Iskolánk tanulói idén is meghívást kaptak a Kevermesi Honismereti Táborba, melyet már tizenötödik alkalommal szerveznek meg, és ahová nagy szeretettel várják az új, illetve a régebbi táborlakók érkezését. A tábort a KEHOFA (Kevermesi Honismeretért és Falusi Turizmusért Egyesület) részéről Bozó Vilmos elnök és Bozó Vilmosné Sági Olga szervezik. Az idei tábor témáját a történelmi évfordulók képezték, de ezek mellett az évfordulókhoz kapcsolódó kirándulásokon is részt vehettek a meghívottak. Iskolánkból három diák, Back István Levente (V. o.), Naschauer Kinga és Spir Rebeka Petra (VII. o.), illetve Czeglédi Csilla matematikatanár kapott idén meghívást. Alább a tábori napló legérdekesebb részleteit közöljük.
Július 17., péntek
Az érkezés után Bozó Vilmos, mindenki Vili bácsija nyitotta meg a tábort. Rövid ismerkedés következett, és néhány óra múlva már egész szoros barátságok születtek. Közösen sütöttünk kürtőskalácsot, a nap végén pedig, a hagyományhoz híven, elhangzott egy esti mese is.
Július 18., szombat
Hagyományaink megismerésének első napján Szelekovszky László Békés megyei természetvédelmi főtanácsos Természeti és kultúrai értékek című bemutatóját hallgattuk meg. Ezután minden táborlakó kifaraghatta a saját dobókockáját és/vagy kulcstartóját. A délutáni pihenő után Seleszt Ferenc és Tóth Ibolya prezentációja következett az információ szerzéséről és átadásáról, valamint az újságírás folyamatáról. Kora este a csapatok bemutatták városuk kultúrai értékeit, majd Bozó László beszélt a Muraviovka parkban eltöltött egyhónapos madárgyűrűzési munkájáról. Az esti mese után mindenki nyugovóra tért.
Július 19., vasárnap
Délelőtt, a Kinyó Mónika bőrművész által irányított foglalkozáson mindenki a saját maga által megtervezett karkötőbe, nyakláncba vagy kulcstartóba mintázhatta bele saját személyiségét. A délutáni pihenő után Bíró Bertold könyvkötő mutatta be az emberek által már-már elfelejtett szakmáját, majd mindenki elkészíthette saját jegyzetkönyvét. Este ismét Bozó László előadása következett törökországi útjáról, kikapcsolódásként pedig csillagászati megfigyeléseket végeztünk: a Holdat, a Vénuszt és a Szaturnuszt tekintettük meg, később pedig a Nagy Göncöl hét csillagából hármat vizsgáltunk meg. Az esti mese után mindenki kipihenhette a nap fáradalmait.
Július 20., hétfő
Rozgonyi János és Bozó László erdei túrára kalauzolták a csapatot, ahol betekintést nyerhettünk Kevermes növény- és állatvilágába, majd élőben láthattuk, amint vezetőink különféle madarakat gyűrűznek. Tanösvényünkön Dél-Békés geográfiáját is jobban megismerhettük, később pedig két izgalmas tudáspróbán is át kellett mennünk. Az első próba a kertben elrejtett növények megtalálása, majd felismerése volt. Ezt egy kis teszt követte, mely után mindenki kipróbálhatta az íjász tehetségét. A napot ismét esti mesével zártuk.
Július 21., kedd
A csapat egy tapasztalatszerző túrára indult, melynek első állomása Szeghalom volt. Itt a Mundérba bújt történelem nevű kiállítást néztük meg. Gyomaendrőd felé folytattuk utunk, ahol az Endrődi tájház vendégei voltunk. Végül Gyulán időztünk, majd a Family étterem vendégei voltunk.
Július 22., szerda
Második kiránduló napunkon utunk Békéscsaba felé vezetett. Először a Munkácsy emlékházat látogattuk meg, miután a Munkácsy Mihály Múzeum értékeit tanulmányozhattuk. Szabadidőnket a Csaba Centerben töltöttük el, majd visszatértünk Gyulára. Itt meglátogattuk a Százéves Cukrászdát és a Világórát, majd megvacsoráztunk. Hazatértünk Kevermesre, ahol az értékelő percek után mindenki élvezhette a szabadidőt. Csocsó, foci, tollasozás, vagy karkötő fonás után, a megszokott időben, meghallgattuk az esti mesét, majd mindenki boldogan hajtotta álomra a fejét.
Július 23., csütörtök
A tábor utolsó napján minden arcon egy kis bánat is ült, mivel hosszú és nehéz búcsúk előtt álltunk. Reggel számháborúval kezdtünk, majd egy kis vetítést néztünk meg a második világháborúról. A megszokott délutáni pihenés után G. Fabulya Éva drámapedagógussal szituációs játékokat játszottunk. Ezek után a táborzáró előadásra tanultunk be egy Bertold Brecht verset. Eljött a táborzárás ideje, majd kürtőskalács sütés és tábori képek vetítése következett volna, de az eső miatt bent folytattuk a bulit. Az indulás pillanatában mindenki szeméből kicsordult a könny, majd sok-sok ölelés után eljöttünk.
Nagyon nagyon szépen köszönjük Vili bácsinak és Olgi néninek ezeket a csodás napokat! Találkozunk velük (is) „jövőre, ugyanekkor, ugyanott”.
[Fotó: Czeglédi Csilla]