Spanyolországi naplójegyzetek (II.) – Erasmus+ projekttel Granadában

erasmus_spanyolorszag_ii_sav

Folytatjuk naplójegyzet-szerű beszámolónkat a Csiky Gergely Főgimnázium 10 közgazdaság szakos tanulójának a Let’s Benefit című Erasmus+ projekttel kapcsolatos spanyolországi élményeiről, tapasztalatairól. A diákok Tóthpál Renáta igazgató-helyettes és Fekete Karolina angoltanár kíséretében a spanyolországi Granadában két hét szakmai gyakorlaton vettek részt. 

4. nap: május 1., kedd

A nap munkával kezdődött. (Ha már a munka ünnepe!…) Mindenki helytállt a szakmai gyakorlatra beosztott munkahelyén, de a május 1. tiszteletére kirándulni is elvittek minket Malagába, Spanyolország egyik legnagyobb kikötővárosába. Eszméletlenül szép hely. Bejártuk a városközpontot és a tengerpartra is kimentünk, viszont fürdeni sajnos nem lehetett, mert nem volt elég meleg. A tengerpart nagyon szép és lágy homokos. Neve Costa del Sol, ami azt jelenti, Napos part. (Kár, hogy aznap épp nem volt az). A Földközi-tenger nagy részét felöleli és magát a helyet a Sierra Nevada nevű hegység védi a hideg légáramlatoktól.

A városnézést az Alcazabaval kezdtük. A mór erődítmény a VIII. században épült, bár számos része a XI. századból származtatható. A város kormányzóinak palotája volt. Az erődítmény egykor több, mint 100 toronyból, valamint három palotából állt, és három fal védte (amelyekből kettő mai napig is áll). Nagy erőd, lenyűgöző építmény, szép kertekkel, csodálatos kilátással a tengerre és a városra. Az Alcazaba alatt egy római amfiteátrum maradványai találhatóak, amelynek bizonyos részét felhasználták az erődítmény építéséhez.

Elsétáltunk a katedrálisig és Pablo Picasso szülőházához is. A városnézést a La Malagueta bikaviadal arénával zártuk. A legnagyobb malagai bikaviadal aréna 1874-ben épült, és 14 000 néző befogadására alkalmas. Az első bikaviadalt itt 1876-ban tartották. Bikaviadalokat más spanyol városokhoz hasonlóan, itt is vasárnap estenként tartanak, a bikaviadal szezon áprilistól szeptemberig tart. Ja, és Madonna egyik videoklipjét is itt forgatták.

5. nap: május 2., szerda

Délelőtt ismét munka. Mit is tanulunk, mit sajátítunk el, illetve mit dolgozunk? Egyszerű. Fejlesztjük kommunikációs készségeinket, gyarapítjuk spanyol nyelvtudásunkat, viszont, ami itt a legfontosabb, mivel közgazdaság szakos tanulók vagyunk, az a szakmai gyakorlat. Megtanuljuk az árukat megfelelő helyre pakolni a polcon, számon tartjuk a raktárban levő árukészletet, segítünk mindenben az ott dolgozóknak és a vevőket is útbaigazítjuk, tájékoztatjuk.

Délután Granada legfontosabb látványosságát tekinthettük meg, az Alhambrát. Az Alhambra (arab eredetű spanyol szó, a spanyolok h nélkül ejtik: [aˈlambra]) egy mór építésű erőd és palota Granadától északkeletre, a Darro folyó mentén elterülő teraszos Sabika dombon. A műemlék 1984 óta az UNESCO Világörökség része.

Az épületegyütteshez mórok és keresztények által alkotott épületrészek tartoznak: az Alcazaba, a Naszridák palotái és a Generalife arab munka, míg V. Károly palotája és a Szűz Mária-templom már a keresztény spanyolok alkotása volt.

