Sonkolyoson táboroztunk

sonkolyos_tabor_7_sav

Június 18–21. között nekünk, hetedikeseknek is élménydúsan kezdődött a nyár, pont úgy, mint sok más osztálynak is. A mi úticélunk Sonkolyos volt, ahová osztályfőnökünk, Rogoz Marianna vezetésével táborozni indultunk, vonattal. 

Lehet, sokan azt gondolják, hogy első nap pihentünk, hát ez a mi esetünkben egyáltalán nem így történt. Már amikor odaértünk, az oszinkat értesítették, hogy van egy szabad hely raftingozni, ami vadvízi evezést jelent. Először nem gondoltuk, hogy ennyire élvezni fogjuk, viszont ezt az extrém programot az egész osztály imádta, még akkor is, ha a végén egy kicsit fáradtak voltunk.

A második napon már reggeli után elmentünk meglátogatni a Nagy Magyar-barlangot. Erre is nagyon kíváncsiak voltunk, mert sokat hallottunk róla. Nem is csalódtunk, a barlang nagyon szép és érdekes volt, és az idegenvezető is nagyon élvezetesen mesélt, sokat tanultunk tőle. Ezután viszont az idő már nem tartott velünk, emiatt a tábor környékén maradtunk. Ez viszont nem tartott minket vissza a szórakozástól és minden perc napsütést kihasználtunk, ilyenkor kinti tevékenységeket szerveztünk, fociztunk vagy frizbiztünk. Nagyon jól éreztük magunkat a nem túl pompás időjárás ellenére is, amikor pedig esett az eső, akkor bent vagy éppen a terasz fedett részén próbáltuk elfoglalni magunkat.

A következő és utolsó teljes napon kicsit hamarabb keltünk a megszokottnál, mivel reggel paintballozni mentünk. Nagyon izgatottak voltunk, mert ezt a programot már hónapokkal előtte megbeszéltük. A helyszínen megtanították a fegyverek kezelését és a játéklehetőségeket, illetve a szabályokat. A lövöldözés végére mindenki egy felejthetetlen élményt tudhatott maga mögött, nagyon meg voltunk elégedve és örültünk, hogy ezt is kipróbálhattuk.

Ugyanezen a napon, az utolsó este alkalmából tábortüzet készítettünk. Szalonnát is sütögettünk, ami egyesek számára újdonság volt, de akik már többször is figyelték a lángok játékát, azok is élvezték. Mivel nagyon jól éreztük magunkat, észre sem vettük, hogy telik az idő és talán ez volt az az este, amikor a legkésőbb feküdtünk le, de ezt egyáltalán nem bántuk meg.

Utolsó reggel boldogan, de mégis búslakodva tekintettünk az előttünk álló vonatút felé. Még egyszer, utoljára hosszan sétáltunk a Sebes-Körös partján, elbúcsúztunk tőle. Majd összecsomagoltunk és elindultunk az állomás felé. Épségben hazaértünk, örültünk, hogy újra itthon vagyunk, de boldogan gondoltunk vissza a kirándulásra is, amire mindig emlékezni fogunk, alig várjuk a következő ilyen alkalmat.

[Fotó: Rogoz Marianna]

« A 2 »