A Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium diákcsoportjával szerdán reggel kilenc órakor indultunk útnak. Az úticél Vajdahunyad vára volt. Sok nevetéssel és vidám perccel járt az út, hiszen zenét hallgattunk, vicceket meséltünk és azon szórakoztunk, hogy egy-egy társunk hogyan alszik el.

Útközben Lehoczky Attila történelemtanár mesélt azokról a látványosságokról, amelyek mellett elhaladtunk, mint például Ópálosról, a solymosi várról, illetve Mihály király soborsini kastélyáról, amelyet a király csak 2001-ben kapott vissza a román államtól.

Először Vajdahunyad mesébe illő várának parkolójába érkeztünk, majd rövid gyaloglás után elénk tárult a teljes látkép. Szó szerint tátva maradt a szánk. Hangulata szinte elvarázsolt, középkori stílusa kiűzte az álmot a szemünkből. Csoportokban indultunk el felfedezni a termeket, szobákat, amelyek közül a legnépszerűbb talán a kínzókamra és a lovagi terem volt.

Felmásztunk az egyik bástyába is, majd kimentünk az erkélyre, ahonnan megcsodálhattuk a kilátást, ja és egy eldugott helyen lévő akasztófát… De csoportunknak egy korabeli kisasszony csontjainak a kiállítása is tetszett. 🙂

Vajdahunyad várát magunk mögött hagyva, Déva vára felé indultunk. Megérkezvén kiderült, hogy sajnos nem mászhatunk fel a várig, mert felújítás alatt van, így az óváros felfedezése mellett döntöttünk.

A visszaúton hazáig szinte mindenki álomra hajtotta a fejét, így gyorsabban telt az idő.

Aradon pizzával és üdítővel vártak minket. Az ehhez szükséges anyagi keretet egy IX. A osztályos édesapa biztosította, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk! Nagyon finom volt! A vacsorát követően fergeteges bulival zártuk a napot, aminek hatására el is felejtettük a fáradtságot és a hosszú utat. Román és magyar zenére egyaránt táncoltunk, és nagyon, de nagyon jót buliztunk együtt. Mindenki, igen, MINDENKI táncolt!!!

[Fotó: Lovas Éva]