Tíz kéz egy gitáron!

Walk off the Earth: egy öttagú kanadai alternatív rockcsapat, amelyik 2006-ban alakult és azóta főleg dalfeldolgozások által lett híres.

Az eredetileg Gotye és Kymbra által írt és előadott Somebody That I Used to Know (Valaki, akit ismertem) című számuk idén került fel az internetre, és 23 nap alatt több mint 40 millióan tekintették, hallgatták meg.

Merthogy érdekes, az tény. Öten játszanak egyetlen gitáron (annak emlékére, nyilatkozták, hogy egykoron tényleg egyetlen gitárral kezdték a pályafutásukat), és minden különösebb látványelem nélkül is borzongató élményt nyújtanak. Félreértések elkerülése végett: nem csak együtt, de külön-külön is zenélni képesek gitáron és sok más hangszeren is.

Hallgassuk tehát őket, utána (/előtte) pedig a dal eredetijét is.

 

Nem tudjuk, mit éreznek, mit gondolnak

 
Sok szó esik manapság a kommunikációról, a személyes (élő), illetve az internetes (virtuális) kapcsolatteremtésről. Arról, hogy beszélgessünk minél többet, kacagjunk s kacagtassunk. Vagy ha valami fáj, akkor szomorkodjunk, de a lényeg, hogy ne szigetelődjünk el, kommunikáljunk, mert csak így élet az élet.
 
De… mi van akkor, ha a kommunikáció szinte teljesen lehetetlen? Ha kapcsolatot teremteni a másikkal nem lehet, mert… egyszerűen nem lehet. Mi van akkor, ha a világ szinte teljesen beszűkül, és ebbe a világba külső személy be sem teheti a lábát? Ha csak halvány jelek alapján lehet sejteni, hogy egyáltalán van külső személy, aki, talán, hasonlít is rám. Akit megérinthetek, érzem az illatát, jelenlétét… de látni, hallani nem tudom őt. És mást sem, semmit.
Mi van akkor, ha értem azt, hogy kenyér, kés, asztal, keksz, cipő, ajtó, de nem értem, mert nincs ahogy megértsem azt, hogy szőke, barna, világos, sötét, közel, távol, hangos, csöndes vagy azt, hogy kép, zene, film, telefon, vicc, szép, csúnya stb.? Vagy azt, hogy barátság, szeretet, szerelem? Milyen lehet így az élet?
 
Az alábbi film az index.hu-ról van és egy háromrészes sorozat utolsó része. Nem rövid, tizenhat és fél perces, de megéri a figyelmet. Egy olyan világba nyerünk általa betekintést, amelyben semmi sem könnyű, semmi sem természetes. Amelyben a tanulás szinte elképzelhetetlenül nehéz és eleve korlátozott.
(A sorozat második részében – A pokol, ahol még sötétség sincs – egy fokkal jobb helyzetben lévőket ismerhetünk meg. Ajánlom azt is megtekintésre.)
 
 

Értékelésed

Eredmények

Betöltés ... Betöltés ...

 

La voce del silenzio – A csend hangja

A csend hangja – Elisa és Andrea Bocelli előadásában, a Kilátó aktuális tartalmához igazodva.

Helyszín: A csend színháza, az olaszországi Lajaticoban, Andrea Bocelli szülővárosában. A világhírű énekes kezdeményezésére 2006-ban épült szabadtéri amfiteátrumban évente egyetlen alkalommal tartanak koncertet (ilyenkor Bocelli is rendszeresen fellép), a többi napokon csönd van benne.

Az alábbi felvétel a második koncerten, 2007. július 5-én készült.

 

Folytatódik…

…Mármint a tanév, persze. Van, aki örül ennek :), s van, aki nem :(. És van, aki is-is…

Pedig biztos jó volna még lazulni egy picit… reggelente későig zsibbadni az ágyban… aztán borzasan, pizsamában megreggelizni, majd olvasni, tévézni, netezni egy picit… s utána vissza az ágyba, kipihenni az addigi fáradalmakat… időnként csettelni, sms-ezni az ismerősökkel… vagy kimozdulni, sétálni kicsit… havazódni (a nem létező hóban)… segíteni otthon, ezt-azt, amit kell… de mindenképpen pihenősen, lazán, ráérősen…

Na, hát ennek vége! Legalábbis egyelőre. Reggel 8-tól déli 1-ig, 2-ig, 3-ig: MUNKA! És utána is, merthogy házi, tanulás, készülés. Ez van. De nemcsak! Merthogy farsang!… Aztán maturandus!… Ilyen bál, olyan bál (a szomszéd meg ordibál). Készülődés, szervezés, miegymás. Szóval sok minden… csak győzzük idővel, erővel, figyelemmel.

Summa summarum: sok sikert a második félévhez (is)! Mindenkinek!

A láthatatlan dobfelszerelés…

Csak egy nevet mondunk: Rowan Atkinson. Ismertebb nevén: Mr. Bean.

Igen, ő az alábbi videó főszereplője. No meg a láthatatlan dobfelszerelés, amelyet a hihetetlen ritmusérzékkel (is) rendelkező angol komikus megszólaltat, valamikor a ’80-as évek közepén. Hihetetlenül jó, ne hagyjátok ki!

És, aki a zongorázni is profi módon tudó Rowan Atkinsonra kíváncsi, az kattintson ide. A (valóban) énekelő Mr. Beannel is hamarosan találkozni fogunk, csak türelem.

Árnyék(tánc)

 

Rio de Janeiro után (Kilátó, múlt hét) – egy raktárépület. Benne egy hegedülő leány és az árnyéka. Aki/ami önálló életet él, mozog, táncol, gazdájával, vagy nélküle. És közben szól a zene, egy különleges hangzású, pergő ritmusú hegedűszám.

Lindsey Stirling nevét idáig valószínűleg nem sokan hallottuk. Amerikai hegedűművész, előadóművész, zeneszerző. Kompozícióinak műfaja meglehetősen változatos, a country-tól a hip hop-ig terjed. Komoly ismertségre három évvel ezelőtt tett szert, amikor bejutott az America’s Got Talent tehetségkutató verseny ötödik szezonjának döntőjébe. Internetes jelentkezéseit ma már több millióan követik.

Az alábbi videoklippjét idén január 9-én töltötte fel a YouTube-re, tehát egészen friss.
Köszönjük a tippet a tipp-adónak. 🙂
Zene, tánc: Lindsey Stirling. (Többet róla: itt.) Operatőr: Devin Graham.

   

 

Értékelésed

Eredmények

Betöltés ... Betöltés ...

 

Új Csiky-Csuky

csiky_csuky_2011_december Csiky-Csuky legutóbbi, 2011. decemberi száma is felkerült weblapunkra. Vele együtt a novemberi is, ami objektív okok miatt („simán elfelejtettük” – elegánsabban) valahogyan lemaradt idáig. A Csiky-Csuky rovatban mindkettőt (és az előzőket is) megtaláljuk.
Kellemes olvasást!