobták a hangulatot, és mindenki kíváncsian várta már a fogadtatást és a környéket. Este hat óra előtt gurultunk be ideiglenes lakóhelyünk udvarára, mindenki kipakolt, aztán körülszimatolt. Feltérképezés után az ebédlőben gyűltünk össze a képzésvezetőkkel, Kató Katával és Takács „Taki” Zoltánnal. Mindenki bemutatkozott a fogadóknak, és húsz perc múlva vacsoráztunk. De vacsora után még nem szabadultunk, hiszen már első nap kipróbálhattuk „A legjobb játékot”, amihez leginkább sok szerencse, gyorsaság és gondolkodás kellett. Tíz órakor véget ért a játék, és mindenki igyekezett az utazás fáradalmait kipihenni. 

Második nap
Kilenckor reggeliztünk. Svédasztal volt, de ha valaki az amerikaiak stílusát akarta követni, az müzlit is fogyaszthatott. Étkezés után páros feladatokat kellett elvégeznünk, melynek eredménye az volt, hogy megtudhattunk egymásról olyan dolgokat, amiket eddig talán egyikünk sem ismert az osztályból. Kiderült, hogy valaki titokban kitalált történeteket szokott írni, más három napig nem fürdött (:D), és olyan is akadt, akinek jövőbeli álma, hogy néptáncoktató lehessen. E feladatok elvégzése után mindenki összepakolt egy kis csomagot. Mikrobuszba be, irány Vajdahunyad! A kastélyhoz érve néhányunkban az újdonság varázsa élt, másban pedig feltörtek a régi emlékek. A kastély szerencsére tudott meglepetést okozni azoknak is, akik már jártak ott, hiszen már korhű fegyvereket is kipróbálhattak az érdeklődők. Aztán érkezett az üzenet Katáéktól, hogy feladatokat kell teljesítenünk a látogatott helyszíneken, illetve megadott időre különböző kérdésekre kell válaszolnunk. A feladatok esetében képeket kellett hogy készítsen az egész osztály egy-egy szobornál, figyelmeztető táblánál, egy kutyával és így tovább. Ezek után továbbutaztunk a dévai várhoz. Bár a várból nem sok látnivaló volt, a táj mégis sokaknak tetszett. Tovább haladtunk az este talán legjobb helyszínére, a dévai Aqualand fürdőbe, ahol bő három órán keresztül csúszdázhattunk, küzdhettünk a hullámokkal, lazíthattunk a szaunában, vagy az edzőteremben durranthattuk be izmainkat. Ám a nap még nem ért véget, vacsora után szabadtéri feladatokban vettünk részt. Fáradtságunkat leküzdve teljesítettük az esti feladatot, megtaláltuk az öt elrejtett poharat az udvarban, lemértük a közeli templom átmérőjét öleléssel, képet készítettünk egy platánfával, pózoltunk az ottani kiskutyával, majd egy kavicsvárat építettünk, amely egyben tábortűz is volt. Ezek után nagyjából mindenki álomra hajtotta fejét.

Harmadik nap
Hangos zenére ébredhetett az, aki nem kelt fel időben a harmadik nap reggelén. Aznap az oktatók egy esti bulival ajándékoztak meg minket, de az este még messze volt, sok munka állt előttünk. A szombati nap az egymásra figyelésre alapult. Reggelizés után egy rejtélyes gyilkosságot kellett felderítenünk (persze csak játékból), kültéri tevékenységeket folytattunk, illetve a hétvége legérdekesebb játékát is játszhattuk, a „Temetős játékot”. Mindenki kapott egy-egy cetlit leendő áldozata nevével és a gyilkosság elvégzésének módjával. Ha valakit sikerült „meggyilkolni”, azaz elvégeztetni vele a kapott feladatot, a gyilkos az áldozat feladatát kapta meg. Ebéd után szabadidőt kaptunk, néhányan dombot másztak, patakparton sétáltak, vagy elmentek a boltig betárazni édességből. A szabadidő lejárta után kezdődött el a délutáni foglalkozás, ami kint is és bent is zajlott. A kinti feladatok igazán megmozgatták az izmokat, amerikai futballhoz hasonló mérkőzést játszottunk. Majd következett a „Vak ábécé”, amelyben mindenki megfogta ugyanazt a madzagot, és csukott szemmel kiraktuk a megadott betűt. Egyik feladatban egy pokrócra kellett állnunk, és úgy kellett megfordítanunk azt, hogy nem léphettünk le róla. Ez a feladat majdnem keresztbe tett nekünk, és már majdnem a feladáson gondolkodtunk, de szerencsére valakinek eszébe jutott a megoldás, amit most nem árulunk el, hátha ti is kedvet kaptok a jövő évi képzésen résztvenni! J Vacsora után esti játék következett, melynek keretében csokit ehetett az, aki szerencsésen dobott a dobókockával, és elég gyorsan öltözött fel melegen. A várva várt buli is elérkezett, amely inkább karaoke party volt, és éjszaka egy óráig tartott. Ezután mindenki számos dallammal a fejében tért aludni.

Negyedik nap
Elérkezett kirándulásunk utolsó napja, s már mindenki érezte reggel, hogy ezen a napon véget ér egy fantasztikus és felejthetetlen kirándulás. Az utolsó reggeli után különleges tornagyakorlatokat végeztünk, majd elmondtuk véleményünket az előző napról. Később az udvarra mentünk, és olyan feladatokat végeztünk, melyben egymásra kellett bíznunk magunkat. A vasárnapi játékok tehát a bizalmon alapultak. Az ebédlőben folytattuk a feladatokat, mindenki hátára egy papír került, és ezt a többiek teleírták pozitív gondolatokkal, tanácsokkat. Ebéd után végül elérkezett a kiértékelés, ahol először az osztály teljesítményét, majd egyéni teljesítményünket kellett pontoznunk. Kiderült a „Temetős játék” végeredménye is, melynek igazi győztese nem volt, hiszen az utolsó gyilkosság kereszthalállal végződött. A második napi kirándulós feladatok eredményét is megtudtuk, szerencsére a tizennégy feladatot hibátlanul teljesítettük, a tizenegy kérdésből pedig három válaszadást rontottunk. Katáék is elmondták, hogy jól érezték magukat a hosszú hétvége alatt, nekünk is öröm volt ez a négy nap. Elkészítettük az utolsó csoportképeket a szabadban, majd következett a búcsú, és Arad felé vettük az irányt…

Így telt hát a X. C osztály négy napja Algyógyon. Nekünk egy felejthetetlen élmény volt, és az is marad. Már a jövőt tervezgetjük, merthogy akkor is biztosan visszatérünk, és ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk.