Egy szép áprilisi napon (20-án, szerdán), az idei Iskola másként héten a 10. A osztály tanulóinak egy csoportja elindult nyugat felé. No, nem olyan messze, csupán Pécska városába, onnan pedig a bezdini kolostorhoz.
Miután a bivalyfarmon elfogyasztottuk a reggelit – hagyományosan zsíroskenyeret paprikával, hagymával, illetve házi készítésű pécskai szalámival –, egy kisbusszal ellátogattunk a Nagysánchoz, ahol Lehoczky Attila tanár úrtól, az osztályfőnökünktől megtuduk, hogy a hely, ahol állunk, Románia legrégebben lakott területei közé tartozik, hiszen itt már a kőkorszakban is éltek emberek.
Ajtony monostor romjaihoz is elsétáltunk, de itt a Maros magas vízszintje miatt nem jártunk túl sok sikerrel. Miután mindenki fotózkodott egyet a sárga virágokkal (repcével, lásd a fotókat!), visszatértünk a bivalyfarmhoz, ahol mindenki kölcsönkapott egy-egy biciklit. És innen kezdődött a kalandosabb rész: elindultunk a bezdini szerb kolostor fele, de nagyjából félúton jócskán beborult és előbb cseperegni, majd szakadni kezdett az eső. Ám alighogy bebújtunk a fák lombjai alá, kisütött a nap, úgyhogy folytathattuk utunkat. (Közben egy kis baleset is történt, volt, aki elveszítette a pedálját…) Mikor megérkeztünk, fáradtan terültünk el a füvön és egy új barátra, egy helyi cicára is szert tettünk.
Az 1500-as években emelt szerb-ortodox kolostor épületét belülről is megtekintettük, majd az erdőben haladtunk tovább. Ott egy tisztáson elfogyasztottuk az egyik apuka, Lovas Lóránd által készített finom ebédet, majd egy órát tölthettünk biciklizéssel, napozással a szabadban, ki-ki a maga módján.
Rövid kirándulásunk végül az állomáson zárult, ahol mindenki fáradtan, de élményekkel gazdagodva szállt fel az aradi vonatra.