A szegedi Hansági Ferenc Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakiskola és Szakközépiskola és a Csiky Gergely Főgimnázium egy közös pályázatban vettek részt, aminek neve Borban az igazság. Szegedi társaink novemberben jártak nálunk, mi pedig április 12–15. között látogattuk meg őket. Kísérőink László Anett tanárnő, Tóthpál Renáta tanárnő és Hasas Paul tanár úr, illetve Erdélyi István voltak.
12-én délelőtt megérkeztünk a szegedi iskolába, ahol kedves fogadtatásban részesültünk. Bemutatták az épületet, a tantermeket, mi pedig nagy szemekkel figyeltük az iskola felszereltségét. Szakács, cukrász és pincér tanoncokkal voltunk körülvéve. Mi is az iskola diákjai által készített ebédből kaptunk, amit ők szolgáltak fel. A borvidékekről Gyurica Zsolt tanár úr tartott előadást. A szegedi diákokkal együtt sétálni indultunk Szeged központjába, megnéztük a Széchenyi teret, a városházát, híres emberek szobrait, a sétálóutcát, a Reök palotát, a szegedi Tudományegyetemet, az Aradi vértanúk terét, a Hősök kapuját, a Dóm teret, az áradó Tiszát, majd, nem utolsó sorban, az Árkád plázát. A vacsorát is a diákok készítették nekünk. Gyönyörű helyen voltunk elszállásolva, a Fehértói Halászcsárdában, ami Szegedtől 12 km-re található.
Szombat reggel svédasztal várt minket, majd elindultunk Kalocsa felé. Kiskőrösön Petőfi szülőházát és az emlékmúzeumot csodálhattuk meg. Kalocsán először az Érseki palotát néztük meg. A palotában lakik a 91. kalocsai érsek, Dr. Bábel Balázs, aki 62 éves. Megtudtuk, hogy itt van egy nyilvános könyvtár is, de egyes könyveket csak kutatási engedéllyel, és bizonyos feltételek között lehet tanulmányozni. Összesen több mint 150 000 kötet található itt. Vannak olyan könyvek, amik egyedinek számítanak és csak egy kiadásban léteznek, ami itt található meg. 64 eredeti kódex van, a legrégebbi az 1400-as évekből származik. A legérdekesebb az volt, hogy a könyvtárban minden, még a szekrények és a padló is az 1700-as évekből származott. Maradandó emléket alkotott a könyvek egyedi és eredeti illata. Egy koronamásolatot is láttunk, amiből 3 darab készült a világon, és az egyik itt található. Elmentünk Magyarország egyik hungarikumát, a paprikát megtekinteni a Paprika Múzeumba, majd az Érseki Kincstárat vehettük szemügyre, ahol sok értékes és egyedi kinccsel ismerkedhettünk meg. Legérdekesebb és egyben a legértékesebb a Szent István szobor, ami 48 kg aranyból készült, több drágakővel díszítve. Hajós pincefalura érkeztünk, ahol a Kovács Borházban szeretettel fogadtak minket, és egy finom ebéddel, ami mellé kiváló bort kóstoltunk. Kovács úr sétára vitt minket, egy borospincébe is betekinthettünk, ahol nemespenész állt a 30-40 éves borokon. Megtudtuk, hogy ebben a faluban csak a bor lakik, akinek talán a pálinka lehet a szomszédja. Majd kiváló borokat kóstoltunk a Kovács Borházban. Visszatértünk a szállásra, kis munka után pedig szórakozás következett.
Vasárnap reggel Csongrád felé indultunk. Útközben megálltunk Ópusztaszeren is. Megérkeztünk Csongrádra, ahol a Csongrádbor Kft.-t látogattuk meg. Rengeteg információt kaptunk arról, hogy hogyan lesz bor egy szőlőszemből. Utunk Ásotthalomban folytatódott, ahol finom ebéd után a Vitifarm Kft.-t látogattuk meg. Számunkra ez a hely volt a legcsaládiasabb, ugyanis ez egy családi vállalkozás, ahol családtagként kezeltek minket is. Itt is sok mindent tanultunk, majd négy kiváló bort kóstolhattunk. Szinte mindenki vett innen egy üveg bort, amit szeretteinek hozott haza. Ez volt kirándulásunk utolsó állomása, a szállásra mentünk, és némi munka után mindenki kedvére szórakozott.
