2013. június 21. volt az idei tanév utolsó tanítási napja. Már elbúcsúztattuk a nyolcadikosokat, elballagtattuk a tizenkettedikeseket… s aznap mégis újra megszólalt a csengő. Csakhogy nem diákokat, hanem három, szeptembertől nyugdíjas kollegánkat – Kiss Anna tanító nénit, Nagy Gizella magyartanárnőt és Péter András matematikatanárt – búcsúztatta.
A Csiky Kollégiumának igényesen megterített ebédlőjében fogadták az ünnepeltek a meghívottakat. Örültünk egymásnak, örültünk a már nyugdíjban lévő kollégákkal való találkozásnak. A hangulat, na meg a hangzavar olyannyira a tetőfokára hágott, hogy mikrofonra és határozott hangra volt szükség, hogy megkezdhessük a műsort.
Ugyanis a színfalak mögül, bocsánat, a pincén keresztül néhány diák „lopakodott” a terembe, hogy igazi meglepetésként egy rövid műsorral kedveskedjen a jelenlévőknek.
Murvai Dávid osztályfőnöke tiszteletére verset szavalt, de nem ám akármilyet, hanem egyenesen a matematika csodáiról és borzalmairól szólót.
Tóthpál Eszter Bódi Irén Az idő vonatán című versével, majd pedig a hattagú, erre az alkalomra szerveződött dalcsoport szép dalaival köszöntötte a pedagógusokat.
Ezután szót kaptak a felnőttek is. A Csiky Gergely Főgimnázium tantestülete és munkaközössége nevében Juhász Béla igazgató úr mondott pár kedves szót, majd Rogoz Marianna tanárnő köszöntötte az ünnepelteket és adta át a virágcsokrokat. Pellegrini Miklós tanfelügyelő-helyettes köszönetet mondott mindhárom kollégának a hosszú évek során kifejtett eredményes munkájáért, majd pedig Kori Erich nyugalmazott matematikatanár ecsetelte az iskolában folyó eredményes oktatást, és sorolta fel a saját és Péter tanár úr azon tanítványait, akik tanáraik példáját követve a matematika tanítására vállalkoztak.
Természetesen az ünnepeltek is szót kaptak. Kiss Anna Teréz Anya Intelmeit idézte, Péter András tanár úr pedig köszönetet mondott mindazoknak, akik megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt. Vele együtt Nagy Gizella tanárnő is jó szórakozást kívánt mindenkinek.
Lehet, hogy az év végi fáradtságnak, de valószínűbb, hogy a rég nem látott kollégáknak tulajdonítható, hogy csak kevesen akartak táncolni, inkább az asztalnál ülve beszélgetett mindenki.
Jó hangulatú, vidám rendezvény volt. Nem gondoltunk rá, vagy csak elhessegettük magunktól a jövő gondolatát. Hogy szeptemberben majd újra iskolába hív a csengő, de három kollégánknak már nem fog szólni.
Köszönjük eddigi lelkiismeretes munkátokat és kívánunk hosszú, tartalmas nyugdíjas éveket. És, ugye, mondanom sem kell… továbbra is számítunk rátok!
[Fotó: Ilona János]
