Ezzel a találó címmel jelent meg beszámoló a Mesztegnyői hírlapban, s a cím tökéletesen tükrözi a résztvevők érzéseit. Ha először lép be az ember a Mesztegnyői Tájház kapuján, táborozóként, akkor is olyan érzése van, mintha már régen ismerné a helyieket.
Augusztus 17–21. között iskolánkat három diák képviselte a Honismereti táborban. Bár a mindenkit érintő anyagi gondok kicsit lerövidítették a tábor időtartamát, de a négy nap alatt rengeteg élménnyel gazdagodhattunk, olyanokkal, amelyek megerősítenek abban a tudatban, hogy jó magyarnak lenni.
Már első este a közeli kisváros, Marcali Calypso kórusa, majd a 3 Tenor énekegyüttes koncertje fantasztikus hangulatot teremtett. A következő nap Dr. Cey-bert Róbert Gyula magyarságkutató, illetve Dr. Csorba Csaba történész érdekfeszítő előadásait hallgattuk meg, ugyanakkor büszkén figyeltünk Olasz Angéla aradi nyugalmazott történelemtanárnő Aranybulláról szóló előadására. Délután az íjászatban és a légpuskalövészetben próbálhattuk ki tehetségünket. Majd este következett a „hab a tortán”, Vadkerti Imre, a Kormorán szólóénekesének koncertje. Szerintem szem nem maradt szárazon, amikor Erkel Ferenc Bánk Bán című operájának Hazám, hazám áriája elhangzott. S persze nem maradhatott ki a repertoárból az Ismerős arcok Nélküled című száma sem.
Szombaton Somogyvárra látogattunk, a Szent László által alapított Szent Egyed Apátság romjaihoz, majd következhetett Balatonbogláron a fürdés. Bár az időjárás nem volt túl kedvező, de akkor sem maradhatott ki ez a program.
Augusztus 20. minden perce a nemzeti ünnep hangulatához volt méltó. Reggel a Honismereti tábor alapítójának, Gizi néninek a kopjafáját koszorúztuk meg. A megemlékezést Juhász Zoltán, a Csiky Gergely Főgimnázium diákjának szavalata tette még ünnepélyesebbé. Kurucz Ádám, Latinovits-díjas versmondó színész, a Petőfi-emlékév apropóján „Bizony mondom, hogy győz most a magyar” című öszeállításával kápráztatta el a résztvevőket. A szentmise után következett a tulajdonképpeni Szent István-napi ünnepi gálaműsor, melynek első mozzanata az új kenyér áldása és megszegése volt, majd a résztvevő iskolák mutatták be ünnepi műsorukat. Az aradi produkcióban Marossy Gyopár szavalata és népdalok szerepeltek, melyeket Olai Viola citerajátékkal kísért.
Vasárnap nehéz szívvel, de élményekkel tele indultunk haza. Magunkkal hoztuk a házigazdák mosolyát, odaadását, emberszeretetét, a baráti beszélgetések emlékét, ahogzan az esti bulik fergeteges hangulatát és az új barátok whatsapp-os kapcsolatait is. Nehéz szavakba önteni hálánkat. Adjon az Isten sok erőt a szervezőknek e munka a folytatásához. Itt nem sorolhatom fel mindannyiukat, de a végtelen energiájú Tonának és csapatának köszönünk mindent.
[Fotó: Farkas Krisztián, Marossy Gyopár]