Október 4-én érkezett meg az az email, amely három jelenlegi és egy volt csikys diák számára jelentett nagy örömöt: megkaptuk az értesítést, hogy Mákvirágok lettünk, és egyben a meghívót is Szovátára, az idei Mákvirág-táborba. Mi, négyen: Ilona Judit (gyémánt fokozat, XII. A osztályos az elmúlt tanévben), Back Annamária (ezüst fokozat, XII. A), Kurunczi Viktória (ezüst fokozat, XI. A) és Naschauer Kinga (bronz fokozat, X. A).
Október 11-én, szerdán korán indultunk, majd két vonattal, egy busszal és röpke 12 órával később már meg is érkeztünk Szovátára, a Teleki Oktatási Központba (TOK). Az ott töltött három és fél nap nagyon eseménydúsan telt. Voltak ott csapatösszerázó játékok, közös éneklések, teremdíszítés, éjszakába nyúló beszélgetések és közös éneklés gitárkísérettel, no meg csócsó, Ligretto (egy kártyajáték, amely a gondolkodást és a reakciógyorsaságot fejleszti – szerk.), és még sok más tevékenység.
Persze, az elmúlt évek visszatérő mákjai már alig várták a tábori vetélkedőt, az újak pedig megszerették azt. Először is kisebb csapatokba szerveződtünk, majd az első próbaként játékos nyelvi és logikai feladatlapot kaptunk, melyet csapatosan kellett megoldanunk. A második forduló sokkal izzasztóbb volt, hiszen össze-vissza szaladgáltunk a háromemeletes TOK-ban, és kártyalapokat kerestünk a lábtörlők alatt, a fali képek mögött, a szekrények tetején, egyszóval az épület minden zugában. Miután a csapatok minden kártyát megtaláltak, különböző szín és szám szerinti sorokat kellett összeraknunk a maximális pont eléréséhez. A harmadik forduló, a mindenkori mákok kedvence, a falutúra volt. Szováta központjából indultak a csapatok és három óra alatt kellett teljesíteniük/beszerezniük egy bizonyos listán szereplő kívánságokat/dolgokat. Például: szerezz idei bort, mustot vagy pálinkát; szerezz lekvárt, kompótot vagy savanyúságot; teljesítsd egy idős hölgy kívánságát; fejj meg egy tehenet vagy kecskét (szegény állatok!… – szerk.); keringőzz egy veled szembejövő járókelővel (szegény emberek!… – szerk., újra); gyűjts minél több, különböző gombot és szalvétát stb.
A hagyományokat tiszteletben tartva, egyik este az az RMPSZ örökös tiszteletbeli elnökével, Lászlófy Pállal, azaz Pali bácsival is találkoztunk, sőt az elmaradhatatlan Mákvirág-himnuszt is elénekeltük.
Október 14-én, szombat délelőtt került sor a díjkiosztókra. Először a meghívott pedagógusok számára osztották ki az Ezüstgyopár-díjakat is. Az oktató-nevelő munka mellett folytatott közéleti tevékenységéért Arad megyéből idén dr. Brauch Magda, illetve Viszhányó Aranka részesült Ezüstgyopár-díjban. Később a Bolyai Farkas-, illetve a Kós Károly-díjakat adták át a kiemelkedő versenyeredményeket elért diákoknak, végül pedig mi, Mákvirágok következtünk. Mint minden évben, az idén is egy rövid műsorral jelentkeztünk az ünnepségen. Négyes csoportokba rendeződve elmondtuk, hogy mit jelent nekünk a Mákvirág (családot, barátságot, egységet, élményeket, örömöt, társaságot és összetartozást), majd az Apám hitte című Zorán-dalt énekeltük el közösen.
Köszönjük, hogy az új mákokat beavatták a szokásokba és hagyományokba (maffiázás éjjel 3-kor stb.) és azt, hogy idén (is) részesei lehettünk ennek a három csodálatos napnak.
Korábbi Mákvirág-beszámolók: ITT.
[Fotó: Back Annamária, Lászlófy Tünde, Pellegrini Miklós]