„Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.”
Kedvenc költőm, Petőfi Sándor verséből idéztem. Mégpedig azért, mert fontosnak tartom, hogy kicsit a magyarságról, a magyar létről is beszéljünk egy kicsit. Biztos sokan jártatok vagy jártok Magyarországra. Én mindössze egyszer voltam ott (ennyire volt lehetőségem, na), és mikor hazajöttem, azt mondtam, hogy ott még a fű is zöldebb. (Nem takarja el a széthajigált szemét…) Egy más világ van a Tiszán túl, ami után azóta is vágyakozom.
Azért mondtam el mindezt bevezetőként, mert egy timelapse videót szeretnék felkonferálni, amelyet Szegedről készített Guba Gergő, Zsengellér Márton (fényképezés és vágás), Kothencz Attila (zene), Molnár Bence és Lénárt Gábor (fényelés). A videó Szeged híres épületeit, tereit, szobrait mutatja be valami tüneményesen. Aki nem ismerné fel, a kisfilm elején a Kis kutya, nagy kutya című nóta csengőkön eljátszott változata hallható, amit elsőre megmosolyog az ember, de ez teremti meg a kezdeti hangulatot és szerintem nagyon illik a videóhoz.
Szigorúan nagy képernyőn nézzétek a videót, úgy az igazi. Jó szórakozást! És gondolkozzatok el ti is azon, hogy nektek mit jelent magyarnak lenni?
Volt szerencsém a fogadalmi templomot személyesen is meglátogatni, de finoman kitessékelték a turistákat, csak azok maradhattak, akik a misén is részt akartak venni… 😀
Misék, istentiszteletek idején ez a bevett szokás szinte mindenütt a világon. (A legtöbb helyen ezt nyomtatott formában ki is függesztik a templom bejáratánál.) Vagy ha nem is tessékelik ki a turistákat, legalábbis elvárják tőlük, hogy fényképezéssel, hangos beszélgetéssel, járkálással ne zavarják a misét, istentiszteletet.