Kézdi Imola
(Fotó: Bíró István)

Kézdi Imola, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésznője, a Csiky egykori diákja ismét elnyerte a Romániai Színházi Szövetség UNITER-díját. A Hedda Gabler című darab címszerepéért  május 13-án, hétfő este a iași-i Vasile Alecsandri Nemzeti Színház nagytermében vette át a legjobb női főszereplőnek járó rangos színházi kitüntetést.

2002-ben a Fehér tűz, fekete tűz (Dybbuk) című előadásban Lea alakításáért is jutalmazták, de UNITER-díjra jelölték 2005-ben (Marie alakításáért a Woyzeck című előadásban), illetve 2008-ban is (Mása alakításáért a Három nővér című darabban). Több más kitüntetés mellett 2010-ben Jászai Mari-díjat és EMKE-díjat kapott, 2012-ben pedig a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Imola, gratulálunk! 🙂

Talán így is fogalmazhatnám azt az igényt, vagy inkább reményt, hogy elfoglalja valaki a 30-as, 31-es helyet a beiratkozási anyakönyvben most, illetve hamarosan, a második beiratkozási időszakban. Hiszen ezen múlik az, hogy egy tanító foglalkozik majd ősztől a 29 előkészítő osztályos gyerkőccel, vagy kettő egy-egy 15-16-os létszámú gyermekcsoporttal.

Már a negyedikeseim is ki tudják számítani, hogy a rendelkezésre álló 45 perc tanóránként kisebb részeket eredményez, ha 29 felé osztjuk, mint ha csak 15-16 felé osztanánk. És ki lenne a nyerő? Hát persze, hogy a diák! Hiszen napjában többször érezhetné azt, hogy fontos, figyelnek rá, adnak a véleményére, kíváncsiak a tudására. Lehet, hogy otthon csak ő van egyedül egy szülőpárnak és két nagyszülőpárnak, mindenki őt hallgatja, minden szavát figyeli. És mekkorát „zuhan” érzelmileg, ha itt viszont csak csitítják, mert kevés az idő arra, hogy mindenki megszólaljon, minden tanuló meghallgatásra leljen egy tanórán. Pedig úgy készülnek, olyan lelkesek, ha egy-egy fogalmazást vagy saját „keress, kutass, találj!” típusú önálló munkájuk eredményét kell felolvasniuk, előadniuk. S akkor jön a döbbenet, ha elhangzik a fájdalmas kijelentés, hogy „nincs több időnk”. Biztos, hogy fokozatosan lankadni kezd majd a munkakedve, ha nem kaphatja meg minden alkalommal az érte járó, méltató szavakat. S akkor csodálkozunk, hogy a nem kellő ráfigyelés egy-egy gyermek esetében elvezet oda, ahová egyetlen szülő vagy pedagógus sem szeretné: az iskolába járás örömének hiányához.

Megismételjük tehát: szeretettel várjuk a 30-as és a 31-es hely („páholy”) gazdáját a jövő évi előkészítő osztályban! Jelentkezzen, akár még ma! 

[Képek vetítése]

Az áprilisi hónapban sem tétlenkedtek az V–VIII. osztályos matematikusok.

Április 20-án Kurunczi Viktória VI. osztályos diákunk a ±Poezie versenyen képviselte iskolánkat. Ezen a versenyen olyan tételeket kell hogy megoldjanak a diákok, melyek román nyelvi ismereteket és matematikai tudást is feltételeznek. Viki az ott elért pontszámmal bejutott az országos szakaszra, melyet az idén Focşani-ban tartanak, május 25-én.

Április 22-én négy csikys diák vett részt a szegedi Makkosházi Matematikaversenyen. Az V. osztályosokat Mészáros Leticia, a hatodikosokat Farkas Zsófia, a hetedikeseket Hegyi Boglárka, a nyolcadikosokat pedig Ilona Judit képviselte. Ők azok a diákok, akik a Zrínyi Matematikaversenyen elsők vagy másodikok lettek, de nem jutottak ki a döntőre. A hasznosat összekötöttük a kellemessel. Mivel a verseny ottani idő szerint délután 2 órakor kezdődött, előtte megláttogattuk a Szegedi Vadasparkot, a verseny után pedig a Vértó mellett 2010-ben felállított székelykapukat néztük meg. 

A Simonyi Zsigmond helyesírási verseny országos döntőjének idén a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum adott otthont április 26–28. között.

