2012. január 28. szombat napi bejegyzések

Tíz kéz egy gitáron!

Közzétéve Szerző:

Walk off the Earth: egy öttagú kanadai alternatív rockcsapat, amelyik 2006-ban alakult és azóta főleg dalfeldolgozások által lett híres.

Az eredetileg Gotye és Kymbra által írt és előadott Somebody That I Used to Know (Valaki, akit ismertem) című számuk idén került fel az internetre, és 23 nap alatt több mint 40 millióan tekintették, hallgatták meg.

Merthogy érdekes, az tény. Öten játszanak egyetlen gitáron (annak emlékére, nyilatkozták, hogy egykoron tényleg egyetlen gitárral kezdték a pályafutásukat), és minden különösebb látványelem nélkül is borzongató élményt nyújtanak. Félreértések elkerülése végett: nem csak együtt, de külön-külön is zenélni képesek gitáron és sok más hangszeren is.

Hallgassuk tehát őket, utána (/előtte) pedig a dal eredetijét is.

 

Nem tudjuk, mit éreznek, mit gondolnak

Közzétéve Szerző:
 
Sok szó esik manapság a kommunikációról, a személyes (élő), illetve az internetes (virtuális) kapcsolatteremtésről. Arról, hogy beszélgessünk minél többet, kacagjunk s kacagtassunk. Vagy ha valami fáj, akkor szomorkodjunk, de a lényeg, hogy ne szigetelődjünk el, kommunikáljunk, mert csak így élet az élet.
 
De… mi van akkor, ha a kommunikáció szinte teljesen lehetetlen? Ha kapcsolatot teremteni a másikkal nem lehet, mert… egyszerűen nem lehet. Mi van akkor, ha a világ szinte teljesen beszűkül, és ebbe a világba külső személy be sem teheti a lábát? Ha csak halvány jelek alapján lehet sejteni, hogy egyáltalán van külső személy, aki, talán, hasonlít is rám. Akit megérinthetek, érzem az illatát, jelenlétét… de látni, hallani nem tudom őt. És mást sem, semmit.
Mi van akkor, ha értem azt, hogy kenyér, kés, asztal, keksz, cipő, ajtó, de nem értem, mert nincs ahogy megértsem azt, hogy szőke, barna, világos, sötét, közel, távol, hangos, csöndes vagy azt, hogy kép, zene, film, telefon, vicc, szép, csúnya stb.? Vagy azt, hogy barátság, szeretet, szerelem? Milyen lehet így az élet?
 
Az alábbi film az index.hu-ról van és egy háromrészes sorozat utolsó része. Nem rövid, tizenhat és fél perces, de megéri a figyelmet. Egy olyan világba nyerünk általa betekintést, amelyben semmi sem könnyű, semmi sem természetes. Amelyben a tanulás szinte elképzelhetetlenül nehéz és eleve korlátozott.
(A sorozat második részében – A pokol, ahol még sötétség sincs – egy fokkal jobb helyzetben lévőket ismerhetünk meg. Ajánlom azt is megtekintésre.)
 
 

Értékelésed

Eredmények

Betöltés ... Betöltés ...