4, 19, 11, 10 és folytathatnám továbbra is ezt a sort a végtelenségig, de nekünk, egyszerű, földi halandóknak, a fenti számok nem biztos, hogy nagy jelentőséggel bírnak. Annál inkább az idei gólyáknak, akik nem az ijesztőbbnél ijesztőbb matematikát látják bennük, hanem dátumot, időpontot, illetve a párok sorszámozását. Hisz tényleg! November 4, méghozzá 2014-ben, 19 órakor, ezen felül is az Aradi Nagyszínházban, számukra egy emlék marad, amit egy meghitt, családi délutánon, amikor már hajuk hófehér lesz, elmesélhetnek dédunokáiknak, akik csillogó szemekkel fogják majd hallgatni őket. Azaz a volt gólyákat. 

De mit is fognak mesélni azok a ’14-es gólyák az unokáiknak és dédunokáiknak abban a bizonyos délutáni idillben? Hogy egy estére elutaztak Párizsba és szivárványszínű harisnyájukban nyűgözték le a közönséget?! Vagy talán azt, hogy mennyit készültek a különprodukciójukra?! Nem… Mégsem ezt. A helyükben én azt mesélném el, hogy milyen humoros bemondó oldotta a feszültséget, amikor izgalmukban meg sem tudtak szólalni. Igen, Szabó Mihály nélkül életükben nem jöttek volna rá például arra, hogy miért kaptak okleveleket. Dehogy… Nem azért mert gólyák voltak… Az okleveleket nem adják csak úgy. Előtte okot kell kapni a levélre. És a gólyák kaptak. Hehe.

És most jövök rá arra, hogy a távoli jövő senkit sem érdekelhet igazán. Mindenki a keddi eseménnyel van elfoglalva. Azzal, hogy mit, hol, hogyan és természetesen miért csináltak a gólyák. A 20 gólya, azaz a 10 gólyapár. Hisz attól, hogy a közös produkciójukban, ami a témához a legjobban illett, felidézve Párizs hangulatát a divatos szoknyákkal, a piros kendőkkel és a pantomim művészekéhez hasonlító fekete-fehér csíkos felsőkkel, talán nem bontakozhattak ki teljes igazából, megmutatva igazi énüket, még volt esélyük bizonyítani az egyéni produkciókban. Nem csoda, hogy talán ezekre a produkciókra fektették a legnagyobb hangsúlyt, kihasználva a fellépés előtti utolsó pillanatokat is egy utolsó összesúgás vagy egyeztetés reményében.

Idén az egyéni produkciókban is a tánc örvendett a legnagyobb népszerűségnek. Olyannyira, hogy 10 párból 9-en úgy gondolták, hogy azzal fogják a legnagyobb sikert aratni. És tényleg! Születtek igazán ötletes és kidolgozott koreográfiák, de a 2-es pár (Czernák Dorottya és Csiszár Balázs) zenés produkcióját sem hanyagolhatjuk el, hiszen egyidőben aranyos és profi volt.

Míg a kulisszák mögött az est fénypontjai nagyban készülődtek a keringőre vagy a meglepetés feladatokra, több vendégprodukció is terítékre került. Vagy legalábbis a színpadra. Haha. Énekelt Păcurar Ariana, fellépett iskolánk zumba csapata, Erdei Emese mazsorettcsoportja, Erdélyi Kinga tanítványai, akik társas táncot adtak elő, illetve az Ellis divatcég új kollekcióját bemutató lányok.

A gólyabálon remélhetőleg mindenki jól szórakozott, és egy emlékezetes élménnyel hagyták el a Nagyszínházat tegnap este. A gólyák is egytől egyig jól teljesítettek, főleg a két nyertes: Mészár Zsófi és Györki Róbert, akik nem csak a gólyabál estéjén taroltak, hanem a gólyahéten is, bezsebelve több díjat, ami a rátermettségüket bizonyította. Az internetes szavazást Mé… na ki, na ki?… még szép, hogy Mészár Zsófi nyerte, a fiúktól pedig Zabojszky Dávid került ki elsőnek.

Gratulálok minden gólyának, főképpen a nyerteseknek, és én ezennel el is kezdem a visszaszámlálást a következő gólyabálra!

Au revoir!