Hálaadás az újrakezdésért

Közös hálaadás a Csiky Gergely Főgimnázium udvarán [Fotó: Ilona János]

Amikor az iskolai életben valami különleges történik, azt megünnepeljük. Legyen az Csiky-nap, évnyitó, évzáró, ballagás, valamilyen formában ünnepi hangulatot varázsolunk az iskolaudvarra vagy az öreg iskola falai közé. A tegnapi nap is ünnep volt. Hálaadó ünnep, amikor hálát adunk annak, hogy végre élőben láthatjuk egymást.

Május 17-én, hétfőn a járványügyi helyzet megengedte, hogy ne csak az elemi osztályosok és a végzősök jöhessenek iskolába, hanem azok az általános és középiskolás diákok is, akik tavaly március óta alig voltak néhány hetet fizikailag az iskolában, akkor is nagy részben fél-fél osztályokra bontva. A Csiky Gergely Főgimnázium vezetőségének az volt az ötlete, hogy ezt a napot tegyük picit emlékezetesebbé. És mi jobb erre, mint egy közös hálaadás. Vékony Zsolt József református lelkipásztor, iskolánk protestáns hitoktatója és Back Mária katolikus vallástanárnő irányításával külön-külön csoportban az elemisek, az általános iskolások és a középiskolások az iskolaudvaron gyülekezve egy rövid áhítat keretén belül imádkoztak és énekeltek közösen.

Az 1. Thessz. 5,18. verse alapján hangzottak el rövid igehirdetések, amelyek tartalma a háláról és hálaadásról szólt. Mi is valójában a hála? Egy érzés csupán? Isten Igéje arra irányítja gondolkodásunkat, hogy a hálára ne csak érzésként, hanem döntésként gondoljunk. Az iskolába való visszaérkezés egészen furcsa, ambivalens érzéseket hív elő tanár és diák lelkében. Minden reggel döntéshelyzetben vagyunk: akarunk vagy nem akarunk hálásak lenni? Ezen a döntésen áll vagy bukik minden. Az elemi osztályosok felé egy kérdés is hangzott: Miért vagy ma hálás? Az egyszerű gyermeki válaszok emberi életünk alapértékeit sorakoztatták fel, könnyeket csalogatva a tanítók és a jelenlévő felnőttek szemébe.

Az imádság rendjén diákok, tanárok együtt fejezték ki hálájukat és köszönetüket, hogy Isten megtartotta a családok életét, ugyanakkor az Ő Szentlelkének a segítségét kérték a hátralevő iskolai tanév utolsó heteire. Felemelő érzésként hatott, amikor harsogott az udvar az ÚR imájának a közös elmondása révén. Jézus életem, erőm, békém kezdetű rövid és mély énekkel záródott a hálaadó áhítat, a kicsiknél pedig a Nem lesz egyedül a szívem többé című gyermekénekkel. Lelki megnyugvással és örömmel töltött el mindenkit az a tudat, hogy együtt bízhattuk rá magunkat a Gondviselő Istenre.

Alább egy minivideóval és fotósorozattal is illusztráljuk a hétfői rendhagyó újrakezdést.

« A 2 »