Ködös hetek után derűs napfényre és tiszta kék égboltra ébredünk az újév csöndes reggelén. Még bennünk az ünneplés öröme, a finom ételek, italok íze, de… bennünk a tavalyi év megannyi döbbenete, megrázó pillanata is. Amikor közelivé vált a félelem, az oktalan pusztítás, öldöklés. Amikor egyenes adásban néztük az erőszak tombolását, és azt is, ahogy százezrek vándorolnak új otthon reményével, mert élni szeretnének, jobban élni szeretnének. De némán figyeltük a természet csöndes összeomlását is körülöttünk, szinte már fel sem kaptuk a fejünk az elképesztő adatok hallatán. Hallottátok, például, hogy most, a tél kellős közepén a szokásosnál 30-40 fokkal melegebb van az Északi-sark közelében?! És pusztító árvizek Észak-Angliában, és dühöngő tornádók Texasban, és, és… És mi jöhet még, a bizonytalanságon kívül? „Újat cselekszem, most készül” – hallja Pál, és utat lát a pusztaságban, folyóvizeket a kietlenségben. Nem, nem új iPhone-ra gondol, nem is új autópálya-szakaszra, hanem valami másra, többre. Rajta túlmutató bizonyosságra, soha véget nem érő születésre és újjászületésre. Jó irányban változásra a romlás helyett, életre a halál helyett. Élő reményre, évezredekkel ezelőtt, és most, 2016 első napján is.
Békés, boldog új évet mindenkinek!
