„Azt mondom – játsszunk tovább!
Újra álmodjunk hát,
mint a felnőtt gyermekek.
Még mindig tiszta szív,
és ha valami hív,
kell, hogy újra ott legyek,
hol voltunk rég…”
(Demjén Ferenc: Felnőtt gyermekek)

Elballagtak… Június 1-jén, gyermeknapon. Éppen gyermeknapon váltak felnőtté az idei végzősök. (A szalagavató után másodszor, immár véglegesen.)

Elballagtak hát… Szépen, rendben, csöndesen, ahogy kell. Mosolyok és könnyek között (volt, aki visszatartotta s volt, aki nem), ígéretekkel, figyelmeztetésekkel ellátva (csak megtartsák, legalább a töredékét!), tárgyi és szellemi útravalóval feltarisznyázva (csak felhasználják, ha lehet!), kissé borús, szeles időben (hja, az élet nem csak laza séta a napsütésben stb.), családtagok, rokonok, jóbarátok, tanárok és diákok féltő-szerető pillantásaitól kísérve.

Az utolsó osztályfőnöki óra után (hogy mi történt azon, minden osztály intim belügye, ne tessék faggatózni utána!) megszólalt a csengő és a virágokkal szépen feldíszített termekből kiáramlottak az ünnepi ruhába öltözött végzősök. Fentről, a második emeletről indultak, s az igazgatói, illetve a tanári szobát érintve ereszkedtek le a földszintre, majd léptek ki az udvarra. A négy ballagó osztály elfoglalta a számára kijelölt helyet, majd a Gaudeamus-t énekelte, Albert Dóra gitárkíséretével.

„Köszöntelek titeket, kedves ballagók, akik ma utoljára léptek ki azon a kapun, amelyen nap mint nap úgy léptetek be, mint akik hazajönnek. Holnaptól vendégek lesztek egykori alma materetekben. Értetek vagyunk most itt mindnyájan, rátok vagyunk kíváncsiak.” Simó Gizella XI. osztályos tanuló, műsorvezető szólt így idősebb társaihoz, majd Juhász Béla igazgatót kérte a mikrofonhoz. Ő az iskolai élet egyik nagyállomásának nevezte a ballagás napját, ahol a végzősök felszállnak életük vonatára. „Miközben álldogáltok a nagyállomás frissen felsepert peronján, vessetek egy röpke pillantást jelenlévő szüleitek, nagyszüleitek büszke tekinteteire, s küldjetek feléjük egy hálás mosolyt. Tudják ők, meg ti is, hogy mit kell megköszönnetek… A Csiky vezetősége és egész tanári kara nevében azt kívánom, mindegyik közületek olyan vonatra szálljon fel innen, az állomásról, amely oda viszi, ahova a legjobban el szeretne jutni, ahol megtalálja legcsodálatosabb álmait.” (Az igazgatói beszéd itt olvasható.)

Király András oktatásügyi államtitkár, Bognár Levente alpolgármester, Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes, illetve Faragó Péter parlamenti képviselő egyaránt a közösség megtartó erejére és növekvő felelősségre figyelmeztette a ballagókat. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Matekovits Mihály, az RMPSZ Arad megyei elnöke, Kurjatkó Péter, a Nyugati Jelen igazgatója, illetve Lipták Julianna, iskolánk szülői bizottságának elnöke is.

A tizenegyedikesek nevében Siska-Szabó Lilla XI. A osztályos tanuló köszönt el a végzősöktől. Reményik Sándor Búcsú című verse tavaly a nyolcadikosok ballagásán hangzott el, a líceumi végzősöknek ezúttal Kis Zsuzsanna (IX. A) szavalta el. A ballagók nevében Vámos Tímea (XII. A) búcsúzott. „A búcsú és a köszönet napja a mai. Kisétálunk szeretett alma materünk kapuján, s az e pillanatokban feltóduló emlékek megannyi élményt és örömteli percet tárnak elénk.”

