2022. június 25-e és 28-a között iskolánk hatodik osztályos diákjai rövid, de tartalmas kiránduláson vettek részt a Kovászna megyei Berecken és környékén. Számunkra Bereckről nem csak az 1848-as székely ágyúhős, Gábor Áron neve jut eszünkbe, hanem a Khell házaspáré is, hiszen itt született és ide költözött vissza két évvel ezelőtt Levente tanító bácsi.
Érkezésünkkor a Khell házaspár finom bodzaszörppel és kürtöskaláccsal várt minket. Vacsora után a tanító bácsi körbevezetett minket Berecken, megmutatta azt az emléktáblát, amely a Gábor Áron egykori szülőháza helyén álló ház falán van elhelyezve, láttuk azt a házat, ahol Petőfi Sándor találkozott Bem tábornokkal, illetve a Szent Miklós római katolikus templom mögötti téren elhelyezett Gábor Áron-szobrot is.
A Székelyföldön töltött két nap alatt Levente tanító bácsi volt az idegenvezetőnk, s nagyon sok mindent szeretett volna nekünk megmutatni (van is mit, igazi kincsesbánya ez a vidék 😊).
Az első napi körút Kézdivásárhellyel kezdődött, ahol nagy sikere volt a Babamúzeumnak. Sajnos, az eső átírta a vasárnapi programot, így a torjai Büdös-barlanghoz és a Szent Anna-tóhoz nem tudtunk elmenni, de egy rövid séta a Mohos-tőzeglápon még belefért (Románia egyik legértékesebb botanikai védterülete), igaz, itt már előkerültek az esőköpenyek (már akinek volt). Csalódottságunkat kárpótolta az út mentén sétáló medve, amely türelmesen kivárta, amíg mindegyik telefonnal legalább 10 fotó készült. Gyorsan megnyugtatok mindenkit, hogy csak az autóbuszból integettünk neki. A bátrabbak, illetve a szárazabbak még kimerészkedtek a meleg buszból egy tusnádfürdői sétára is.
A második napi körútat Kovászna városával kezdtük, majd az Ojtozi-szoroson keresztül elmentünk az Ezeréves határig, megnéztük a sósmezői katonai temetőt. Nem lehetett kihagyni a nyergestetői emlékhelyet sem, amely az 1848–49-es szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert. A valamikor „ágtemető”-ként ismert helyen ma már kopjafák tucatjai emlékeztetnek a szabadságharc hőseire. Megálltunk még Zágonban, Mikes Kelemen szülőfalujában, ahol megpihentünk a 330 éves Mikes-tölgy árnyékában. A hely érdekessége, hogy a ma már kipusztult fa üregében egy picike kápolnát alakított ki Mónus Béla magyarországi fafaragó művész. Utolsó állomásként meglátogattuk a csernátoni Haszmann Pál falumúzeumot. A szabadtéri múzeum gazdag mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjteménnyel rendelkezik, de van kályhamúzeum, rádiókiállítás, láttunk Morse-távírót, telefonközpontot, gramofont, és még sok más érdekességet. A napot tábortűzzel, közös népdalénekléssel és szalonnasütéssel zártuk.
Ennyi fért bele a három napba, de érdemes oda visszatérni. A helyszín csodálatos, a helybéliek kedvessége lenyűgöző, és nem utolsó sorban a berecki kenyeret és kürtöskalácsot érdemes megkóstolni.
Nagyon köszönjük a Khell házaspárnak a vendégszeretet, a sok helytörténeti információt, az időt és energiát, amit ránk fordítottak e három nap alatt.