Ha a nagyobbak már hellyel-közzel mellőzték a pénteki tevékenységeket az iskolában (hm, diplomatikus megfogalmazás), a kicsik annál lelkesebben csiviteltek aznap is az osztálytermekben és a folyosókon. Reggel főleg a negyedik és az ötödik osztályok tájékán volt nagy a zsibongás, mivel futballmérkőzésre készült a két évfolyam válogatottja.
Tanítójuk, illetve osztályfőnökeik és osztálytársaik biztatása közben lelkesen kergették a bőrt keresztül-kasul, a Csiky-udvar teljes hosszában, amint az a mellékelt fotókon is látszik. Voltak látványos támadások, heves összecsapások, parázs jelenetek a kapuk előtt, volt kapufára rúgott tizenegyes, és néha-néha némi vita is egy-egy szabálytalan szerelés, vagy meg nem adott kezezés kapcsán, tehát volt minden, aminek egy futballmérkőzésen lennie kell. Számos technikás, gyors játékosra is felfigyelhetett volna egy futballedző, ha a közelben tartózkodik, de ami késik, nem múlik. A „vörösök” és a „fehérek” küzdelmében végül az előbbiek, vagyis az ötödikesek győzedelmeskedtek, mégpedig (némileg stílusosan) 5–0-ra. De a negyedikesek sincs miért szégyenkezzenek, derekasan küzdöttek az utolsó percig. Mindnyájuknak szóljon tehát az elismerés: Szép volt, fiúk!