Őrségváltás a végeken – a kulcsátadás ünnepélyes mozzanata következett. A tizenkettedikesek képviseletében Toth Evelyn (XII. A), Moroz Annamária (XII. B), László Eszter (XII. C) és Albert Dóra (XII. D) sorakozott fel, akik pedig a jelképes kulccsal együtt a feladatokat is átvették a tizenegyedikesek nevében, Murvai Dávid (XI. A), Mester Roland (XI. B), Durkó Edina (XI. C), Komlódi Krisztina (XI. D) és Popa Róbert (XI. E) volt.

Ezután a négy osztályfőnök gyülekezett a mikrofonnál, hiszen következett a díjátadás. A XII. A (matematika–informatika–intenzív angol nyelv szak, osztályfőnök Ruja Ildikó) első tanulója Toth Evelyn lett 9,89-as átlaggal. A XII. B (természettudományok, osztályfőnök Molnár Mária) osztályelsője Moroz Annamária lett, 9,78-as átlaggal. A XII. C osztályban (filológia, osztályfőnök Mészáros Mónika) László Eszter lett az első díjas, 9,33-as átlaggal, a XII. D-ben pedig (közgazdaság, osztályfőnök Rudolf Ágnes) Albert Dóra, 9,63-as átlaggal. Hadnagy Éva aligazgató konferálta fel a különdíjakat. Az évfolyamelsőnek járó Wieser-különdíjban Toth Evelyn részesült, az Erdélyi Károly-díjnak pedig, akárcsak az elmúlt tanévben, ezúttal is a Csiky Sigur.info-csapata örvendhetett: Moroz Annamária (XII. B), Nagy Attila-Sándor, Toth Evelyn (XII. A) és Mester Roland (XI. B). Mert megérdemlik! Böszörményi-díjat kaptak a Csiky-Csuky iskolai diáklap leköszönő szerkesztői (szám szerint kilencen), a legjobb végzős matematikusnak járó Bolyai Farkas-díjat pedig Kurunczi-Papp Konrád (XII. A) vehette át. Az iskolai honlap szerkesztésében való aktív részvételért Zsóri Blankát (XII. D) díjaztuk, Bartucz Anita pedig kiemelkedő közösségformáló tevékenységéért részesült az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, dr. Vekov Károly által felajánlott különdíjban. A magyar nyelv és irodalom, illetve a sport területén jeleskedő tanulókról sem feledkeztek meg, ugyanakkor gazdára találtak a városi önkormányzat ajándékutalványai is. (A különdíjasok részletes listája itt tekinthető meg.)

Ég és föld között – a Republic dalát a XII. A, B és C osztályosok énekelték el villanyorgona- és gitárkísérettel, majd Rudolf Ágnes tanárnő és osztálya, a XII. D következett egy látványos meglepetéssel. A tavalyi szalagavató óta szinte már himnuszukként nyilvántartott Demjén Ferenc-számot, a Felnőtt gyermekek-et énekelték el, egy-egy felfújt piros léggömböt szorongatva. A dal végén pedig képesek voltak el is engedni a piros léggömböket, amelyek az égbe emelkedtek a rájuk fűzött, jókívánságokat tartalmazó papírtekercsekkel együtt. Szálltak, szálltak a lufik egyre feljebb, egyre messzebb, s ekkor már egyre többen keresgélték a papírzsebkendőjüket s egyre többen találtak porszemet a szemükben…

Király Árpád főesperes, kanonok osztott áldást a ballagókra, majd a jelenlévők együtt énekelték el a Himnuszt. „Idei ballagási ünnepségünk véget ért. Köszönjük, hogy együtt lehettünk! Köszöntsük virággal az ünnepelteket!” – szólt a felhívás Simó Gizella részéről és köszöntöttük is őket. És ekkor már a legtöbben nem is igyekeztek titkolni meghatottságukat. Könnyek és forró ölelések jelezték, hogy itt, most, valami nagyon fontos valóban véget ért. És, talán, valami új, valami hasonlóan fontos kezdődik…

Egy óra sem telt el, s már üresen tátongott a friss nyári zápor áztatta iskolaudvar. Elmentek, elballagtak hát a felnőtt gyermekek…

[Képek vetítése]

12345►