Elég nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor úgy döntöttünk, részt veszünk a biológia olimpián. Persze, semmi vesztenivalónk nem volt. Január 29-én, pénteken került sor a helyi szakaszra, amelyen iskolánkból nyolcan jutottak tovább: a VII. A-ból Mészár Anna Orsolya és Tóth Tibor Richárd, a IX. A-ból Farkas Zsófia Rafaela, Dudás Izabella Bernadett és Kutnik Andrea Virág, a X. A-ból Hegyi Boglárka és Tapasztó Cyntia Nikolett, de a többiek is szép eredményeket értek el. 

Osziórát oszióra után áldoztunk a felkészülésre, sőt, volt, amikor délután 4-ig is az iskolában készültünk. Mindenki sajnálatára azonban a magyar, illetve a biológia olimpia megyei szakasza is ugyanarra a napra, március 5-re esett, így a diákoknak választaniuk kellett, hogy melyikre szeretnének menni. Én nagyon sajnálom, hogy (nem is kevésszer) két olimpia pont egybeesik, mert például a magyaron és a biológián is nagyon szívesen részt vettem volna. Így, hogy választani kellett, mivel az első szakaszon túl voltunk, úgy gondoltam, akkor ezt már végig kell csinálni. Mindenki ügyeskedett, és egészen jó eredményekkel tért haza, én viszont szánhattam-bánhattam, mivel egyetlen pont kellett volna a dicsérethez, azaz 50 ponthoz (a 100-ból). Azonban nem keserített el senkit, hogy most nem sikerült a díjazottak közé kerülni, hisz nemcsak az a fontos, hogy mindenképp nyerjünk (persze az sose árt 🙂 ), hanem az, hogy próbálkozzunk, hozzuk ki a legjobbat magunkból és persze, hogy mindenekelőtt szeressük azt, amit csinálunk.

Reméljük azért, hogy jövőre mindkét olimpián lehetőség lesz részt venni, és hogy akkor ugyanilyen lelkesedéssel meglesz (talán többünknek is) a dicséret – legalább! 🙂