Az Alhambra falain végig lehet sétálni. Összesen 27 torony védi, melyek a különböző épületrészekből nyílnak és különböző korokból származnak. A legszebb a Generalife kertje és a Naszrid palota volt. Ajánlom bárkinek, aki Granadában jár. Kár lenne kihagyni.

6. nap: május 3., csütörtök

Az egész nap munkával és otthoni pihenéssel telt. Az előző napi kirándulások, a reggeli korán kelés, a délelőtti munka annyira kifárasztottak, hogy úgy döntöttünk, nem megyünk ki délután sétálni. Igaz, a közelgő esőfelhők is hozzásegítettek e döntésünkhöz. Végül az eső gyorsan elvonult, de hát pihenés is kell a fárasztó napok után.

7. nap: május 4., péntek

Pénteken a szakmai gyakorlat után szuvenírek vásárlásával töltöttük az időt. Granada építkezésére nagy hatással volt az arab uralom. Szűk kis utcák, boltíves üzlethelyiségekkel, ilyen a granadai piac, ahol ma már kizárólag ajándéktárgyakat árulnak, de az árusok nagy része még mindig arab. Az apró ajándéktárgyaktól a ruhákig, cipőkig, táskákig minden megtalálható itt. A legtöbb helyen még alkudozni is lehet, persze csak az ügyesebbeknek. Mindannyiunkat elkapott a vásárlási láz és sok ajándékot vásároltunk az otthoniaknak és persze magunknak is.

8. nap: május 5., szombat

Gibraltári kirándulás vette kezdetét reggel 8-kor. Izgatottan ültünk újra buszra, kíváncsian és türelmetlenül vártuk ki azt a 4 órát, amíg odaértünk. Megérte elmenni. Maga a táj elragadó és az érzés, hogy angol felségterületen tudtuk lábainkat, különleges élmény volt. A busz leparkolt, mi pedig gyalog és személyi igazolvánnyal léphettünk be Gibraltár területére. Itt mindenhol angolul beszéltek és az árak fontban voltak feltüntetve.

Átsétáltunk a központon, ahol vámmentes üzletek sorakoztak, de hamar megállapítottuk, hogy nem a mi zsebünkhöz igazították az árakat, így vásárlásra nem is szántunk időt. Egyenesen a rezervátumhoz mentünk, ami tulajdonképpen a semmiből kiemelkedő kúp alakú magas hegy, Gibraltár szimbóluma. A hely érdekessége, hogy majmok lakják, és szabadon sétálgatnak odabent. A virgonc majmok meglepetést is okoztak, ugyanis váratlanul és észrevétlenül próbáltak meglopni minket… na igen, a chipsemnek annyi! Egyszer csak megpillantottam a lábaim előtt a kis majmocskát, ő pedig rám ugrott, rángatott, amíg meg nem kapta, amit akart. Élvezetes volt, sokat lehetett szórakozni rajtuk. Hosszú utat megtettünk, hogy felérjünk, de sajnos Afrikát nem láttuk a felhők miatt. Egy élmény volt az itt töltött nap, meseszép élmény.

9. nap: május 6., vasárnap

Tengerparti kiruccanás… HURRÁ! Salobreña érezte közeledtünket, nagyon jó időt fogtunk ki. Mi lehet jobb egy napsütéses városnézésnél és egy tengerparti sétánál/úszásnál?! A fél napot itt töltöttük, a tengerben lubickolva – már a bátrabbak, és ők is csak rövid ideig, mert hideg volt a víz –, hisz az idő megengedte és senki sem sürgetett a hétvégén, dolgozni nem kellett. A napon heverészést mindenki élvezte, volt, aki még napokig érezte a hatását J, pedig bekentük magunkat napvédő krémmel. Az egész csapat nagyon élvezte ezt a kirándulást is.

Ennyi az első hét krónikája, nézzétek meg a képeket, érdemes! Hamarosan jelentkezünk a második hétről szóló beszámolóval, a naplójegyzetek harmadik, záró részével.

[Fotó: Nagy Dorottya]

« A 2 »