A regény főszereplője Boros Krisztina, 8. osztályos tanuló. Iskolája álarcosbált rendez, így nagymamája cigánylánnyá varázsolja Krisztit. Ő még nem is sejti, milyen nagy nap lesz ez az ő életében.

Krisztina egyke, édesanyja meghalt a háború alatt, ezért családjukban állandóan gyászos a hangulat. Viszont a család életében feltűnik Éva néni, Kriszti új osztályfőnöke, akinek megjelenésével a dolgok lényegesen megváltoznak. Álarc mögé bújva mindketten elég sok új dolgot tudnak meg egymásról és magukról is. Mikor végül az álarcokat leveszik, minden gyökeresen megváltozik, és a Boros család új életet kezd. 

Ízelítő:

„Az emberek nem könnyű rejtvények ám, Cigánylány! Olyanok, mint a tejüveges ablak, amely mögött látni a fényt, de nem tudjuk bizonyosan, mi okozza. Mitől világos? Mögéje kell menni a tejüvegnek, hogy értsük a dolgokat.”

„A kislány csak ült a felnőttek között, nézte a tányérját. Sose járt sehová, nyilván ezt érezte természetesnek, a kések-villák kocódását, ezeket a fegyelmezett étkezéseket. Honnan tudná Kriszti, milyen egy valódi vacsora? Rábeszélni, hogy elmenjen valakihez, magakorúhoz, nemigen lehetett, kinek lett volna szíve rákényszeríteni, hogy nézze más, boldogabb gyermekek életét, s ő különben is világéletében féltékeny volt rá egy kicsit, nem akarta, hogy szeressen valakit őkívülük, megszokta, hogy hárman élnek együtt és maguknak, így érezte rendjénvalónak. Most aztán itt ül ez a kis felnőtt, nézi az abroszt, hallgatja a nagyanyja beszámolóját a szomszéd balesetéről, néha elmosolyodik, ha valami mulatságosról esik szó, de azt sem úgy, mint egy kislány. Összekulcsolja a kezét, fel se néz. Sosincs más gyerekek között, csak ha elkerülhetetlen, iskolában, őrsi foglalkozáson, ott is kelletlenül, s él egy házban, ahol sose hallgatnak zenét…”