Bobby McFerrintől az 1988-as (sokszorosan díjazott) Don’t Worry, Be Happy-t mindenki ismeri. És kábé ennyit. Pedig érdemes róla jóval többet is tudni. Idézet a wikipédiáról: „Egyedülálló a capella előadásmódjával, rendkívül széles, négy oktávnyi hangterjedelmével, valamint a szavak nélküli scat-vocaljával vált ismertté. Gyakran vált mellhangról fejhangra, vagyis falzettre, ezzel polifonikus hatást keltve, így képes a kísérő szólamot és a főszólamot is ritmusra pontosan reprodukálni. A ritmushangszereket beat-box technikával, illetve különböző hangképzési technikák felvonultatásával idézi fel. Képes multifonikus éneklésre is, vagyis egy időben két hangot meg tud szólaltatni. Ezt a bámulatos képességét Drive című számában hallhatjuk.” Ja, és jelentős komolyzenei képzettséggel rendelkezik, zongorázik, fuvolázik, klarinétozik, illetve karmesterkedik is, ezenkívül zenepedagógiai feladatokat is ellát. És (zenei) humora is van, ahogy ez az alábbi videóból is kiderül. Szóval miután megnéztük, meghallgattuk a Baby-t, irány a Bobby McFerrinről szóló Wikipédia-szócikk!

Aki többet is hallgatna tőle, az kattintson ide. (Személyes kedvencem, személyes emlékek, élmények nyomán a Common Threads. Igen, elaludni is lehet rajta… vagy nem.)