Volt egyszer (sőt van most is) egy színész. Walesben született, utált iskolába járni, a szüleinek is meglehetősen az idegeire ment, majd tizenhét évesen véletlenül került be egy ifjúsági drámaklubba, ahol gyorsan rájött, hogy a színészetet neki találták ki. 1960-ban végzett a Királyi Színiakadémián, ezüst fokozattal, majd színpadon, tévéfilmekben és mozifilmekben játszott, nagy sikerrel. 1991-ben kapott Oscar-díjat, amelyre később még háromszor jelölték. A filmtörténelem egyik legmeghatározóbb egyéniségeként tartják számon.
De! És itt jön a lényeg. Ez a régóta világhírű színész 19 éves korában rövid ideig zenésznek is készült. Írt is egy keringőt, amely azonban papíron maradt, maga a szerző sem hallotta élőben. André Rieu, a világhírű holland hegedűművész egy New York-i fellépésén azonban felcsillant a színész szeme, és azt mondta magában, hogy na ez az ember fogja majd eljátszani a réges régi keringőt. Postázta a mű partitúráját Rieu-nek, aki kétszer is majdnem hanyat esett. Először amikor meglátta a küldemény feladóját, aztán pedig amikor rájött, hogy a keringő nagyszerű. Következett néhány gyors levélváltás, majd 2011. július 6-án, egy csodaszép bécsi hangversenyteremben eljött a bemutató ideje is. Ahol a szerző is jelen volt, feleségével és gyermekeivel együtt.
André Rieu a következő szavakkal konferálta fel a festőművészként is tevékenykedő legendás színészt: „Nagyon büszke vagyok, hogy itt és most Bécsben, először mi szólaltathatjuk meg a szerzeményét, ahogy arra is, hogy ez a hollywoodi sztár egyenesen Los Angelesből repült ide, hogy ma este velünk hallgassa meg. Üdvözöljék nagy tapssal sir Anthony Hopkinst!”
Nos igen. A bárányok hallgatnak vérfagyasztó kannibál Hannibálját Oscar-díjasan alakító Sir Anthony Hopkins az alábbi videóban hallható szép keringő szerzője. And The Waltz Goes On… (És a keringő folytatódik…) – André Rieu épp ezt a szerzeményt választotta 2011-es stúdióalbuma címadó zeneszámának.
Mi is ezzel a számmal kívánunk békés, boldog új évet valamennyi látogatónknak!