A hétfői nap az iskolánk bemutatásával, és az általunk készített produkciókkal kezdődött, majd az összefoglalóval fejeztük be műsorunkat. A szegedi diákok által készített ebédet fogyasztottuk. Ezek után következett a búcsú pillanata, majd elindultunk haza. A turizmus szakos diákok így nyilatkoztak:
„Nagyon jól éreztem magam, új barátokat szereztem, és remélem, hogy ezek a barátságok örökké tartani fognak. Rengeteg új és érdekes dolgot tanultam meg arról, hogy hogyan készül el a bor. Szép helyeken jártunk, mint például az Érseki Könyvtár és az Érseki Kincstár. Számomra ez a kirándulás egy örök emlék marad.” (Feier Gabriel, IX. B)
„Nekem nagyon tetszett a szegedi kirándulás, mert megláthattam, hogy hogyan működik egy igazi vendéglátóipari szakiskola. Sok tapasztalatot szereztem ezen a téren és sok barátot.” (Havrán Krisztián, IX. B)
„Nagyon jól éreztem magam, sok új barátra tettem szert, és remélem máskor is eljutok. Nagyon érdekes programok voltak, de nekem a legjobban a Kovács Borház tetszett.” (Mészár Tamara, IX. B)
„Tapasztalatot és rengeteg élményt szereztem a pár nap alatt. Megnézhettem, hogyan működik a szegedi iskola, milyen ott a turizmus szak. Nagyon jó barátságokat kötöttem, és rengeteg emléket szereztem. Köszönöm a lehetőséget.” (Rohács Orsolya, X. B)
„Nagyon tetszett a kirándulás, sokat tanultam a borokról, jól éreztem magam és nem utolsó sorban új barátokra tettem szert. Örülök, hogy eljöttem, hiszen kiváló borokat kóstolhattunk és gyönyörű helyeket nézhettünk meg, mint például az Érseki palota könyvtára, amiben nagyon ritka és egyedi könyvek voltak, ami számomra csodálatos élmény volt. Köszönöm a lehetőséget!” (Bajkó Mónika, X. B)
„Örülök, hogy megnézhettem Szeged és környékének borvidékeit. Örülök, hogy megkóstolhattam a finom borokat, és annak is, hogy ennyi szép helyen járhattam. Nagyon jól telt a négy nap, köszönhetően a csodálatos társaságnak, és a kiváló programnak. Köszönöm!” (Simon Tímea, XI. C)
„Szeged nagyon szép város, minden tetszett abban, amit csináltunk, és amit láttunk. Nagyon sokat tanultam a borokról és a borkészítésről, valamint azokat a hanságis diákokat is jó volt újra látni, akik novemberben voltak nálunk.” (Andó Edina, XI. C)
Mindenki nevében elmondhatom, hogy ezen a kiránduláson sokat tanultunk, jól szórakoztunk, szép emlékeket szereztünk és új barátságokat kötöttünk. Szerintem maradtunk volna még, de reméljük, hogy lesz még ilyen lehetőségünk. Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy ott lehettünk, új barátokat szerezhettünk, megismerkedhettünk a bor világával, a szőlő hosszú útjával, hogy együtt lehettünk, és nem utolsó sorban azt, hogy ilyen nagy szeretettel fogadtak minket. Amit egy életre megtanultunk, az az, hogy egy borra sose mondjuk azt, hogy savanyú, hanem azt, hogy száraz. Még egyszer köszönjük azoknak, akik tettek azért, hogy ez a kirándulás megvalósuljon.
[Fotók: Gulyás Beatrix, Kirch Roland, Szász Tímea]
