Tizenkettedik alkalommal rendezett véndiák-találkozót az aradi és Arad megyei magyar nyelvű oktatást támogató Alma Mater Alapítvány. Nagyszínházi előadás, ökumenikus istentisztelet, fotókiállítás, osztály- és évfolyam-találkozók, Török Zsolt hegymászó élménybeszámolója, illetve véndiák-bál szerepelt a találkozó programjában. A közelebbről, illetve távolabbról érkező egykori diákok egykori társakkal, barátokkal, élményekkel, s feledhetetlen emlékekkel találkoztak újra.

2013. szeptember 27., péntek
Hagyományőrző előadás a színházban

A Csiky Gergely Főgimnázium mai és tegnapi diákjainak ajándékaként konferálták fel a péntek esti előadást a műsor házigazdái, a tizenegyedik osztályos Veres Bernadette, illetve a tizedikes Sisa Rihárd. A gyermekkor vidámságát, játékosságát varázsolták elő Khell Levente tanító bácsi harmadikos tanítványai Sztankó Károly koreográfiájában, majd Nagy Etelka, az Alma Mater Alapítvány elnöke nyitotta meg beszédével a kétnapos ünnepségsorozatot.

A negyedikes Naschauer Karina előbb Kányádi Sándor Jó két ló szolgája című költeményét szavalta el, majd A karcagi mák című regét adta elő, hibátlanul. A Khell Jolán tanító néni által felkészített Csikrigók dalcsoport népdalcsokrot énekelt, majd a negyedik osztályosok Sztankó Károly által koreografált tréfás toborzóján derülhetett a közönség. 

A 190 esztendeje született Petőfi Sándor szellemi örökségéből született a Petőfi nemzete című produkció, amelyet iskolánk három fiatal véndiákja (Gál Krisztián, Gál Zoltán, Murvai Róbert Dávid), valamint Kiss Zsuzsanna, Tóth Blanka Viktória (XI. A), Sisa Rihárd, Tóthpál Béla, Zaharie-Gulyás Ábel (X. A), Tóthpál Eszter (V. A) mutatott be. Olasz Angéla nyug. történelemtanár rendezte ezt az összeállítást, amellyel a csoport sikerrel szerepelt a Mesztegnyőn megrendezett XXVII. Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozón.

A péntek esti előadás utolsó műsorszáma ismét egy dalcsokor volt, amellyel a nyolcadikos Csiszár Balázs (aki gitáron is közreműködött), illetve a Csikrigók búcsúztak a véndiák-találkozó résztvevőitől. 

2013. szeptember 28., szombat
Ökumenikus istentisztelet

Az immár hagyományos ökumenikus istentisztelettel kezdődött a szombati nap. Bogdan Manina, az Aradi Filharmónia korrepetítora orgonamuzsikájára gyülekeztek a véndiákok, majd a Belvárosi Magyar Baptista Gyülekezet énekkara adta elő Gárdonyi Zoltán Testvérek, menjünk bátran, illetve Halmos László Fogadd el Uram című művét (karnagy Szűcs Ernő, illetve Kiss László). Páter Blénesi Róbert, aradi minorita házfőnök köszöntötte az egybegyűlteket, a szentírási olvasmányt Baracsi Levente, arad-belvárosi református lelkész közvetítette. Ezután Duffner Melinda, a Kolozsvári Filharmónia énekese (iskolánk 2003-ban végzett tanítványa) hangja csendült fel, César Franck Panis Angelicus c. darabját adta elő mély átéléssel.

Erdélyi Csaba, budapesti evangélikus lelkész (szintén iskolánk egykori tanítványa) hirdetett igét. Ennek egyik alapgondolata volt a Habsburg Ottóval való személyes találkozás, melynek során a 2011-ben elhunyt politikus, közíró ezt mondotta: „Az, aki nem tudja, honnét jön, nem tudhatja hová megy, mert azt sem tudja, hogy hol van.” Tehát a tradíció-érzék, a hagyományok tisztelete, ide értve az iskolai évek élménye, emléke nélkül nem teljes az életünk. Sajnos, a nem megfelelően beállított mikrofon miatt az igehirdetés a távolabbi padsorokban gyengén, vagy egyáltalán nem hallatszott.

