45 perc alatt a Föld körül – Izland és Marokkó a fenntartható fejlődés szempontjából

izland_marokko_sav

A Csiky Gergely Főgimnáziumban megkezdődött az Iskola másként hét. Ennek egyik első rendezvényeként március 26-án, hétfőn Rozgonyi János, Kevermesről, a Dél-békési Természetvédelmi és Madártani Egyesület elnöke, illetve Bozó László, az egyesület alelnöke tartott előadást két kutatói útjukról. Három részletben, előbb az elemi, utána az általános iskolai, végül pedig a középiskolai diákoknak, a Tóth Árpád teremben. 

Vendégeink első kutatói útja a turisták által egyre látogatottabb Izlandra vezetett. Rozgonyi János elmondása szerint látnivalókban bővelkedik az az ország: vannak ott vulkánok (140-ből 26 aktív), gleccserek (Vatnajökul a legnagyobb, 8100 km2 területű) és madarakkal teli tavak, parkok. Jellegzetessége, hogy a természetes erőforrásokat környezetbarát módon használják ki, a hőháztartás optimalizálására, például, gyeptetős házakat alkalmaznak. Izlandot „kéményfüstmentes” országként is emlegetik, ugyanis ott a házakon nincsenek kémények. A lakossága összetartó, az emberek ott megtanultak együttélni a természettel. Az izlandi utcákon, parkokban nem lehet szemetet találni, az emberek nem dobják el a szemetüket, sőt ha mégis találnak valami hulladékot a földön, azt felveszik, függetlenül attól, hogy ki dobta le. A diákok megtekinthették a kutatócsoport által „lőtt” képeket az izlandi madárfajokról is. Láthattunk énekes hattyút, hantmadarat, sőt még nagy keresztcsőrűt is, amiből kevés van arrafelé.

A második célpont Marokkó volt. Marokkóra is a fejlett turizmus jellemző. Tizenegy szigorúan felügyelt nemzeti park és két bioszféra-rezervátum van ott. A fenntartható fejlődés arra az országra is jellemző, napelemet és víztakarékos üvegházakat használnak energiaforrásként. Viszont ott már nem az Izlandon látott nagy tisztaság jellemző, a városi szemét végül a tengerparton köt ki. A szennyvíz elvezetésével is vannak problémák, de „Marokkóban pénzzel bármi megoldható”.

A bemutató végén Bozó László elmagyarázta, hogy miből áll a madárgyűrűzés. Kihangsúlyozta, hogy a madaraknak a gyűrűzés során nem esik bajuk. A kutatók nem azért fogják el a madarakat, hogy megegyék, hanem hogy megfigyeljék és méréseket végezzenek. Elmagyarázták, hogy a fémgyűrű a madarak azonosításáért és az útjuk követésére van a lábukon. Végül a diákok felhívást kaptak arra, hogy ha találnak egy kimúlt gyűrűzött madarat, akkor írjanak a gyűrűn levő címre.

[Fotó: Ilona János]

« A 2 »