Három szerző, három vers, egy közös téma: az ősz.

Birta Andrea (VII. B)
Cirkusz

A cirkuszban sok a bohóc,
egymást átugorják a kopók.
A dobozban ember fekszik,
és a fekvőt kettészelik.
Kötéltornász tekeredik,
ide-oda hengeredik.
Trükk az egész, nem kell félni,
ne szégyelljen cukrot kérni!

Rudolf Anna (VII. B)
A kopár fa dala

Lehullott a levelem,
elfogyott már a vizem,
A mókusok rajtam alusznak,
sündisznók alattam horkolnak. 

Mily szép volt a nyár,
a mókus nem szundikált,
gyerekek alattam játszottak,
a napsugarak rám ragyogtak.

Most az utcák sivárak,
nem tolonganak, nem kiabálnak.
Szép voltál nyár,
jöjj vissza már!

Bognár Tünde (IX. C)
Az égen

Rám tekintesz a tiszta égen,
forró, nyári éjben.
Forró, nyári éjben hűvös, őszi égbolt,
sűrű csönd a tájon, mintha minden félholt.
A falevél meg se rebben,
sokak szíve meg se retten.
Mi lesz, ha felhős lesz az ég?
Mi lesz, ha arcom nem látod rég?
Ha jön a villám, a dörrenés,
Üvölt a szél, s könnye az égnek, mint vízesés.
Mi lesz, ha fázol, s az esőt nézed?
Eszedbe jut, hogy egyedül élek?
Lehet, hogy fázol, mert üres a szíved.
De kérdem én, mi lesz véled?