Pietro Mascagni Ave Mariáját énekelte Duffner Melinda, majd Simon András, arad-belvárosi baptista lelkipásztor imádkozott, megemlékezve iskoláink elhunyt tanárairól és növendékeiről is. Újabb énekszám után (Andrew Lloyd Webber: Pie Jesu, Duffner Melinda és Alin Buruiana kontratenor, a Sabin Drăgoi Zenelíceum végzős diákja előadásában) a jelenlévők közösen imádkozták el a Miatyánkot, majd a Belvárosi Magyar Baptista Gyülekezet énekkara adta elő Halmos László A világ világossága című darabot. Áldást osztott minden jelenlévő felekezet lelkipásztora – a már felsoroltakon kívül Jakab István evangélikus-lutheránus lelkész, illetve Szilvágyi Zsolt, temesvár-józsefvárosi római katolikus plébános –, majd a Himnusz megrendítő akkordjaival zárult az ökumenikus istentisztelet. 

Gyülekező az iskola udvarán

Az ökumenikus istentisztelet után az egyre barátságosabban hunyorgó szeptemberi nap fényében az egykori Zárda, illetve a Csiky Gergely Főgimnázium idén 90 éves épületének udvarán gyülekeztek a véndiákok. A Zárdában Matekovits Mihály várta az ott végzetteket, akik a Kis lak áll a nagy Duna mentében dallamára egy előre kiosztott szöveg segítségével énekelték el a Nyugdíjasok Himnuszát, majd oldott hangulatban beszélgettek, énekeltek. A Csikyben Hadnagy Éva igazgató üdvözölte a jelenlévőket, majd Nagy Etelka, az Alma Mater Alapítvány elnöke mondott rövid köszöntőt. A mostani diákok közül Pálfi Kinga szavalt, Csiszár Balázs gitározott és énekelt, a véndiákok részéről pedig Szép Mária szavalta el saját költeményét. Ezután a véndiákok egy része az udvaron, az osztálytermekben, illetve a Csiky folyosóján folytatta a már megkezdett beszélgetést, emlékidézést, a többiek pedig a díszteremben vettek részt Siska-Szabó Zoltán fotókiállításának megnyitóján. 

Quo vadis, natura?

Hová tartasz, természet? – Ezt a címet lehetne adni Siska-Szabó Zoltán természetfotós kiállításának, amely 2013. szeptember 28-án, a XII. Véndiák-találkozó második napján nyílt meg. Ez volt a címe annak a zenés vetítésnek is, amelyet a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád termében délelőtt összegyűlt közönség megtekintett. Megnyitó beszédében Ilona János, az Alma Mater Kuratórium tagja főleg annak az öt fotónak az elemzésére összpontosított, amely a kiállított 23 alkotás közül mind témájában, mind hangulatában egyértelműen elkülönül, ugyanakkor – az ipari tevékenység nyomán jelentkező természetrombolás félelmetes hatásait bemutatva – kötődik is az idilli szépségű tájakat, növényeket, kisállatokat bemutató többi fényképhez. Siska-Szabó Zoltán a fényképek elkészítésének körülményeiről s a képeken bemutatott, nagyon kevés helyen előforduló, védett növényekről beszélt, majd a közönség közelebbről is megtekinthette a frissen lefestett falakra kifüggesztett látványos fényképeket. A Quo vadis, natura? című kiállításról több részletet most nem árulunk el, mivel néhány napon belül a csikys diákok számára külön bemutató tartunk, természetesen a fényképek szerzője jelenlétében. 

