Igen, az a bizonyos aradi autóbusz, amely Segesváron át Hargita megye székhelyére jut el. Azaz már eljutott és szép tájakat látott (nem a busz, hanem utasai!), hiszen október 29-én, szerda reggel, nagy zötykölődések közepette elindultunk. 42 diák Hevesi Éva, Puskel Emese, Sipos Gabriella és Siska-Szabó Hajnalka kíséretében.
Segesváron kellemes 2-3 órát töltöttünk el. A nevezetességek közül majdnem mindent megnéztünk, bejártunk, szájtátva csodáltunk, hiszen a színek, a hangulat, az épületek és a kanyargó utcák magukért beszéltek. Az óratornyot csak kívülről tekintettük meg, de annál több időnk volt szétnézni a Hegyi templomban, ahol egy helyi lakos elmesélte a vár történetét és a szász lakosok életét. Azt is megtudtuk, hogy a várnak 14 tornyából 9 még most is áll, illetve hogy a Hegyi templomhoz a fedett lépcsőn, más néven a diáklépcsőn át vezetett az út.
Szerda este érkeztünk meg az úticélként megjelölt Csíkszeredába, ahol rövid időn belül el is foglaltuk kényelmes szállásunkat.
Amiután mindenki megtalálta a szobáját és elhelyezkedett és eszeveszett módon próbálta kitalálni a wifi kódját, természetesen sikertelenül, két csoportra osztva, először a kisebbek, majd a nagyobbak, elmentünk falatozni a Falóba. Haha. (A Faló egy kreatív nevű gyorsétterem, amiben falovak találhatók. Ha ez eddig nem derült volna ki.) A vacsora után mindenki beszélgetett vagy rohangált 12-ig, amikor is villanyoltás volt.
Másnap reggel, az ébresztő és reggeli után csapatunk elindult a Szent Anna-tó felé, ahol csodálatos őszi látványban volt részünk. Érintetlen avar, falevelek a vízben és napsütés. A még intenzívebb látványért körbejártuk a tavat, hogy minden lehetséges oldalról megtekinthessük a kráter peremét. Rengetegen kattintgattak, hogy megpróbálják megörökíteni az ottani tömörgyönyört, és hogy elárasszák a közösségi oldalakat a vissza nem adható tájjal, pedig azt, ott, akkor pontosan megörökíteni biztosan nem lehetett.
A túra után visszamentünk Csíkszeredára, ahol ismét a Falóban ebédeltünk, majd rögtön indultunk is a kirándulás fő látnivalója felé, Rippl-Rónai József A magyar festészet első modern mestere című kiállításra, a Csíki Székely Múzeumba. A kiállított festmények, képek, rajzok már önmagukban is érdekesek voltak, de az egész kiállítást az interaktív bemutatás tette igazán élvezhetővé. Az, hogy nem csak álltunk és hallgattuk a színtelen bemutatót, amiben évszámok és nevek sora pörög le előttünk percek alatt, hanem mindenki oda ült, ahová szeretett volna és együttes erővel építettük fe Rippl-Rónai József fészbúk-profilját szelfik és check-inek segítségével. (Idősebb olvasóink számára ez utóbbi mondat második felét kérésre részletes magyarázatokkal látjuk el. 🙂 )
Mivel már nem volt elegendő időnk, a néprajzi kiállítást néztük, illetve hallgattuk végig, amely a Csíki idők járása címet viseli. A második kiállításból is sok érdekes dolgot tudhattunk meg, amelyekből néhány osztály feltehetően dolgozatot is ír majd.
A múzeumlátogatás után még sétáltunk egy picit a városban és élveztük a magyar feliratokat minden üzleten, kávézón vagy könyvesbolton… igen… hiszen egy utcában két nagy, magyar nyelvű könyvesbolt is helyet kapott. A séta után megvacsoráztunk, majd városnézés, illetve szabadprogram következett.
Utolsó napunkon, azaz pénteken korán reggel már útnak indultunk, s egy rövidebb buszozás után meglátogattuk Orbán Balázs sírját, majd meg sem álltunk Szebenig, ahol egy pizza elfogyasztása után a piactéren sétáltunk és szemügyre vettük a gyönyörű várost. (Időközben ugyanott propaganda előadás folyt Klaus Johannis elnökké választásáért.)
A kirándulásról este tíz óra körül érkeztünk meg Aradra, ahol már vártak bennünket… vagy nem.
Összességében a háromnapos kirándulás érdekesen és új dolgok megismerésével telt, ahol mindenki jól érezte magát, de ez a fentebb (kissé hosszan! – Szerk. megj.) leírtakból egyértelműen kiderült már.
[Fotó: Bacsilla Sándor, Csomós Roland]
