Miért lett író? Miért váltott rövidprózáról drámára? Hogyan talál rá az új témákra? Mennyire fontos számára a nyelv és az anyanyelv viszonya? Hogyan befolyásolja a siker, a számtalan díj és elismerés? Erről és más témákról kérdezte Ruja Ildikó magyartanár Székely Csaba drámaírót, iskolánk 1999-es végzősét szeptember 27-én, péntek délelőtt a Csiky Gergely Főgimnázium könyvtárában összegyűlt érdeklődő diákok előtt. Csaba pedig örömmel, őszintén, humorosan, és nem kevés (ön)iróniával válaszolt egykori tanára kérdéseire.
Feldolgozni személyes traumákat, megérteni és elfogadni olyan embereket, akik rosszat tesznek másokkal – ebben is segít az írás. A drámában minden szereplő fejébe belelát, és megérti, hogy a saját szempontjából mindenkinek igaza van, ezáltal pedig empatikusabbá válhat.
Irodalmi paródiákkal indított (Írók a ketrecben, 2004), novellákat közölt számos folyóiratban, majd következett a BBC első díját elnyerő rádiójáték (Do You Like Banana, Comrades?, Szeretik a banánt, elvtársak?), amely egyben a drámaírásra való váltást is jelentette.
A dráma az érzelmek széles skáláját hordozza, hihető, és ha jó a történet, a néző sem fog belealudni. Sokszor temették már a színházat (is), de még mindig létezik. A színház igényt is teremt, és ha több színház is működik valahol, ott nagyobb lesz az igény is.
A legtöbb témája identitástéma. Ki vagy te? Ki vagyok én? Miért vagyok olyan, amilyen vagyok? Időnként a furcsa rokonokból és ismerősökből inspirálódik, ha karaktert keres, de írás közben a színészekre és a közönségre is gondol.
Az anyanyelv nagyon szép, de egyfajta kulturális bezártságot is jelent. A román nyelven való írás érdekes kihívást jelentett, de a Nem kimondottan 1918 (Nu chiar 1918) körüli botránykeltés némileg elvette a kedvét (és a színházigazgatók kedvét) ettől a feladattól.
A díj azt mutatja, amit a díjazó gondol rólad, de amit magadról gondolsz, az nem függ a sikertől. Akárhány sikeres darab után is van még benne elégedetlenség. És a magánéleti siker, a családi öröm legalább olyan fontos, mint a szakmai siker.
Nagyon hamar eltelt a beszélgetésre szánt egy óra, és a jelenlévő diákok szorgalmasan kérdeztek is a végén. Köszönjük a lehetőséget!