Algyógyon volt a XI. C

algyogy_11c_sav

Mint azt korábban olvashattátok, mi (a XI. C osztály) is kirándultunk az Iskola másként héten, mégpedig Algyógyra, ahol négy napot töltöttünk (március 18–21. között.) Az oszink szülinapi kívánsága beteljesült (igen, mivel megleptük egy nagyon szép és finom tortával, ami mellé egy kívánság is járt), ugyanis az egész osztály (egy diák kivételével) részt vett egy osztályösszerázó programon, ahol mindenki jól érezte magát. 

Szombaton, miután szerencsésen megérkeztünk az Algyógyi Ifjúsági Központba, mindenki berendezkedett a szobájában és kezdődhetett a képzés. A program időszaka alatt nagyon sokat nevettünk, és a sok közös feladat hozzásegített bennünket ahhoz, hogy jobban megismerjük egymást, valamint összefogjunk a feladat teljesítése érdekében.

A feladatok közt volt például egy pokrócos próba, amikor is az egész osztálynak rajta kellett lennie egy pokrócon, s úgy kellett azt a másik oldalára átfordítani, hogy közben senki sem léphetett le. Az erős fiúknak, a jó koordinálóknak, az oszi biztatásának és az osztály kitartásának köszönhetően sikerült végrehajtanunk a feladatot. Volt „poharas feladat” is, amikor egy pályán úgy kellett végigmennünk, hogy a fejünkön lévő pohár ne essen le, de ha mégis leesett, csak más tehette azt vissza, s erre bizony sokszor volt szükség, mert a szél eléggé megnehezítette a dolgunkat (alig tettük fel egymás fejére a poharat, már le is fújta 😀 ). A feladat segített odafigyelni egymásra, mert – mint kiderült – inkább arra hajlunk, hogy egyénileg teljesítsünk, nem pedig csapatban.

Mindenki tetszését elnyerte a „legjobb játék”, amikor csapatban versenyezhettünk, s minden fordulóban más-más feladat vagy feltétel teljesítése jelentett pontot (pl. ki veszi le leghamarabb a cipőjét, ki tesz fel leghamarabb egy csengőhangot, ki visz ki leghamarabb egy fogkefét, ki az, akin van valami piros, kinek kék a szeme stb.). A fiúk Angliába is elutaztak, s a vonaton csinos lányokkal társalogtak (volna)… de ennek a csattanóját nem mesélem el, hátha ti is ellátogattok egyszer Algyógyra. Egyik délután csapatokra osztva fotóvadászatra indultunk a városba. A séta (vagy rohanás) alatt különböző feladatokat kellett végrehajtanunk: szelfit készíteni egy tehénnel/lóval, megkeresni a magyar temetőt, vizet vinni a gyógypatakból, fotót készíteni arról, hogy Daciát tolunk, a helybéliektől a környékhez kapcsolódó mondát megtudni, képet készíteni egy hideg helyen, és még sorolhatnám az érdekesebbnél érdekesebb kihívásokat.

Feladat volt bőven, de azért szabadidőnk is akadt. Ilyenkor a fiúk nagy része focizott (ha jó idő volt kint), asztaliteniszezett, mi többiek pedig pihentünk, beszélgettünk, sétáltunk vagy kártyáztunk (igen, és még az oszi is játszott, sőt aki veszített, azt kihívás elé állítottuk…). A finom ételekben sem volt hiány, hiszen volt például sült krumpli crispyvel, desszertnek csokoládés palacsinta és diplomata torta, azaz minden, mi szem-szájnak ingere.

Kedden a környéken kirándultunk: voltunk az algyógyi római fürdőnél, a vízesésnél, és mindenhol sokat fényképeztünk. Kirándulásunk végén osztályképet is készítettünk. Délután ismét vonatra szálltunk, mely robogott velünk haza, s már a négyórás út sem tűnt hosszúnak, mert tele voltunk élményekkel. (Fotókat láthattok a lenti képtárban.)

Köszönjük a sok türelmet az oszinak, azt, hogy biztatott bennünket, mikor kellett, hogy kitartott mellettünk, és hogy elvitt bennünket Algyógyra. 🙂

(Szívesen, máskor is… 😀 – oszi)

[Fotó: Antalfy Norbert]

« 1 A 2 »