„Ide lábam, ne tova…” – Néptánc és népdalok az év végi folklórműsorban

neptanc_2017_sav

Ha május vége (vagy június eleje), akkor néptáncgála. És népdalcsokor, hisz az is a hagyomány része. Színes, gazdag forgatag, amelyben a legkisebbektől (előkészítősök) a legnagyobbakig (középiskolások) mindenki megmutathatja, hogy mit tud, mit tanult a heti próbákon. „Ide lábam, ne tova, nem vagyok én senkinek sem adósa…” – ez volt a címe az idei (sorrendben a kilencedik) hagyományőrző folklórműsornak, amelyet 2017. május 31-én, szerdán mutattak be a Csiky Gergely Főgimnázium diákjai az Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház nagytermében. 

Az érdeklődők sokan voltak. Olyan sokan, hogy a jegyszedő hölgyek nem győzték folyamatosan szabadon tartani a bejárati folyosókat, a katasztrófavédelmi előírásoknak megfelelően. A zsúfolásig telt színházteremben ülőhely csak akkor szabadult fel, amikor a résztvevő osztályok, csoportok épp a műsorszámukat adták elő, tehát a színpadon voltak.

Naschauer Kinga (IX. A) és Strenger Erik (X. A) konferálták fel a műsorszámokat, elsőként kalotaszegi legényest, csárdást és szaporát a középiskolások (és néhány ifjabb „vendégmunkás”) előadásában. Új vár, Kőhetánc, Új a csizmám, Most viszik Danikáné lányát, Án tán tition – az előkészítő osztályosok énekes gyermekjátékokat adtak elő, majd a III. A tanulói léptek színpadra karádi táncokkal. (Egyetlen üveg sem esett le, csak jelezzük!) Utánuk az elsősök következtek népi játékokból, táncokból összeállított fűzérrel, melynek címe A tokaji szőlőhegyen volt. Khell Jolán tanító irányításával a „Pacsirták” éneke zengett tisztán, majd a másodikosok tréfás toborzójában és délalföldi ugrós táncában gyönyörködhettünk. A lőrincrévi pontozó során a nagyfiúk virtuóz párbajt vívtak egymással, de két negyedikes is bátran tartotta velük a lépést. És ebben az volt az érdekes, hogy kettejük közül az egyik lány volt, Ardelean Ági, akinek az ügyességére nem lehetett nem felfigyelni.

A műsor második részét a III. B-sek nyitották, évfolyamtársaikhoz hasonlóan karádi táncokkal. (Egyetlen üveg sem esett le, ez természetes!) Utánuk az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola tanulóinak közös szatmári táncát láthattuk (némi csikys segítséggel), mégpedig szatmári verbunkot, lassú és friss csárdást, cifra variációkat, hegyezőt, kisharangot… és még sok más figurát. Népdalcsokor következett az iskola kórusának előadásában, Szabó Csilla zenetanár irányításával, majd a negyedikesek kalocsai táncokat, rábaközi verbunkot és dúst adtak elő. A györgyfalvi legényeshez újra az „idősebb” fiúk tehetsége volt szükséges, őket pedig az V–VI–VII. osztályosok csoportja táncolt bodrogközi táncokat.

A finálé előtt a műsorvezetők Sztankó Károly néprajzkutatót, magyar–néprajz szakos tanárt, iskolánk néptáncosainak koreográfusát hívták színpadra. Ő az idei egyetlen végzős néptáncost, Ruscsánszky Lászlót (XII. C) búcsúztatta, de mielőtt maga is elbúcsúzott volna a nézőktől, egy szép bőrtáskát kapott ajándékba Khell Levente tanítótól, hogy jövőre is legyen, amibe a keddi aradi utakra csomagoljon. A Pro Schola Csiky Gergely Egyesület által támogatott gálaműsor végén egy pörgős magyarpalatkai táncösszeállítással léptek fel a csikys középiskolás diákok és néhány gimnazista társuk.

Jövőre a tizedik néptáncgála következik. Amelyen, gyanítjuk, még az ideinél is nagyobb gondot fog jelenteni az ülőhelyek korlátozott száma. Akárhogy is: viszlát jövőre!

[Fotó: Ilona János]

« A 3 »