98 végzős csikys diák, 56 tanár, valamint sok száz szülő, rokon, barát első pillantása irányult május 31. reggelén az égbolt felé. Esik még mindig, vagy csak be van borulva? MICSODAAA??? Kék égbolt és verőfényes napsütés?!!! Létezik ez? Igen, létezett, akármilyen hihetetlen is. Kissé hűvös, de tiszta, barátságos májusi reggelen érkeztek a végzősök az utolsó osztályfőnöki órára, majd pedig a ballagásra. Hogy mi történt ezen a rendhagyó órán, az természetesen nem ránk tartozik, de az tény, hogy diákok és osztályfőnökök könnyeiket törölgetve léptek a folyosóra 9 órakor. Amikor is megszólalt a csengő, pontosabban a bejárat melletti harang. És megindultak a ballagó osztályok, előbb a második emeletről, aztán az új épületrészből, majd az első emeleti folyosón egyesülve a titkárságon, igazgatói irodán, tanárin keresztül le a lépcsőn és ki az udvarra, az ott várakozó, virágokkal és fényképezőgépekkel felfegyverkezett hozzátartozók elé. Közben a Gaudeamus-t énekelték és a Ballag már a vén diák-ot, majd az udvaron újra a Gaudeamus-t.
Juhász Béla igazgató búcsúztató beszédében arra az ismeretanyagra és eszmei nevelésre utalt, amelyben diákjaink a Csiky Gergely Főgimnáziumban részesültek, s amely „nemes hagyományaink megőrzése mellett hozzásegített ahhoz, hogy jóérzésű, modern gondolkodású, józan észjárású fiatalokká fejlődjenek, akiktől azt várjuk, hogy teremtsenek egy jobb, igazabb, őszintébb, tisztább világot.” Király András oktatási államtitkár, Bognár Levente alpolgármester, illetve Pellegrini Miklós, Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes egyaránt a szép időhöz illő derűlátással kívánt boldogságot, örömöt és sikert az elballagó diákoknak.
A tizenegyedikesek nevében Gulyás Beatrix (XI. A) köszönt el idősebb társaitól, majd Péter András, a XII. A osztályfőnöke lépett a mikrofonhoz. Erőteljesen kezdte, de meghatottan folytatta. Elcsukló hangon búcsúzott, nemcsak osztályától, hanem az iskolától is, hiszen ősztől nyugdíjba vonul. S a beszédében használt vicces fordulatokra – az élet olyan, mint az egyszeregy, csak nem olyan egyszerű; fekete lyukak nemcsak kint, a világűrben vannak, hanem itt, a Földön is (ha nem vigyázunk, hamar beszippant valamelyik) – ezúttal nem harsány kacagás volt a válasz, hanem csak csöndes mosolyok és további elmorzsolt könnycseppek. Hallgassuk csak: Ballagas2013_Peter_AndrasHadnagy Éva aligazgató virágcsokorral fejezte ki az iskola köszönetét Péter András eddigi tevékenységéért. Smeu Júlia (XII. A) a ballagók nevében búcsúzott. „Most búcsúzunk és tovább megyünk. Valamit itt hagyunk magunkból, valamit elviszünk e helyről…” Hallgassuk meg őt is: Ballagas2013_Smeu_JuliaA folytatásban két Ady-vers (Köszönöm, köszönöm, köszönöm, illetve Föl-földobott kő) hangzott el Simó Gizella és Murvai Róbert Dávid (XII. A) tolmácsolásában.
A jelképes kulcsátadás és az iskolazászlóra való szalagfeltűzés után a díjátadás következett. Mivel sokféle díj és sok díjazott volt, erről külön bejegyzésben számolunk be, itt. A végzős osztályok dallal búcsúztak. Elsőként a XII. C énekelt, utánuk következett a XII. D (Adj erőt és adj időt, Republic, igen, mint a tavalyi szalagavatón!…), majd pedig a XII. A, B és E egyesült kórusa repült Ég és föld között, szintén a Republic szárnyán. Ballagas2013_Adj_erot Ballagas2013_Eg_es_fold_kozottKirály Árpád marosi főesperes kért áldást a ballagók életére, majd a Himnusz közös eléneklésével zárult a ballagási ünnepség. Ballagas2013_Kiraly_ArpadÉs azonnal megindult a virágok, virágosztók áradata a végzősök felé. Ekkor már a legférfiasabb férfiak (azaz végzős fiúk) is elérzékenyültek, és, persze, a lányok is, de hát esetükben ez nem ciki. A mogorva felhők lekésték a ballagást (szerencsére), csak kora délután érkezett a zápor, dühödt villámlással, dörgéssel és özönvízszerű esővel. De akkor már üres volt a Csiky udvara. (Hm, mintha tavaly is így fejeződött volna be a ballagási beszámoló.) Mindegy, a lényeg, hogy szép volt és megható a végzősök búcsúja, most is.
[Fotó: Ilona János, Bortoș Júlia]
