Jay Asher: Tizenhárom okom volt…

Tizenharom_okom_voltFülszöveg:Mikor Clay Jensen hazaér az iskolából, egy különös csomagot talál a verandán, amit neki címeztek. A csomagban néhány kazettára bukkan, amiket Hannah Baker – osztálytársa és titkos szerelme – készített, aki két héttel korábban öngyilkosságot követett el. Hannah elmondja, hogy tizenhárom oka volt annak, hogy úgy döntött, véget vet az életének. Clay az egyik. Ha meghallgatja a kazettákat, megtudja, miért.

Clay egész éjszaka ide-oda bolyong a városban Hannah szavait hallgatva. Tanúja lesz a lány fájdalmának, és megtudja az igazságot saját magáról – az igazságot, amivel soha nem akart szembenézni.”

2014/09/26, péntek, 16 óra valahány perc: leültem A könyvvel és elkezdtem olvasni és olvasni és még mindig olvasni… És így lett 2014/09/26, még mindig péntek, csak már 23 óra valahány perc, amikor a végére érve becsuktam a könyvet és elaludtam. Mert mit ér az ember, mit tud kezdeni magával egy ilyen történet után? Aludni vagy bámulni a semmibe… a feledést remélvén. 

260 oldal 7 óra alatt – életem legjobb teljesítménye, de egyben az egyik legszomorúbb is. Ennek ellenére élveztem minden egyes oldalát.

A történet sok helyen elborzasztó, hiszen szembesülnünk kell azzal, hogy a 16 éves Hannah véget vet az életének, de előtte egy elég beteges módon elpostázza a kazettákra felvett okokat azoknak, akik egy kicsit is felelősek a haláláért. Fincsi, hm? És a párhuzamos narrációt még meg sem említettem. Ennek köszönhetően Hannah hangja után (dőlt betűvel jelzi az író), amit természetesen a kazettákról „hallhatunk”, mindig szembesülünk Clay érzelmeivel és gondolataival.

Igazából nem tudok túl sokat írni erről a könyvről, mert a mondanivalóm jelentését veszti, ha papírra próbálom vetni. Olvassátok el! Nem, ezt nem a felnőttektől várja el senki, de ők is bepillantást nyernének azoknak a dolgoknak a hátterébe, amiket jelentéktelen tinihisztiknek neveznek. Azok annál sokkal többet jelenthetnek, hisz ez a tizenhárom érv is, amit Hannah felhozott indokul, külön-külön nem ad okot arra, hogy valaki megölje magát. De ha egyszer ez a tizenhárom ok összegyűlik és egyetlen személy éli át… pontosabban egy 16 éves fiatal, aki még nem igazán tud semmit az életről, az ide is vezethet.

Az igazat megvallva, igen sokszor azonosultam a főhőssel, Hannah-val, s rájöttem, hogy az összes felhozott vádnak az iskola volt a gyökere. Innen indult és innen is indul ki minden. Hisz meg kell felelni. Az embereknek. A tanároknak, az ismerősöknek, a szülőknek. A társadalomnak s ennek elvárásainak, de van, hogy ez nem mindig sikerül és olyankor a padlóra kerülünk. És van, hogy arról a bizonyos padlóról nem mindenki tud már feltápászkodni. Mint, például, Hannah.

Olvassátok el és ébredjetek rá arra, hogy attól, mert éppen az a felsőtök van a mosásban, amit fel szeretnétek venni, még nem jön el a világvége. Ismerjétek meg Ti is a titkot!

Köszönöm, Hannah, köszönöm, Jay Asher, hogy beavattatok!

„Hé! Ez úgy hangzik, mint egy vicc. Miért állítana valótlant egy halott lány? Válasz: mert ő már nem tud felállni.”

Egy hozzászólás a(z) “Jay Asher: Tizenhárom okom volt…” bejegyzéshez

Hozzászólások lezárva.