Találkozni mindig jó

Találkozni mindig jó, főleg ha a kétévente megrendezett Alma Mater-rendezvényen olyan egykori osztálytársak, iskolatársak, tanárok is felbukkannak, akikkel csak itt és csak ilyenkor lehet összefutni. Ezúttal sem volt ez másként. A belföldieken kívül Svájcból, Németországból, Ausztriából és természetesen Magyarországról jöttek Aradra a régi ismerősök. Itt volt Pecsovszky László, az UTA egykori legendás játékosának, Pecsovszky Józsefnek a fia, aki 51 évvel ezelőtt, illetve Benjámin Tamás, aki 63 évvel ezelőtt érettségizett a Csiky elődintézményében. (Ma már mindketten Németországban élnek.) Svájcból érkezett Boros Katinka, az Alma Mater Alapítvány egyik leghűségesebb támogatója, Kölnből pedig Erdélyi Ildikó, a kölni Alma Mater Alapítvány elnöke és Pop Éva, kuratóriumi tag, de a felsorolást még hosszan lehetne folytatni. Egy idő után szűknek bizonyult az iskola első emeleti folyosója, azzal együtt, hogy a zsúfolt tanári szobában, illetve számos osztályteremben is folytak az osztály-, illetve évfolyamtalálkozók. Finom sütemény, üdítő, bor, illetve kávé mellett vidám nevetés, avagy meghatottságtól csillogó szemek, avagy éppen egy csöndes beszélgetés jelezte az újratalálkozás örömét. Ahogy az az alábbi fotókból is kiderül. 

Magashegyi utakon

Tíz perccel délelőtt még félig sem volt tele a Csiky díszterme, 12-kor viszont már egyetlen szabad ülőhely sem volt. Török Zsolt hegymászó vetítettképes, filmes élménybeszámolóját így több mint száz ember hallgatta, nézte végig, és tekintett bele egy furcsa, izgalmas és távoli világba, a Föld legmagasabb hegycsúcsait ostromló hegymászók világába.

Polanek Róbert, az Alma Mater Alapítvány kuratóriumának alelnöke köszöntötte Török Zsoltot, sőt meg is ajándékozta őt annak alkalmából, hogy Arad, sőt Románia jelenlegi leghíresebb hegymászója, iskolánk egykori tanítványa éppen egy napra rá, szeptember 29-én ünnepelte negyvenedik születésnapját.

Stefanov Titusz, azaz Titi, az aradi hegymászók és alpinisták doyenje is szép ajándékkal lepte meg Zsoltot: egy szép kivitelezésű ezüst éremmel, amelyen egy háromszög (a hegyek), egy turista bakancs, egy hegymászó csákány és egy havasi gyopár jelképezi a hegymászó élet nehézségét és szépségét.

Maga az élménybeszámoló csak ezután kezdődött. S hogy mi mindent tudhattunk meg közben Zsolt hegymászó karrierjének kezdeteiről, a későbbi nagy sikerekről (pl. A nagy falak maratonja nevű kimagasló teljesítményről, amelynek során az Alpokban, három társával együtt, összesen 16 ezer méter szintkülönbséget küzdött le néhány hét alatt – lásd az e heti Kilátót!), és, természetesen, a legutóbbi világsikerről, a sikeres Nanga Parbat-expedícióról, amelynek Zsolt volt az ötletadója és a vezetője is – nos, mindezt néhány sorban összefoglalni nagyrészt lehetetlen. Ráadásul nem is szeretnénk lelőni a poént, hiszen Török Zsolt megígérte, hogy újra eljön a Csikybe és a mai diákok előtt is beszél majd a hegymászásról, illetve az elért sikerekről. Az aradi közönségnek pedig még az idei ősz folyamán alkalma lesz meghallgatni, megnézni a Nanga Parbat-expedícióról szóló részletes beszámolót. 

Véndiák-bál

Több mint hatvanan voltak, és jól érezték magukat. Mármint a véndiák-bálon, szombat este (éjszaka), a Jelen Ház nagytermében. Tóth Gellért, iskolánk nem is olyan régen végzett tanítványa szolgáltatta a zenét (mégpedig igen ritmusos zenét) az örökifjú véndiákoknak.

[Fotó: Bortos Júlia, Ilona János]