Ahogy azt a Csiky Gergely Főgimnázium 2024. június 6-i ballagásáról közölt beszámolóban jeleztük, külön bejegyzésben tesszük közzé Spier Tünde iskolaigazgató útra bocsátó gondolatait, Nyári Tamás (XI. A) búcsúztató beszédét, illetve a végzősök nevében elköszönő Juhász Zoltán (XII. A) beszédét. Alább egy-egy részletet találunk ezekből, amelyekre ha rákattintunk, a teljes szöveget is elolvashatjuk.

Mi, pedagógusok abban reménykedünk, hogy ha óvó és féltő szemünk nincs is rajtatok, tudni fogjátok, melyik a jó út. De ha elsőre nem is sikerül, az elszántság és az akarat, hogy „meg tudom csinálni” , előbb-utóbb eredményre vezet. De szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy saját kezetekben van a sorsotok. Szeretnétek valamit elérni? Hajrá!!! (Spier Tünde, igazgató)

Egyesek már tudjátok, hová vezet a következő ajtó, egyesek még a kilincset keresitek, és talán egy kicsit elveszve érzitek magatokat. Einstein azt mondta: Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú. Én hiszek Einstein szavainak, és biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb mindenki megtalálja a célját, megtalálja a saját ajtaját. (Nyári Tamás, XI. A)

Mi történt? Lassan négy éve ballagunk már. Ballagjuk a tudás, a megismerés, a személyiség-fejlődés mérföldjeit a sivatagban. Ide is elballagtunk, és most elballagunk innen is. És mit teszünk, ha véget ér a ballagás? Tovább ballagunk. Mi ez? Az élet. Lassan 19 éve ballagunk… (Juhász Zoltán, XII. A)