„A legnagyobb ünnep az, amikor találkozhatok a közönséggel. És most ti vagytok a közönség!” Így köszöntötte Dinnyés József magyarországi zeneszerző, előadóművész (daltulajdonos, ahogy a névjegykártyáján áll) a Tóth Árpád-teremben összegyűlt V–VIII. osztályos diákokat és tanáraikat március 15-én, pénteken délben. Azután bemutatkozott: „Dinnyés József vagyok, egy szegedi ember, aki már 45-46 éve járja azokat a tájakat, ahol magyarok laknak.” Többek között Kisiratosra is éveken át járt az előadó, Hadnagy Dénes igazgató meghívására, és az ottani falumúzeum épületében (is) énekelt. Kevesen tudják róla, hogy református kántor, aki az anyaország határain túli templomokat, gyülekezeteket is rendszeresen felkeresi, de börtönökbe is elmegy, ha hívják, ha igénylik a dalait, zenéjét.

A vidéki diákok péntek déli hazautazása miatt meglehetősen rövidre (alig félórásra) sikerült csikys koncert elején rövid bevezetővel utalt március 15. egyik gondolatára: „A nemzeti ünnep üzenete, hogy anyanyelvünket becsüljék meg mások is, ahogy mi is megpróbáljuk becsülni az idegen emberek beszédét.” Majd következtek a dalok, amelyek eléneklésébe a közönséget is bevonta, nem kis sikerrel, ekképpen: dinnyes_jozsef_mindenkinek