A nyomában/nyomukban pedig sok-sok ajándék maradt (ha maradt), de nem sokáig (de nem ám), mert mindenki (vagy majdnem mindenki) azonnal bekapta, megette, elszopogatta az édességből álló ajándékot. Persze, csak miután szorgalmasan elénekelte az egész osztállyal együtt a Kis karácsony, nagy karácsony kezdetű (határozottan nem mikulásos) dalt.
A X. A krampuszai, élükön Mikulás Krisztiánnal és Mikulás Adriánnal (juj, szabad ezt elárulni?) az előkészítős és az I–IV. osztályos kisdiákokat örvendeztették meg ajándékcsomagokkal, az V–XII. osztályos nagydiákokat pedig a X. B Mikulás-kompániája látogatta végig december 5-én, péntek délelőtt.
Még a szünetek is a Nagyszakállú jegyében teltek. A Hídon palacsintasütés (na jó, csak ízesítés és árusítás) folyt, miközben egy komoly, fekete szemüveges DT-Mikulás (számoljuk csak, ő már a negyedik csikys Mikulás a sorban!) mélyinterjúvolta meg a bátrabb kisdiákokat azok karácsonyi ajándékreményeiről, illetve a rendelkezésre álló költségvetési keretekről a gazdasági világválság kontextusában, meg sok hasonló dologról. Vagy csak vidám ünneplést kívánt nekik, ki tudja. A háttérben, szintén a Hídon szinte ijesztően hatalmasra fújt gumikarácsonyfa és gumihóember díszelgett, a bátortalanabb kisdiákok elriasztására. (Hogy több palacsinta maradjon, haha.)
Így volt, Mikulás volt, igaz(án nagy felfordulás) volt, de jó volt.
[Fotó: Bacsilla Sándor, Kurunczi Enikő, Zsámbok Zoltán]
