Interjú Moroz Annamáriával, a 2011-es Csiky-díjassal
– Hány nappal korábban tudtad, hogy te fogod kapni a Csiky-díjat?
– Nem tudtam, hogy én fogom kapni a Csiky-díjat. Nagyon meglepett, tényleg nem gondoltam rá.
– Mit éreztél, amikor a laudáció végén a te neved hangzott el?
– Teljesen begörcsöltem. Az volt az első gyors reakcióm, hogy nem megyek ki átvenni, hiszen talán nem is érdemlem meg, több ügyes diák is van még az iskolában. Végül kimentem, de akkor nagyon zavarban éreztem magam. Persze, örültem is.
– Kicsit elcsépelt kérdés, de nehéz megkerülni: mit jelent számodra ez az elismerés?
– Mindenképpen megtiszteltetés, hogy az iskola vezetősége engem választott és úgy gondolta, hogy én érdemlem meg ezt a díjat. Másrészt viszont nem hiszem, hogy változtatna bármin is ez a díj, esetleg azon, hogy akik eddig nem ismertek, most talán felismernek, ha látnak a folyosón. És kész, ennyi.
– Tehát nem feltétlenül leszel nagyon beképzelt ezután.
– Nem, egyáltalán! (nevet)
– Megtudtuk a laudációból, hogy szívesen segítesz diáktársaidnak, többféle tantárgynál is. Ez hogyan alakult ki?Elsősorban milyen tantárgyaknál korrepetálsz?
– Nem a líceumi éveim alatt alakult ki ez a készség. Már kisiskolásként is előfordult, hogy másoknak segítettem, illetve az unokatestvéreimmel is sokszor eljátszottuk, hogy én vagyok a tanár, ők pedig a diákok. Hogy milyen tantárgyaknál segítek? Előfordult kémiánál, magyarnál, matekfeladatoknál, néha még dolgozatírás közben előtt is (cenzúrázva a szerkesztőség által!!!), románnál, angolnál stb. De ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben tudok segíteni.
– Ez nem vesz el túl sok időt?Azért neked is tanulnod kell, mégpedig elég sokat.
– Egyáltalán nem. Az az igazság, hogy élvezem, sőt azáltal, hogy el kell magyaráznom, még jobban megértem én is az adott témát.
– Negyedik éve vagy tagja a kollégium hagyományőrző csoportjának, elsősorban a néptánccsoportnak. Ennek milyen gyökerei vannak?
– Valóban, 2008 őszén indult be a kollégiumban a néptáncoktatás, és mivel korábban tagja voltam a majláthfalvi tánccsoportnak, úgy gondoltam, hogy ebben én is résztveszek.
– A laudációban elhangzott, hogy tagja vagy a Sigur.Info csapatnak is.
– 2010 őszén alakult meg a csikys Sigur.Info csoport, amelynek én is tagja vagyok. Figyelemfelkeltő tevékenységeket tartunk, elsősorban diákoknak, amelyeken a biztonságos internetezésre hívjuk fel a figyelmet. A megye magyar iskoláiba, sőt Dévára is sikerült már eljutnunk e projekt keretében. Számomra és az egész csapat számára ez egy sikerélmény. Nekem azért is fontos, mert végre egy olyan közösségnek lehetek a tagja, amelyben jól érzem magam és a többiekkel együtt egy hasznos tevékenységet folytatunk.
– Tanulás, szervezés, néptánccsoport, Sigur.Info-projekt és sokminden egyéb – felgyűltek a feladatok az utóbbi egy-másfél évben. Mennyire érzed fárasztó tehernek, vagy mennyire inkább érdekes kihívásnak azt, hogy ennyiféle területen kell helytállnod?
– Idén tényleg elég sok volt a szervezés, főleg a bentlakási rendezvényeknél. Például a karácsonyváró műsor próbái is elég sok időt igényeltek és eközben a tanulás egy picit háttérbe szorult. Nagyon nagy gondot azért nem okozott, viszont ilyenkor a pihenésre nem igazán jut idő. De amúgy tényleg egy kihívás ez, én szeretek pörögni. Nem kívánnék lemondani egyik feladatról sem, sőt legszívesebben mindent egyszerre csinálnék.
– Mi az, ami örömöt okoz neked az iskolai életben, illetve mi az, ami bosszant, letör?
– Az előbb említettem már, hogy szeretek közösségben lenni és egy olyan jó hangulatot kialakítani, amelyben egymással tudunk dolgozni. Ha ez nem sikerül, az nagyon le tud törni. Például, ha az osztályban valamilyen közös munkát, projektet néhányan félvállról vesznek, akkor az ő nemtörődömségük, hanyagságuk nagyon le tud törni, el tud keseríteni.
– Kevesen tudják, hogy egy érdekes rendezvényen is részt vettél a nyáron, mégpedig a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón, Madridban. Mondanál erről néhány szót? Érdekes volt?
– Idén februárban Miklós Csaba plébános úr ajánlotta fel a találkozón való részvételt, és otthoni közös döntés alapján végül igent mondtam. Érdekes volt, igen. Több mint egymillióan gyűltünk ott össze, a világ minden tájáról érkezett emberekkel ismerkedtünk meg és nagyon sok pozitív élményben volt részünk. Például, annak ellenére, hogy nem értettük egymás beszédét, arckifejezésekből, gesztusokból simán megértettük egymást. Megtörtént azonban olyasmi is, hogy beültünk egy vendéglőbe, ahol nem szolgáltak ki, mert nem értettünk spanyolul…
– Mit szeretnél megvalósítani a hátralevő iskolai hónapokban, illetve mit tervezel az érettségi után?
– Tanulási szempontból természetesen az érettségire szeretnék minél jobban felkészülni, úgy, hogy nyugodtan várhassam a szóbeli, illetve írásbeli vizsgákat. Emellett szeretnék kicsit többet foglalkozni az angol nyelvvel is, mert szükségét érzem. Viszont hogy érettségi után mihez fogok kezdeni, azt most még nem tudom. Tényleg nem.
