Április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. A XX. századi magyar irodalom két kiemelkedő alkotójának együttes születésnapja ez: Márai Sándor 1900. április 11-én, Kassán, József Attila pedig 1905. április 11-én, Budapesten látta meg a napvilágot.
Szeretnénk, ha idén a weblap-látogatóink is (diákok és felnőttek egyaránt) bekapcsolódnának ebbe az ünnepbe. Hogyan? Verskéréssel, mégpedig kedvenc magyar költőjük egy versének kérésével. Egy rövid hozzászólást kell csak írni ehhez a bejegyzéshez, a kért költemény címének és szerzőjének feltüntetésével és mi örömmel teljesítjük a kérést, egy külön erre a célre létrehozott oldalon. (A hozzászóláshoz a cím melletti buborékra, vagy a bejegyzés alatt látható Minden vélemény számít feliratra kell kattintani.) Még jobban örülünk, ha a verskérő a saját nevét sem titkolja el, és néhány szóval megindokolja kérését.
Április 11-én és 12-én, azaz szombaton és vasárnap fogadjuk a kéréseket, de a versoldal természetesen később is látható lesz. (És természetesen már most, péntek este is el lehet küldeni verskérésünket!) Ünnepeljük tehát együtt, kedvenc költőink társaságában a magyar költészet napját!
Vajda János : Húsz év mulva
( hogy miért? ,
1.mert emlékeztet a magyar órákra 😀 ,amik nagyon hiányoznak ! ,
2. mert talán az egész általam tanult versek közül ez került a legközelebb hozzám.)
Márai Sándor: Halotti beszéd
1. a vers nagyon közel áll hozzam, és úgy gondolom, hogy valamilyen szinten az üzenete mindig aktuális marad.
2. úgy illik, hogy Márai verset válasszak, a zseniális művész iránt érzett tiszteletem miatt.
Vörösmarty Mihály: Előszó
Szeretem Vörösmarty költészetét, és ez a verse különösen megtetszett,és a szívembe férkőzött :).
Petőfi Sándor : Reszket a bokor, mert …
1. Azért ezt a verset választottam a sok kedvenc közül, mert egy kedves emlék jut róla eszembe.
2 Petőfi a magyar költészet egyik kiemelkedő alakja, és egyik kedvenc költőm. 🙂