Azon a napsütéses hétvégén 15 megye 74 legügyesebb helyesírója mérte össze a tudását, valamennyien V–VIII. osztályos diákok. Arad megyét Spir Petra V. osztályos, Bíró Endre VI. osztályos, Ilona Judit VIII. osztályos (Csiky Gergely Főgimnázium) és Miklós Annamária VII. osztályos (Aurel Vlaicu Általános Iskola) tanulók képviselték, kísérőként pedig Puskel Tünde Emese tanár néni tartott velünk.

Szombaton, a versenyfeladatok megoldását követően, Válaszútra kirándultunk és meglátogattuk a Kallós Zoltán Múzeumot. A népművészeti kiállítás megtekintése után múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt.

A vasárnapi eredményhirdést követően (bár nem végeztünk az élmezőnyben, de valamennyien tisztességgel helytálltunk, amiért köszönetet mondunk felkészítő tanárainknak), Kolozsvár nevezetességeivel, többek között a botanikus kert szépségeivel ismerkedtünk. 

Időpont: napsütéses csütörtök reggel, április 25. Helyszín: az aradi nagyállomás. Jelenlévők: IX., X., XI. turizmus osztályok, kb. 40 tanuló és három pedagógus, köztük én is, a IX. B osztály osztályfőnöke. Állapot: mindenki nagyon álmos és még nincs teljesen tisztában azzal, hogy mire is vállalkozott, ami később ki is derül.

Közel egyórás út után megérkezünk a helyszínre, Radnára, ahol először a központi épületek építészeti stílusát mutatja be Hasas Paul, turizmus tanár, aki nagyon komoly dokumentációval készült az egész kirándulásra. Rövid sétát teszünk a radnai kegytemplomig. (A „rövid” jelzőről alaposan megoszlik diákjaink véleménye…) Ott egy jól informált idegenvezető bemutatja nekünk a templomot, mesél az építési körülményeiről és megosztja velünk azokat a legendákat is ( pl. a török lovas lovának a patanyoma), amelyek a templom történetéhez fűződnek.

A templomlátogatást egy hosszabb gyalogtúra követi (kisebb-nagyobb fagyiszünetekkel és nyavalygásokkal) a solymosi várig, ám menet közben komoly nehézségbe ütközünk. Mármint mi, pedagógusok, mivelhogy diákjaink egy része azt közli velünk, hogy ezt a „rettenetesen hosszú” utat fel a várhoz ők képtelenek megtenni. Hosszas rábeszélés után sikeresen meggyőzzük őket arról, hogy ez nem fog ártani az egészségüknek, sőt. És lám, igazunk van, tudniillik mindenki épen és egészségesen érkezik meg a várhoz. 

Az Országos Magyar Diákszövetség felvételi tájékoztató karavánja április 25-én, csütörtökön Aradra is megérkezett. A Csiky közgazdasági kabinetjében felállított standoknál egyetemisták várták az érdeklődőket, válaszoltak a kérdésekre és meséltek az egyetemi életről. Megismerkedhettünk a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Tudományegyetem, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Temesvári Műszaki Főiskola ajánlataival és szakjaival. Sok diáknak már konkrét elképzelése van arról, hogy hol, milyen egyetemen vagy főiskolán fogja folytatni tanulmányait, mások viszont még azt sem tudják, hogy egyetemre mennének, vagy inkább dolgoznának. Jó és hasznos volt ez az ismertető karaván, mert segített abban, hogy a számunkra legjobb egyetemet, szakot válasszuk ki, ahol a jövőben tanulni szeretnénk.

Gulyás Beatrix (XI. A)

A minden évben megrendezett körút nagy segítséget nyújt azoknak a diákoknak, akik magyar nyelven szeretnének továbbtanulni, de még nem döntötték el, hogy melyik egyetemet válasszák. A nagyváradi, temesvári, kolozsvári, illetve marosvásárhelyi egyetemek, szakok kínálatának megismerésén kívül megvásárolhattuk az Egyetemi kalauz 2013 című kiadványt is, amiben minden fontos információt megtalálhatunk a felvételi eljárásról. Az egyetemista életről, ösztöndíjakról az egyetemeket képviselő diákokat kérdezgettük, akik szívesen adtak felvilágosítást. Köszönjük a szervezőknek, hogy lehetőségünk volt erre a találkozóra, hiszen sok tanuló esetében ez megkönnyítette a döntést.

Siska-Szabó Lilla (XII. A)